Biciklis Balaton kerülés három részben III. – Nyugati harmad – 2024. május

A hetvenhárom kilométeres kerékpáros kirándulásról szóló képregényben több más mellett szó lesz a badacsonyi Tátika kalandos sorsáról, Patkó Jancsi eutanáziájának is helyszínül szolgáló fenéki 400 Éves Vámház pusztulásáról, szétlopásáról, a keszthelyi parton szaporodó zárt szabadstrandokról, a hatalmas sugárban a Balatonba ömlő trágyaléről, Rákay Philip műemlékvédő tevékenységéről, és persze a balatoni bringakör érintett részének állapotáról.

Május 30-án, csütörtökön reggel 9 előtt indultam a badacsonytördemici vasútállomás mellől. Eredetileg korán reggel szerettem volna Fonyódra átjutni, hogy a délnyugati partot még a hátulról sütő délelőtti nappal tudjam végig tekerni, fotózni. Sajnos megbukott a terv, mert az első hajó csak 10 órakor indult Badacsonyból. Hogy kicsit javítsak a helyzeten, az indulást Badacsony helyett Tördemicre tettem, így az út egy részét lejártam az átkelés előtt.

Az első 4 kilométeres szakasz a Tördemicet és Badacsonyt összekötő Római úton halad. Ez sokkal kellemesebb, mint az egy nappal korábban bejárt Badacsony és Tomaj közötti rész. Szélesebb, és az utolsó 300 métert leszámítva sokkal kisebb a forgalom. Látványosabb is, de ezért néhány dombbal meg kell birkózni.

A nagy műemlékmentés

Ha már erre jártam, megnéztem, hogy Rákay Philipnek hogyan sikerült helyreállítani a hegyoldal egykori ékkövét, a Ranolder-villát. Egy négy évvel ezelőtti kérvénye alapján írtam arról, hogy akár helikopter hangár is épülhetne a védett villa alá, ha a badacsonytomaji önkormányzat Rákay kérésének megfelelően módosítja a helyi építési szabályzatot. Kaptam rendesen tőle amiatt, hogy tréfás példákkal próbáltam felhívni a figyelmet a már korábbról ismert rugalmas számolási technikájára.
“Köztünk szólva, nem éppen Ön az, aki – ha van oka rá, ha nincs – folyamatosan a Balaton értékei miatt aggódik? Ha őszinte ez a lángolás, akkor rossz hírem van: ebben a pillanatban én vagyok az egyetlen, aki meg akarja menteni és eredeti pompájában tündöklő, klasszicista villaként szeretné helyreállítani a Ranolder villát” – írta a filmproducer és számolóművész az akkori cikk után olvasható levelében. Kíváncsi voltam a műemlékmentő akció eredményére.

Jóval a fonyódi hajó indulása előtt értem Badacsonyba, így volt időm arra, hogy kívülről és belülről is megnézzem az egykori Tátika étterem és presszó közelmúltban felújított épületét.

Rovott múlt vagy nagyszerű tett?

Mivel az épület még zárva volt, körülnéztem a szintén felújított parkban, a majdani Lányi Antal téren, ahol egy érdekes játszóteret is találtam.

Az akkor 25 éves Lányi (Lancendorfer) Antal egyfedelű Blériot géppel repült. Olyannal, mint amivel az eredeti tervezője, Louis Blériot két évvel korábban a La Manche csatornát átrepülte. Lányinak a korabeli tudósítások szerint 8 perc 2 másodperc kellett a mintegy 5,5 kilométeres Badacsony és Fonyód közötti távolság megtételéhez. Ez 40-42 km/óra átlagsebességet jelez. A repülési magasság 150 méter körül volt. Ahogy akkor többen megírták, nem a megtett távolság, hanem Lányi bátorsága, vakmerősége tette különlegessé az ügyet, mert egy teljesen leromlott állapotú, problémás motorú géppel vállalkozott a víz feletti útra.

A badacsonytomaji önkormányzat februárban arról döntött, hogy a bátor pilóta előtt tisztelegve, az eddig mólóparkként jelölt helyet Lányi Antal térnek nevezik el. A Badacsony Tájegységi Értéktár Bizottság elnöke később a döntés visszavonására szólította fel a testületet, mert szerinte Lányi kétes személy az úgymond “tanácsköztársasági” múltja miatt.
Lányi életrajzának kutatói szerint a pilóta Tanácsköztársaság alatti “fő bűne” az volt, hogy tagja volt kisantant gépek ellen harcoló Tanácsköztársaság Légjáró Csapatnak, majd a Budapestet lerohanó román csapatok elől egy repülőn családjával Ausztriába menekült. Ott a gépet átadta a hatóságoknak.

A Tátika soha véget nem érő kálváriája

A park után visszatértem a Tátikához. Hogy a mai állapotát jobban megértsük, teszek egy kis időugrást 66 évvel korábbra. A “magyar forradalmi munkás-paraszt kormány” akkor hagyta jóvá az első nagy fejlesztések terveit, amelyek megvalósításával vonzóbbá akarták tenni a Balatont a határok közé zárt hazai lakosok és a nyugati turisták előtt. Kellett ez az emberek lenyugtatása, és az emelkedő nyugati importigény miatt szükséges valutabevételek növelése érdekében.

Több más vendéglátóhellyel együtt a Tátika is ezért épült. A terveit Callmeyer Ferenc építész készítette Vadász György belsőépítész és Thoma Levente statikus közreműködésével 1958-ban. A felépítését 1961 őszén kezdték, az átadás 1962. július 6-án volt. Ugyanezen a napon adták át a füredi Balaton éttermet, a térségi feladatokra épített almádi cukrászüzemet, és egy héttel voltak a siófoki Balaton Hotel avatása után.

“A mintegy 400 vendég ellátását szolgáló vendéglátóipari egység Badacsonyban a kikötői móló és strand vonalának csatlakozásánál helyezkedik el. A kialakított program szerint az épület földszintjén gyorskiszolgáló étterem, emeletén zenés cukrászda, a strand oldalon pedig strandbüfé létesült. Mindezeket a közönségforgalmú helyiségeket a konyha, ill. ahhoz csatlakozó kiszolgáló terek fogják össze… A lépcső és terasz-mellvéd fehér műkő korlátgerendával készült. Sajnos a terasz műkőgerendát rövid idő alatt az építtető eltávolította, azzal a megfontolással, hogy a hátsó sorokban akadályozza a kilátást… A Balaton fölé 5 m-es konzol nyúlik ki, az épület földszinti homloksíkja a jelenlegi partvédőmű síkjával azonos” – írta többek között Callmeyer Ferenc a Magyar Építőművészet 1962/6-os számában.

Az emeleti részen rendszeresen tartottak bulikat, bálokat. Az 1958-tól évente megrendezett “Badacsonyi Szüret” esti szüreti báljának is a Tátika lett az egyik helyszíne 1963-tól. (Helyben tévesen 1964-re teszik a szüret indulását.)
A szüreti helyszín mellett akár a magyar jazz-rock egyik bölcsőjének is tekinthetjük. Török Ádám későbbi visszaemlékezése szerint 1969 nyarán a Tátika emeletén végig zenélt nyári esték alatt született meg az “igazi” Mini együttes. A 2023-ban elhunyt fúvólista, énekes mellett Dobos „Doxa” Sándor, Závodi János és Czipó Tibor alkotta akkor bandát.

A Miniről lemaradtam, de bő tíz évvel később sűrűn jártam az emeleten tartott diszkóba. 1980-81 nyarán sorkatonaként kultúrosként szolgáltam az innen három kilométerre lévő badacsonylábdi tiszti üdülőben (hivatalosan csapatpihenőhelyen). Amikor éppen helyben nem szerveztem esti programot, a tiszt elvtársak többször megkértek, hogy vigyem el a lányukat a badacsonyi diszkóba. Mindig örömmel teljesítettem az ilyen feljebbvalói kéréseket. 🙂

Az átadás óta az épület és környezete több átalakuláson, átalakításon ment át. Első lépésként eltűnt a Balaton a terasz alól. Ahogy az első fotón látszik, a víz már az avatáskor is nagyon sekély volt, a meder móló felőli szélén kövek magasodtak, beljebb hínár borította. “SZÉP a Tátika presszó-bisztró Badacsonyban. NEM SZÉP előtte a víz, a beledobott téglák, moszat, hínár, cigarettacsikk, hajójegy és ételmaradék…” – írták már az átadás után három héttel a riasztó állapotokról veszprémi Naplóban.
Az egyébként is sekély mederrészt hamar telerakták hordalékkal a hullámok. A kezelhetetlennek tűnő problémát az 1990-es évek elején a meder teljes feltöltésével, és egy “park” kialakításával próbálták orvosolni. Ezzel teljesen átformálták az épület megjelenését.

Az első nagyobb belső átalakítás az 1980-as évek közepén zajlott. Az akkori tulajdonos és üzemeltető, a Danubius vállalat jobban hasznosítható belső tereket szeretett volna kialakíttatni. A tervezésbe Callmeyer Ferencet is bevonták. Lent elhagyták a belső lépcsőt, az emeleti rész önálló megközelítésére két külső lépcsőt toldottak az épület oldalához. Az egykor a tó fölé nyúló nyitott terasz beüvegezésével megnövelték a belső teret, és az emeleten éjszakai bárt nyitottak.

Az épület a 90-es évek elején az önkormányzat tulajdonába került. A működtetését többször is cserélődő bérlőkkel oldották meg, akik próbálták kívül-belül az igényeikhez, nem ritkán az igénytelenségükhöz alakítani a helyet.

2011. augusztus 25-én az illetékes miniszter műemlékké nyilvánította az épületet. “A védetté nyilvánítás célja a Callmeyer Ferenc tervei szerint 1958-1962 között emelt modern stílusú Tátika étterem építészeti, képző- és iparművészeti értékeinek megőrzése” – rögzítette a jogszabály. A romlást ezzel nem tudták megállítani, de talán lassították.

A badacsonytomaji önkormányzat 2017-ben megpróbált túladni az épületen, de az üzlet végül kútba esett. A megoldást egy 2018-ban, az épület és környezetének felújítására elnyert 2435 millió forintos pályázati támogatás jelentette, de ennek felhasználása sem úgy alakult, ahogy normálisan elképzelnénk.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), a rendőrség és a NAV vizsgálata mellett, jogtalanul pénzelt hivatali dolgozók rabosításával tarkított rekonstrukció a múlt év végén zárult. A hepiendet a 2020 őszén elhunyt Callmeyer Ferenc nem érhette meg.
Az eredeti állapot szerint felújított Tátika nyilvános átadását az önkormányzati választás kampányidőszakára időzítették. Én néhány nappal az átadási ünnepség előtt jártam az épületben, mivel az ide telepített hajópénztár már kinyitott.

Ottjártamkor az épületben a földszinti vécé, a jegypénztár és az információs pont működött. Ekkor már megszületett a képviselő-testület egyhangú döntése, hogy meghirdetés és pályáztatás nélkül bérbe adják a felső szintet az egyik helyi büfésnek az idei szezonra. Ezért összesen 3 millió forintot kell fizetnie.
Csak összehasonlításul: az épület és a környezet felújításra több mint 2.300 millió forintot számláztak le. Ez annyi pénz, amiből minden badacsonytomaji lakos – a csecsemőktől az aggastyánokig – hat éven át havonta kaphatna a családi pótlékot. Ha nem számolunk a kötelező karbantartásokra betervezett évi 7 millió forinttal, akkor a vita nélkül elfogadott vállalkozói bérleti díjból bő 200 év alatt megtérülne a felújításra költött (köz)pénz.

Még az eredeti átadás előtt, 1962 áprilisában jelent meg a veszprémi Naplóban képaláírásként egy költői kérdés: “Bacchus földjén, Badacsonyban, a konkurencia háza épül. Lesz-e majd olyan kedves a fényes Tátika eszpresszó, ha elkészül, mint a szürkebarát deszkabódéja?…” Ha a szürkebarát deszkabódéja alatt a ma hagyományosnak számító badacsonyi vendéglátást, például a vasút mögötti “Rablósort” is érthetjük, akkor az előzmények alapján a Tátika áll vesztésre.

Hajó után újra biciklin

A jó szerencsémnek köszönhetően ismét régi hajóval, a Füred katamaránnal utazhattam Fonyódra, nem a Bahart valamelyik új hajójával, így akadálytalan volt a kilátás a közeledő part felé.

Lányi Andrást se vegyük el Fonyódtól, hisz itt landolt 1911-ben, amiért már korábban utcát neveztek el róla a település központjában.

A Fonyódtól Balatonfenyves felé vezető bicikliút első 3 kilométeres szakasza nem annyira öreg, mint a Tihany-Füred közötti rémszakasz, kicsit szélesebb is, de itt is találunk veszélyes részeket.

Az útnak ezen a részén végig kísér bennünket a tanúhegyek látványa. A Bélatelepi szabadstrandig végig nyitott a kilátás, utána pedig tucatnyi szabadstrandon állhatunk meg hosszabb rövidebb pihenőre, nézelődésre.

Fenyves-alsón benéztem a szabadstrand bejáratánál lévő Parti Zóna büfébe, mert a múlt évről úgy emlékeztem, hogy itt nagyon olcsó volt a sör más helyekhez képest. Most a Borsodiból 750, a Staropramenből 850 forintért csapoltak(volna) egy korsóval.

Régi szokásom szerint megálltam a balatonmáriafürdői Florida fagyizóban, hogy véletlenszerű választással teszteljem a sok díjat nyert cukrászat idei kínálatát. Mindhárom megkóstolt fajta nagyon finom volt.

Balatonmáriafürdő nyugati végén, a Vilma utca végétől már Balatonkeresztúron járunk. Innen az autóúttól elkülönítve kiépített bicikliút vezet egészen Keszthely határáig. Az összesen 14 kilométer hosszú szakasz több, különböző korban és minőséggel épített részből áll. Összességében jó vagy megfelelő a minősége, de előfordulnak problémás szakaszok is.

A Balaton délnyugati csücskénél, a Zala-folyó torkolatának nyugati oldalán lévő Fenéken többször is megálltam. Először azért, hogy egy pillantást vessek arra, május végén milyen víz érkezik a Balatonba a tavat legnagyobb mennyiségben tápláló Zalán keresztül.

Öt évvel ezelőtt nézett ki ugyanígy, amikor 2019. szeptember elején ébresztőt próbáltam fújni a Balaton jelentős részét elfoglalni akaró algainvázió miatt. Akkori cikkemben Vörös Lajos professzor, a Tihanyi Limnológiai Intézet kutatója beszélt arról, mi is lehet ez a sötét lé, és mi lehet a következménye. Az ügyön felbuzdulva rengeteg pénzt költöttek kamukotrásra, egy kicsi talán a kutatóknak is jutott belőle. De Remarque címével szólva a Balatonnál is elmondható, hogy nyugaton a helyzet változatlan.

Rendhagyó eutanázia a fenéki csárdában

Korábbi túráimon a 71-es főút fenéki szakaszához érve a jobb kanyar helyett balra szoktam fordulni, hogy egy sörre, fasírozottas zsemlére és egy Lenin elvtárssal közös pisilésre bemenjek a 400 Éves Vámház nevű kocsmába (csárdába – kinek hogyan tetszik). Persze Lenin nem pisilt, csak nézett le rám közönyös tekintettel a piszoár fölé ragasztott képről.

A vámházat 400 éve azért építették, hogy a Zala-hídon a Festetics-birtokra lépők itt fizessék le a vámot. Csárda is volt mellette, de az már elpusztult, az utóbbi időkben a vámház vette át a szerepét.

A helyhez sok érdekes betyártörténet kapcsolódott a 19. századból. Például a pandúrok itt adtak le halálos lövést Nádi Jancsi betyárra, akit árulás révén tudtak meglepni. Talán ennél is érdekesebb volt Patkó Jancsi halála. Ő eredetileg katonákkal folyatott tűzharcban sebesült meg a lábán az egyik közeli pusztán Zala megyében. Társai a fenéki csárdába menekítették, de az állapota egyre romlott a seb elüszkösödése miatt. Végül a kibírhatatlan szenvedés miatt ő maga kérte meg alvezérét, Bergán Jancsit, hogy lője le. Bergán teljesítette a kérést. A betyárvezért 1862-ben, 37 éves korában érte a halálos lövés.

Éppen 10 évvel ezelőtt, 2014 májusában betyártalálkozóval emlékeztek a két Jancsi halálára. Az ünnepség keretében a vámház homlokzatán elhelyezték a portréjukat, a bejárat felőli oldalon pedig egy-egy domborművet a halálukról. A portékat, domborműveket Túri Török Tibor szobrász készítette.

Mindez ma már részben csak emlék. 2021 júliusában az alábbi kép fogadott a csárda bejáratánál.

Igazi változást csak a mostani utamon láttam. Igaz, örülni nem lehet neki.

Hogy mi történt, nem tudom. A bal oldali dombormű talán azért maradt meg, mert aki a másikat elvitte, közben rájött, hogy nem bronzból van, csak annak látszik. Lenin elvtárs sorsáról sajnos nem tudok semmit a vastag rács miatt.
Ha a vámház sorsa ezen a vonalon halad tovább, örökre 400 éves marad.

A keszthelyi Kiskastélytól a mólóig

Visszatértem a bicikliúthoz, de még nem mentem tovább Keszthely felé, hanem tettem egy kis kitérőt az egykori Fenék uradalmi központjába. Tavaly decemberben avatták fel a két ütemben, összesen 3000 millió forint brüsszeli pénzből felújított majorságot. Mint akkor írták, lesz itt borjú- és gulyaistálló interaktív múzeummal, lótenyésztés- és lóversenyzés történeti kiállítás, lovastáborhely, kancaistálló, benne 12 lónak kialakított box. A recepción derült ki, hogy lovak, csikók csak fotón, legfeljebb szoborként vannak, így inkább más élmények után néztem.

Innen már valóban tovább indultam Keszthely felé. Az egykori Déli szabadstrandig önálló bicikliút vezet, utána többször változik az út burkolata, alapfunkciója. Az út minősége néhol gyenge, egyes helyeken szűk a hely, de járható.

Lakatra zárt privát szabadstrandok

A mólópark után a Mikus Gyula sétányon folytattam az utat, ami az utóbbi időben hangos helyi háború témájává vált. Az októbertől hivatalba lépő önkormányzati többség nem tartja jogszerűnek és tisztességesnek, hogy a partközeli szálláshelyek, illetve azok lakói zárt szabadstrandként kisajátítsák, kisajátítanák a szabad parti sávot. A közelmúltban tiltakozó fürdést és pikniket is tartottak az érintett területeken.

A Royal Homes lakótelep előtt tábla tudatja, hogy itt magánstrand működik, “vízbejutás kizárólag a beléptető kapun”.  A vízben a táblára a parttal párhuzamosan kifeszített bójasorok erősítenek rá. Az apartmantelep tulajdonosai nem csak a Balaton medréből, a part előtti területről is el szeretnék ijeszteni az embereket, ehhez közvetlenül a járda mellett egy második kerítést is kihúztak.

Amennyiben a sétáló idejét töltő eddigi önkormányzat továbbra sem lép fel a jelenlegi jogsértő gyakorlat ellen, a június 9-én megválasztott vezetőkre vár a feladat, hogy eldöntsék, milyen megoldás szolgálná jobban a keszthelyiek és Keszthelyre érkezők érdekeit.

Egyik lehetőség, hogy teljesen megtiltják a fürdést mindegyik stégnél – erre lehetőséget adna a parthasználat korlátozása. A helyzet könnyebb elfogadtatása érdekében az önkormányzat akár kedvezményt is adhat az itt nyaralóknak a 800 méterre lévő Városi strandon és az ugyanilyen távolságban lévő Libás strandon.

A második lehetőség, hogy mindenkinek megengedik a fürdést. A város közepén, a két fizetős strand között kialakulna egy szabadstrand, ahol hiányoznak a normális feltételek ehhez, miközben megszűnne egy többeknek fontos szép sétány. Ezzel legnagyobb veszteséget a Sirius Hotel és Royal Homes lakótelep szenvedné el a terület átalakulása, elvadulása miatt.

A harmadik megoldás, hogy a jelenlegi városvezetők mintájára tovább sunnyognak, hagyják, hogy egyesek külön jogokat kapjanak, miközben a többség még a régi lehetőségeit is elveszti.

Éveken át a Mikus sétánynak ez a szakasza működött kijelölt bicikliútként, amíg a Royal Homes lakótelep építtetőinek így volt praktikus. Bár ma is nagyon kellemes szakasz lenne biciklizésre, meg kellene hagyni sétálására, mert mindkettőhöz kevés a hely a járdán.
A nádastól is meg kellene kérdezni, hogy mit keres itt, mielőtt teljesen elveszi a kilátást. A balatoni nádat nem a sétányok előtti szabad terjeszkedéssel, hanem az élővilág igényeinek megfelelő vízszint ingadozás engedésével kellene segíteni.

Új és felújított utak – néha nem tudni, miért

A Vonyarc Marina és a strand között felújították a 8 éve épített, két éve még kiváló állapotú bicikliutat. Bár eddig is szélesebb volt a bringakör régebbi szakaszainál, de még egy kicsit hozzátettek.

Valaki nagyon tisztában volt azzal, hogy hol kell fejleszteni. Ahogy a gyenesi huroknál, itt is csak arra tudok gondolni, hogy valamiért nagyon megérhette valakinek.

A Szent Mihály-domb és Balatongyörök közötti erdei szakasz is bővelkedett rázós részekben, de elviselhető volt. Györök határában nagyon húzósnak tűntek a trendi biciklispihenő árai, így inkább a még nyitott strand egyik büféjébe ültem be egy késői ebédre.  Mivel közben alkonyodni kezdett, az út további részén már meg sem álltam, csak a burkolatra figyeltem Tördemicig.

Az út végéhez közeledve a bicikliút Veszprém megyei szakasza még tartogatott figyelemreméltó dolgokat. Ne lepődjünk meg például a Fekete kastély fogadó előtt, ha nagyokat dob rajtunk a bicikli, és ugyanerre számíthatunk a 84-es és 71-es főút edericsi elágazójához közeledve is.

Röviden a tapasztalatokról

A túra első szakaszán, a május 18-án, szombaton megtett keleti harmadnál elsősorban kisgyerekes családokat és fiatalokat láttam biciklizni. A nem családdal tekerők többsége nagyobb poggyász nélkül közlekedő férfi volt, akik inkább sportoltak, mint sem kirándultak. Amennyire a beszédből, köszönésből kiderült, nagyrészt magyarok lehettek.
A május 29-én, szerdán megcsinált középső harmadnál,   és a május 30-án, csütörtökön  letekert nyugati harmadnál sokkal kevesebb volt a biciklis, amit elsősorban a hétköznapokkal magyarázok. A túrázók többsége középkorú vagy még idősebb párokból és kisebb csoportokból állt. Ami igazán meglepett, többnyire valamilyen szláv nyelven, talán csehül vagy szlovákul beszéltek. Persze voltak magyarok és németek is. Mindegyik alkalommal nagyon sok volt az e-bike. A gyerekes családok és a sportból biciklizők kivételével a többség már valamilyen rásegítéssel ment – ahogy én is.

Utólag nagyon örülök, hogy ebben a sorrendben tettem meg a harmadokat, és így a nyugati rész a végére maradt, mert a három közül ez volt a legkellemesebb kirándulás. Persze, ha valaki jobban viseli a zajt és a tumultust, akkor egynapos programra nyugodtan válassza a keleti harmadot. Talán, ha nem szombaton megyek oda, nekem is jobban tetszett volna. A Tihany és Füred közötti, illetve Füreden a móló előtt és a Tagore sétányon menő szakasz még így is nagyon lerontotta az osztályzatomat. A középső harmadnál is hiába volt Szemesen a Berzsenyi utcai, Fonyódon az Árpád parti szakasz szépsége. A badacsonytomaji és a révfülöpi rémszakasz miatt itt közepes alatti lett az átlagjegy. A nyugati szakasznál az út minősége is jobb átlagot mutatott, és élményt is lehet találni, ha valaki letér a kijelölt útvonalról.

Persze a Balaton kerülés alapból egy “ott alvós” társas túrán lenne az igazi, amin az esti (éjszakai) Balatonnal is meg lehet ismerkedni. Nekem ez most így jött össze, és így is nagyon jó volt.

Győrffy Árpád

Biciklis Balaton kerülés három részben II. – Középső harmad – 2024. május

Biciklis Balaton kerülés három részben I. – Keleti harmad – 2024. május

Balatoni Bringakör több mint húsz alternatív útvonaljavaslattal – és több élménnyel

Ha érdekesnek találtad az írásomat, segíts azzal, hogy megosztod, ajánlod ismerőseidnek is!

 

Iratkozz fel a balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradj le semmiről! A feliratkozással hozzájárulsz adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatomat és tájékoztatómat itt olvashatod)