A kerekeken 80 kilométeres útról készített képregényben több más mellett beszámolok egy balatonakarattyai kilátópont elvesztéséről, egy másik halódásáról. Kiderül az is, mit láthatnánk a Sirály utcát szegélyező palánksor mögött, Siófokon hogyan emelkedtek Olajosék árai, ugyanitt megmutatom a megújult Rózsakertet és a Sió torkolatánál kialakított “Zsilipparkot”. A füredi átvergődés és Anna bimbója után Csopakon megnézzük a szabadon bejárható új “Csónakkikötő stéget”, és persze többször is szó lesz a bicikliút aktuális állapotáról.
Az idén, viszonylag korán, május második felében bicikliztem körbe a Balatont. Az utóbbi években kialakított gyakorlat szerint három önálló részre bontottam a túrát. Elsőként a tihanyi és szántódi révtől keletre eső területet, a “keleti harmadot” bicikliztem körbe május 18-án, szombaton.
A kompozással együtt 81,5 kilométeres úton több helyen eltértem a hivatalosan kijelölt bicikliúttól – Térkép: Maps.me – Győrffy Árpád
A kirándulásra nem sokkal reggel 8 után indultam az almádi mólótól. Almádi budatavai részén most is a magam útját jártam. A három éve bután kialakított észszerűsítés helyett az egyenesebb, csendesebb, biztonságosabb megoldást választottam.
A Neptun utca végén – a buszmegállóba és tüzép telep elé vezető bal kanyar helyett – a kereszteződésen egyenesen átvágva, az Eötvös utca felé folytattam az utat – a térképen 06A-val jelölve.
A város szélén, a központból idetelepített “stadion” felé vezető úton későn vettem észre, hogy néhány méterrel túlmentem a bicikliút leágazásán. Ha már így esett, gondoltam, megnézem, hová vezet, vezet-e egyáltalán valahová a szépen aszfaltozott út.
A kép bal szélén lévő kis zöld táblánál kellett volna elfordulnom, hogy az átalakított csatlakozásban kövessem a kijelölt bicikliutat. Inkább továbbmentem az új úton – Fotó: Győrffy Árpád
Az új aszfaltozott út a stadion keleti oldalát is követte, az északi oldalon kialakított parkolónál végződött. Innen egy 300 méter hosszú, kőzúzalékkal borított úton jutottam ki a 71-es főút mellett haladó bicikliútra.
Ha valaki nem tart a kőzúzalékos utaktól, nyugodtan választhatja ezt az irányt is. A képen a leggyengébb szakasz a 71-es főút előtt – szemben a vörösberényi Magtár utca kereszteződése – Fotó: Győrffy Árpád
Az Almádi és Fűzfő közötti bicikliút egy részét néhány éve felújították, de a Fűzfő tobruki településrésze előtt lévő rész tovább romlott. Az ilyen helyeken inkább az útra figyeljünk! – Fotó: Győrffy Árpád
Nagyon fontos az éberség a Tobruki strand felé vezető Rákóczi utcában is, ahol végig ilyen csapdák várnak ránk, és nyaranta az autóforgalom is jelentős – Fotó: Győrffy Árpád
Az utóbbi években lezajlott felújításoknak és fejlesztéseknek köszönhetően a Tobruki strandtól Szántódig rendben van a bicikliút. Igaz, több helyen kell az úttesten a gépjárműforgalommal osztozni, de egyes siófoki szakaszokat leszámítva alapvetően békésen és biztonságosan lehet haladni.
A jobb utak kezdetét jelzi P. Kovács Péter bicikli alkatrészekből készített szitakötőszobra a csónakkikötőként is használt Fűzfői-séd hídján a Tobruki strand mellett – Fotó: Győrffy Árpád
Bár az idő még mindig szomorkás volt, most sem hagytam ki a fűzfői kilátóstéget. A szürke panoráma helyett végül inkább P. Kovács Péter egy másik miniszobrát örökítettem meg az egyik oszlop tetejéről – Fotó: Győrffy Árpád
Kenesére érve egy NH90-es gépekből álló harci helikopter csapat húzott el felettem. Április 1-én írtam meg, hogy ilyen gépekkel szállítják át az állatkerti Biodómot az akarattyai part elé. Valószínűleg még csak terepszemlét tarthattak, mert Akarattyára érve még nyomát sem láttam a Baladómnak.
Az egyik NH90-es a kenesei Soós-hegy felett – Fotó: Győrffy Árpád
A kenesei Vak Bottyán strand után letértem a zölddel jelzett hivatalos útvonalról és a parton illetve a part közelében mentem tovább a 03-as úton. A Parti sétány végén két horgásszal abban maradtunk, hogy semmi sem tökéletes. Majd benéztem az Alsóréti szabadstrandra is, ahol a büfések már készülődtek a nyitásra – Térkép: Maps.me – Győrffy Árpád
Akarattyán is letértem a “hivatalos” útról. Az élménymentes Árpád utcai emelkedő felesleges megmászása helyett a Tengerlátópart felé, a magasparton végigfutó Kisfaludy sétányt vettem célba – a 02A jelű alternatív útvonallal – Térkép: Maps.me – Győrffy Árpád
A Kisfaludy sétány egyetlen hátránya a kőzúzalékos burkolat – a magaspart a 71-esről lekanyarodó Ybl Miklós utca közelében – Fotó: Győrffy Árpád
A Brassó utca elágazója közelében találkoztam ezzel az avatás előtt álló reklámfelirattal – legalábbis én azt gyanítom, hogy a Balatonakarattya neve bújik meg a csomagolás alatt. Sajnos a pár még mindig sok volt, de tiszta időben szépen mutat majd a Tengerlátóparton a tengernyi víz előtt – Fotó: Győrffy Árpád
Igazán békés, emberi zajoktól mentes, csak madárdaltól hangos szombat délelőtt volt, amikor nyugodtan lehet gyönyörködni a Tengerlátópartról – Fotó: Győrffy Árpád
Az akarattyai vasútállomás előtt visszatértem a hivatalos útvonalra. A képen a budai bicikliút elágazójánál kialakított pihenőhely. Lett volna hely bőven másnak is – Fotó: Győrffy Árpád
Ahogy korábbi túráimon, most is letértem a Hóvirág utca végén lévő kilátóponthoz. Sajnos nem sok örömöm telt benne, mert a legfontosabb nézési irányokban magasra nőtt bokrok akadályozzák a kilátást – Fotó: Győrffy Árpád
A képet a korlát elől, szemmagasságból készítettem – Fotó: Győrffy Árpád
A Hóvirág utcainál is nagyobb volt a csalódásom a Sirály utca és a Diófa utca találkozásának közelében kialakított kilátópontnál. Korábban két kerítés között húzódó néhány méter széles sávon lehetett kimenni a magaspart szélére, hogy egy újabb szögből, északkeleti irányból tudjuk megcsodálni a Balaton keleti medencéjét.
Már a tavaly szeptemberi Balaton körüli vonatozásunk séta szakaszán is magánterületre figyelmeztető feliratok fogadtak bennünket, de akkor még kimehettünk a magaspart széléig. Az idén már zárva volt a kijáró.
A szürke palánk után műanyag szövettel lezárt részen volt korábban a kilátó bejárata – Fotó: Győrffy Árpád
A magaspart szélére vezető lezárt ösvény – Fotó: Győrffy Árpád
A magas szürke palánk egyébként nem egyedi építmény ezen a vidéken. A Sirály utca Balaton felőli oldalán, a magaspart szélén sorakozó telkek előtt egymást váltják az ilyen átláthatatlan palánkok, és a teljesen zárt élősövény falak.
Egy gyorsan megépíthető egyszerűbb változat nádpallóból – Fotó: Győrffy Árpád
Az igényesebb, hosszabb távra tervező telektulajdonosok minőségi deszkából építenek átláthatatlan palánkot – Fotó: Győrffy Árpád
Alapvetően nem csak a szemünket zavarják az ilyen otromba megoldások, jogszabályt is sértenek. Az akarattyai önkormányzat településkép védelméről és alakításáról szóló rendelete szerint a település valamennyi karakterterületén “az utcai kerítés a hagyományos – általában felül (70%-ban) áttört, alul (30%-ban) tömör – kialakítással, s anyaghasználattal létesíthető”.
Akkor meg miért, szabály is tiltja és ronda is?! Valószínűleg így szeretnék elrejteni mindenki elől, ha esetleg szabálytalanul építkeznek a mozgásveszélyes magaspart tetején. Balatonakarattya Község Helyi Építési Szabályzata a Sirály utca Balaton felőli oldalának ezt a részét védelmi célú erdőterületnek sorolta be. Mint a helyi jogszabály kimondja, “a védelmi célú, illetve a védett erdőterületek beépítése tilos, azokon csak a védelem céljából nélkülözhetetlen magas- és mélyépítési munkák végezhetők, illetve közlekedési és közmű műtárgyak helyezhetők el.” Az ezen a részen lévő telkekről – helyrajzi szám alapján nevesítve – külön is rögzítik, hogy felszínmozgás-veszély miatt határozatlan időre telekalakítási és építési tilalmat rendelnek el.
A Balaton felől így néz ki a Sirály utca Aliga felé eső szakaszának eleje – amit az útról palánkokkal próbálnak elrejteni – Fotó: Győrffy Árpád
Ez pedig közvetlenül az egykori kilátó – a kép jobb oldali harmadánál lévő üres terület -, majd a tőle a faluközpont felé lévő Sirály utcai építmények – Fotó: Győrffy Árpád
Szerencsére az utca keleti végén, a Balatonvilágoshoz(Aligához) tartozó Szélső utca és a Rózsa utca találkozásánál kialakított “Rózsa úti kilátó” maradéktalanul megvolt. Az akkori felirat szerint, “Egy család jóvoltából” négy éve létrehozott kilátópáholynak még Facebook oldala is van – ha valaki friss információt keres róla.
A Rózsa úti kilátó az aligai magasparton, ahonnan a keleti medence északi oldalára nyílik szép kilátás tiszta időben – Fotó: Győrffy Árpád
A világosi magaspartról most is nagyon szép volt a kilátás – itt talán még egy házasságba is nyugodtabban belevághatunk – Fotó: Győrffy Árpád
A világítótorony-székelykapu kombó is megvolt, csak a csónak tűnt el a torony lábától – Fotó: Győrffy Árpád
Siófokra érve a “Szabadisóstó” vasútállomás mellett lévő strandon szomorúan hallottam, hogy a tavasszal elhunyt Nyári Péter, a strand korábbi “vécés bácsija”. Mindig nagyon jól elbeszélgettünk, ha erre bicikliztem, és a munkájával is elégedett volt mindenki. (A “Szabadisóstó” – Szabadstrand a pesti vonathoz oldala idekattintva érhető el.)
Siófokon többször elhagytam a kijelölt útvonalat és a parti sétányon bicikliztem. Szezon előtt nincs komoly gyalogosforgalom, így kellő figyelem és kölcsönös tisztelet mellett nem lehetnek problémák belőle. Különösen jó szakasz az Aranypart északkeleti fele, az Evező utca és a Tömörkény utca közötti szakasz, ahol a térköves sétány nem közvetlenül a víz mellett halad, így kevésbé várható fürdőzőkkel való ütközés.
Az aranyparti sétány közvetlenül a víz mellett haladó részén ilyen kép fogadott a Tömörkény utca végénél – Fotó: Győrffy Árpád
A hétvégi időpont és a viszonylagos jó idő ellenére kevesen voltak a 4,2 kilométer hosszú Aranyparti szabadstrandon. (Az Aranypart és más déli parti strandok 50-60 évvel ezelőtti megszületésének rendkívüli történetéről itt olvashatsz.) Fürdőzni talán csak egyetlen idősebb párt láttam, többen sétáltak, napoztak, bicikliztek. Minden második, harmadik vécé kinyitott már, és néhány büfé is várta a vendégeket. Köztük volt az “Olajosék büféje” is a Lóczy utca sarkán. Ahogy tavaly, most is megnéztem az áraikat.
egy sima lángost tavaly 1200, az idén 1500 forintért,
egy korsó Soproni csapol sört tavaly 900, az idén 950 forintért,
egy presszókávét tavaly 700, az idén 850 forintért,
egy ízes palacsintát tavaly 450, az idén 600 forintért,
10 deka sült hekket tavaly 800, az idén 1100 forintért,
1 hamburgert tavaly 1850, az idén 2250 forintért
1 “amerikai” hot-dogot tavaly 1700, az idén 1900 forintért
0,5 l “házi” limonádét az idén 1300 forintért
0,1l üdítőt az idén 200 forintért adnak
A lángos, a limonádé és a hekk nagyon szíven ütött. Még jó, hogy nem vagyok oda egyikért sem.
Ha valaki olcsóbban szeretne helyben vásárolt frissítőt inni, azoknak a Mojito árusokat tudom ajánlani. Most csak eggyel találkoztam a Tátra utca sarkánál, de a szezonban lesz több társa is. Ők maradtak a tavalyi áraknál – Fotó: Győrffy Árpád
A körutat a Petőfi sétányon folytattam. Az autók ilyenkor már csak külön engedéllyel jöhetnek be. Nagyon sok üzlet már kinyitott, az árusok is kipakoltak, de érdeklődő még kevés volt – Fotó: Győrffy Árpád
A móló előtti területen június 1-én avatták fel a felújított Rózsakertet. Két héttel korábban a Nagystrand felőli oldalon még hiányzott a gyepszőnyeg, középen már leterítették, a kikötő felőli részen pedig már a korábbi fázisban ültetett virágok is nyíltak és a szökőkút is működött.
Amikor ott jártam, a park keleti részén még csak a talaj előkészítésnél tartottak – Fotó: Győrffy Árpád
A park középső részén már a gyepszőnyeget is leterítették – Fotó: Győrffy Árpád
A Rózsakert az Isztria sétánnyal, a Nagystrandon álló óriáskerékkel és háttérben a Club 2018-al – Fotó: Győrffy Árpád
Egy közelebbi kép a Rózsakert új attrakciójáról, a füredivel rokon “járdaszökőkúttal” – Fotó: Győrffy Árpád
A szelfihez Varga Imre Munkácsy és Kossuth-díjas szobrászművész szobrát választottam, amit fia, Varga Tamás készített. Sajnos a pad támlájának másik végén ülő Sió tündért nem tudtam a képbe komponálni
A Rózsakertből eltoltam a biciklit a tavaly átadott új vízeresztő és hajózási zsiliphez. A hivatalosan “Balaton Vízszintszabályozó Létesítmény” vagy “Nagyműtárgy” néven emlegetett helyet én inkább Zsilipparknak nevezném. Igaz, ehhez kicsit sok a beton, de talán majd zöld is lesz hozzá később.
Az áprilisban megnyitott üzemi területet kemény szabályok betartása mellett lehet megnézni. A zsilipparkot 14 év alattiak csak kísérővel, 2 év alattiak csak babakocsiban, vagy hordozóban, 6 év alattiak csak felnőttel kézen fogva látogathatják. Közlekedni csak gyalog lehet, tehát tilos a bicikli, roller és más jármű használata. És még néhány dolog, ami tilos: piknikezni, halakat, madarakat, magunkat etetni, drónozni, horgászni, fürdeni, vízbe ugrani, hagyományos és elektromos cigit szívni. De talán nem is ezekért érdemes megnézni.
A zsilippark fő attrakciója a vízeresztő és hajózási zsilip között emelkedő kilátótető, ahonnan egy másik világ nyílik ki előttünk – Fotó: Győrffy Árpád
A kilátótető a vízeresztőzsilippel, a háttérben a Bahart-teleppel és a siófoki kikötőben éppen forduló Balaton katamaránnal a Baross-hídról – Fotó: Győrffy Árpád
A hajózsilip alsó kapuja a kilátótetőről, előtérben egy kis park a régi zsilip néhány elemével – Fotó: Győrffy Árpád
A vízeresztő zsilip a kilátótetőről – Fotó: Győrffy Árpád
A kikötő medence a kilátótetőről – balról a pihenő Siófok katamarán, távolabb a Góliát munkahajó és két régi komp – Fotó: Győrffy Árpád
A talán felújításhoz felpolcolt Csongor motoros a Bahart műhelyében – Fotó: Győrffy Árpád
A hajózási- és a vízeresztőzsilip együtt a Baross-hídról – már az Ezüstpart felé biciklizve – Fotó: Győrffy Árpád
Az Ezüstparton, a Bakony utca végénél található “Sportsaroknál” sokan napoztak, játszottak – Fotó: Győrffy Árpád
Az Ezüstpart Jachtkikötőt elhagyva örömmel láttam, hogy a mosdó közelében lévő USB-csatlakozós fekete oszlopoknál (jobbról) nem csak a telefont, hanem a szerszámos oszlop melletti 220 voltos csatlakozóról a bicikli akkuját is tudom tölteni. Ki is használtam a lehetőséget – Fotó: Győrffy Árpád
Az Ezüstpart délnyugati végénél, a Zichy utca közelében most is többen fürdették a kutyájukat – Fotó: Győrffy Árpád
Zamárdiban sem volt még túl nagy élet, de már sokan kiültek a RedBurger Balatonra épített teraszára – Fotó: Győrffy Árpád
A Margó Ede sétányon is elsősorban sétálókkal, biciklisekkel találkoztam – Fotó: Győrffy Árpád
Szántódról Tihanyba az egyik új komppal mentem. A bicikliseknek spéci tartók is vannak, de nekem egyszerűbbnek tűnt, ha a saját támasztómat használom – Fotó: Győrffy Árpád
Szemben a nappal – Vitorlások badacsonyi háttérrel a kompról – Fotó: Győrffy Árpád
Tihany hozta a szokásos szépségét, így inkább csak az ide nem illő dolgokat említem. Így azt a horgászt, aki csak úgy talált helyet autójának, hogy egyik oldalával felállt a bicikliútra, vagy a mólópark déli bejáratánál megnehezített bejutást.
Az Óvár alatti részen újra romlik a bicikliút burkolata is. A korábbi zökkenőktől még messze vagyunk, de néhol lépésre kell lassítani, ha nem akarunk nagyobb bajt magunknak – Fotó: Győrffy Árpád
Az igazi gondok azonban csak Tihanyt elhagyva jönnek a Balatoni Bringakör legrégebben, közel 35 éve épített szakaszán. Igazán nem is csodálkozhatunk, hisz azóta csak kisebb-nagyobb foltozgatások voltak, miközben a szélessége – vagy inkább keskenysége – a régi maradt. Korábban ígérték a komplett felújítást, de két évvel ezelőtti megszorítások idején, a már kiírt közbeszerzést is leállították. A viszonylag kis forgalom miatt most még elviselhető volt, de a főszezonban inkább keressünk más útvonalat.
Keskeny, hibás, a széle mellett veszélyes mélyedéssel – a Füred és Tihany közötti bicikliút napjainkban – Fotó: Győrffy Árpád
Füreden a nyaranta megszokott kép fogadott, a bicikliút rendezvény miatt lezárva – Fotó: Győrffy Árpád
A bicikliúton borházak, a sétányon borozók – Ha valaki mégis a nyeregben maradna, hamar rájön, hogy kilátástalan a dolog. Ha ideje és lehetősége van, álljon meg inkább néhány nyugtató kortyra. Persze csak mértékkel, hogy vezetésre alkalmas állapotban maradjunk – Fotó: Győrffy Árpád
A szép délutáni fények miatt betértem a Brázay parkba egy tihanyi fotóra. Az előtérben száguldó motorcsónak talán ott sem lehetne a képen – Fotó: Győrffy Árpád
A csónakkal érkező “Annát” fogadó Wesselényi Miklós szobra a Brázay parkban. Az elszíneződésből ítélve nem csak a veronai Júlia-szobornál, itt is sokan hihetnek a bimbósimogatás csodatevő erejében – Fotó: Győrffy Árpád
Az utolsó megállóm Csopak volt, ahol megnéztem a 100 millió brüsszeli forintból épített csónakkikötő stéget – A stég a település délnyugati sarkában található – a képen a kikötőktől balra – Fotó: Győrffy Árpád
A stég a bicikliúttól néhány méterre, egy felnőtt játszótér szomszédságában, az Apácastrandként ismert parti részen nyúlik ki a nádas elé – Fotó: Győrffy Árpád
A saját felelősségre szabadon látogatható stég feljárata a magas vízszint miatt éppen elöntött partról. Egy rövid megállást biztosan megér – Fotó: Győrffy Árpád
A közeledő este miatt innen már gyorsabbra vettem a tempót, de erősen figyeltem az utat, mert korábbról több komoly csapdára emlékeztem. Itt az egyik a Paloznak alatti szakaszon – Fotó: Győrffy Árpád
Káptalanfüred és Almádi között még többször kellett úthibák miatt lassítani, de végül gond nélkül visszaértem a móló előtt lévő ingyenes parkolóba, ahol az autót hagytam. Eredetileg azt terveztem, hogy másnap bejárom a középső harmadot, de az első kör végén arra jutottam, hogy ez a nyolcvan kilométeres nyeregben ülés épp elég volt egyszerre. Így a folytatásra tíz nappal később került sor.
Győrffy Árpád
Biciklis Balaton kerülés három részben II. – Középső harmad – 2024. május
Balatoni Bringakör több élménnyel – részletes leírás alternatív javaslatokkal
Ha érdekesnek találtad az írásomat, segíts azzal, hogy megosztod, ajánlod ismerőseidnek is!
Iratkozz fel a balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradj le semmiről! A feliratkozással hozzájárulsz adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatomat és tájékoztatómat itt olvashatod)