A szeptember vége nem igazán optimális időpont a Balaton körbevonatozáshoz, derült ki a már hagyományosnak mondható tó körüli kirándulásunkon. Különösen így van, ha a rövidebb nappalok miatti időzavarra a MÁV is ráerősít egy kis késéssel. Nem is szólva a saját figyelmetlenségünkről. Persze így is nagyon kellemes volt túra, a tapasztalatokat pedig legközelebb felhasználjuk.
Ha csak egy kellemes egynapos kirándulás lenne a cél, lennének jobb ötleteim is, de a Balaton körbevonatozhatóságának megteremtéséről évtizedek óta zengő kórus miatt arra gondoltam, miért is ne próbálnánk meg. Két évvel ezelőtt június elején próbáltam ki, milyen a vonatozással, sétával kombinált 203 kilométeres kirándulás. A tavalyit június végére időzítettem, amiről részletes beszámolót is írtam.
Vasúthálózat a balatoni térségben – Forrás: MÁV-Csoport
Az idén addig halogattuk az indulást, amíg szeptember vége lett. A rövidebb őszi napok miatt eleve el kellett hagynunk a Nagyvázsony és a legközelebbi balatoni állomás közötti biciklizést, és magát az indulást későbbre, az érkezést korábbra kellett időzíteni. Indulási helynek Almádit választottuk. A döntésben segített, hogy egyik bátyám, Sándor Kalóz néven vitorláskölcsönzőt működtet a mólónál, és meghívott bennünket egy rövid reggeli hajózásra.
Sándor a flotta legnagyobb hajójával, a 8 méter hosszú Dolphin 26-os vitorlással, az Aldebarannal várt bennünket az almádi mólónál – Fotó: Győrffy Árpád
A fél órásra tervezett út igazán csak annyira volt elég, hogy tegyünk egy kört az Almádi-öbölben, és a reggeli fényben megcsodáljuk az Öreghegy délkeleti oldalára épült várost a víz felől – Fotó: Győrffy Árpád
Szemben a Wesselényi strand főépülete, balról a fák mögött az Óvári Ferenc utcában lévő Szent Imre-templom tornya – Fotó: Győrffy Árpád
Az Öreghegy keleti része közelebbről – jobbról lent az egykori Tulipán Hotel emeleti része – Fotó: Győrffy Árpád
A Remete-patak torkolata a Sóhajok-hídjával, az Örökmécsessel és a torkolatot lassan teljesen lezáró nádassal – Fotó: Győrffy Árpád
Reggeli életkép – vitorláson sütkérező vadkacsa és Cimbora-napot tartó kisiskolások az Öregpark parti sétányán – Fotó: Győrffy Árpád
Útban az állomás felé – az Öregpark egyik platánsora – Fotó: Győrffy Árpád
Az állomáson derült ki, hogy szeptember 27-én, szerdán már nem létezik az a 8:51-es vonat, amivel Balatonakarattyáig szerettünk volna menni. A magyarázat egyszerű volt, az eredetileg egy héttel korábban kinézett “Vizipók”, csak szeptember 24-éig közlekedett az idei szezonban, és én erre nem figyeltem.
A következő vonatot 9:18-ra ígérte az érvényes menetrend. Gondoltuk, addig megnézzük, szabad-e a bejárás az egykori Auróra Hotel parkjába. Mint korábban megírtam, a szálloda mai tulajdonosai 50 év után elvették tőlünk a jogot, hogy a város központjából a parkon és a 71-es felett átvezető felüljárón át az Öregparkba, a mólóhoz jussunk. A felüljáró a főút mellől megközelíthető maradt, a hivatalosan el nem zárható parkkal kapcsolatban pedig azt ígérték, hogy a felújítás befejezése után meg fogják nyitni.
A hotel parkjának Városháza felőli bejáratát most is az a hatalmas kép zárta el, amit a felújítás elején odaállítottak. Közelebbről jól megnézve találtunk rajta egy kilincset, amivel ki lehetett nyitni a képbe rejtett ajtót – a kilincset piros körrel jeleztem – Fotó: Győrffy Árpád
Most csak bekukkantottunk, és megmutattuk magunkat a bejáratnál álló kamerának – Az átjárási lehetőség nélkül egyébként sincs sok értelme a belépésnek a lepukkant parkba – Fotó: Győrffy Árpád
Még a hotel felé menet megnézhettük Almádi egyik új “műalkotását”, az állomás alatti aluljáró északi feljáróját. Ez is bekerült a “színes lépcső” programba, aminek keretében közpénzből kimázoltak több lépcsőt. Eddig én úgy tudtam, normális világban a járdák, lépcsők színezésével abban akarnak segíteni, hogy még a rosszul látók is biztosan megtalálják a következő lépcsőfokot. Itt inkább az ellenkező lehetett a cél – és persze az esztétikai élmény.
Ha valaki a színezés ellenére sem vétené el a lépést, olvasson menet közben történeti szövegeket. A kettő együtt biztosan segít a tájékozódásban – Fotó: Győrffy Árpád
A rövid séta után visszatértünk az állomásra, ahonnan a hivatalos 9:18 helyett 9:22-kor elindultunk Akarattyára egy Ganz MÁVAG VM 14-es villanymozdonnyal vontatott szerelvénnyel – Fotó: Győrffy Árpád
Az időtévesztésünkből a tanulság mindenképpen az, hogy ne csak egy héttel korábban, hanem az indulás előtt is nézzük meg a menetrendet, hátha közben változott valami. Nem csak a hivatalos menetrend változhat, mostanában egyre több problémát okoznak a vasút technikai, logisztikai gondjai. Ilyen helyzetben különösen fontos a napra- illetve “percrekész” tájékozódás. Október vége óta ebben nyújt segítséget a MÁV egy új online szolgáltatása, amivel valós időben figyelhetjük, hogy egy kiválasztott állomáson mikor érkeznek, mennyit késnek a vonatok. Gyakorlatilag ugyanazt az információt látjuk, ami ugyanakkor az állomás utastájékoztató kijelzőjén megjelenik.
A https://mikorindul.hu/balatonalmadi cím beírásával például ezt láttam november 19-én este
Ha nem akarunk sokat gépelni, akkor hívjuk be a https://jegy.mav.hu/#timeTableSearch oldalt, majd az Állomás rovatba írjuk be, illetve a felkínált lehetőségek közül válasszuk ki a keresett állomást.
Ahogy már tavaly is írtam, vonatozás közben ne számítsunk sok látványosságra, pert az út nagyobbik részén a sínek melletti fák, házak eltakarnak mindent. Szerencsére maradt néhány olyan szakasz, ahonnan a balatoni kilátásban gyönyörködhetünk.
Almádi az Auróra Szállóval a Balatonfűzfő és Balatonkenese között robogó vonatból – Fotó: Győrffy Árpád
Horgász Kenese közelében. A távolban kicsit sejteni lehet a Tihanyi-félszigetet az apátsági templommal – Fotó: Győrffy Árpád
Balatonakarattyára 9:43-kor érkeztünk az eredetileg tervezett 09:14 helyett. A félórás késés abból az időből ment el, amit az Akarattya és Aliga közötti 5 kilométeres sétára terveztünk.
Örömmel láttam, hogy a régi állomásépület még a helyén van. Két éve nagy volt a felbuzdulás, hogy több száz milliós költségen egy kétszintes üveg-beton épületre cseréljék. Akkor a helyi civilek tiltakozása miatt leállt az ügy, közben meg talán a pénz is elfogyott – Fotó: Győrffy Árpád
Mivel a Balaton északi és déli partján menő 29-es és 30-as számú vasútvonal csak a tótól messze, Szabadbattyánnál találkozik, a két legközelebb lévő állomás, az akarattyai és az aligai között gyalogosan kell megtenni a több mint öt kilométeres távolságot.
A Balaton északkeleti részén lévő vasútvonalak. A piros vonallal a gyaloglás útvonalát jelöltem – Forrás: MÁV-Csoport
Séta során az első megálló a magasparti Hóvirág utca végén lévő kilátóhely volt. A 2021 májusában ott tapasztalt áldatlan állapotok miatt az önkormányzat azzal nyugtatott meg, hogy “a Hóvirág utca 40. számnál zajló építkezés tekintetében megkért ideiglenes területhasználatért köteleztük a beruházót a kilátó teljes parkosítására és rendbetételére“. Később a település jegyzője egy közleményben arról tájékoztatott mindenkit, hogy a terület parkosításával 2021 végére készülnek el.
A terület jobb oldali – északi – részén valóban végeztek a parkosítással és egy parkoló kialakításával, de a szigorúan vett kilátó ilyen sivár képet mutat – Fotó: Győrffy Árpád
Ilyen gondozottan néz ki a Hóvirág utca 40. számú ház környéke, aminek tulajdonosa az önkormányzat szerint vállalta a teljes terület parkosítását – Fotó: Győrffy Árpád
Kilátás Kenese felé és a Fűzfői-öbölre – a kép alsó részét már kitakarják a korlát alatt újra megnőtt bokrok – Fotó: Győrffy Árpád
Kilátás Aliga és Világos felé – a bokrok már ezen az oldalon is elkezdték korlátozni a látványt – Fotó: Győrffy Árpád
Horgászok a magaspart előtt – Fotó: Győrffy Árpád
Az Aliga felé vezető Sirály utcából több helyen is ki lehet illetve lehetett menni az elkerített telkek között szabadon hagyott ösvényeken a magaspart szélére. Ezeknél nincs olyan nagy szabad terület, mint a Hóvirág utca végén, de ahhoz elég, hogy más pontról, más szögből is megcsodálhassuk a Balaton keleti medencéjét.
A Kilátó utcánál csak az útról kukkantottunk be a két kerítés között a magaspart szélére vezető ösvényre. A sűrű növényzetet leszámítva úgy tűnt, még minden rendben van – Fotó: Győrffy Árpád
A Diófa utcánál meglepő helyzet fogadott bennünket. A kilátóponthoz vezető ösvény bejárati részénél eltávolították a községet bemutató információs táblát, és a korábban is itt álló betontuskóra “Magánterület – Tilos az átjárás!” táblát tettek.
A belépés tiltása mellett egy jobbra mutató nyíl társaságában segítőkészen felírták a járdára, hogy “Kilátó 3 perc” – Fotó: Győrffy Árpád
A tiltó tábla mellett a gondozatlan partoldal is azt jelzi, hogy itt rövidesen lemondhatunk a kilátásról – Fotó: Győrffy Árpád
Az utolsó kilátó után sietősre vettük a gyaloglást, de mégis úgy éreztük, lekéshetjük az Aligán kinézett vonatot. Megpróbáltunk stoppolni. Az első autó meg is állt, egy kertgondozással foglalkozó vállalkozó vett fel bennünket. Annyira rendes volt, hogy tovább is vitt a tervezett úticéljánál. Nagyon kellemes volt az autózás, de így kihagytuk az aligai magasparton lévő kilátópontokat.
A gazdátlannak és lakatlannak látszó aligai állomásépület – Fotó: Győrffy Árpád
Az állomáson derült ki, hogy nyugodtan elértük volna gyalog is a vonatot, mert a “távbemondó” a 11:26-ra tervezett induláshoz először 10 perc késést adott, majd később még egy tízest hozzátett. Igaz, végül csak 13 perc lett a teljes csúszás, de ez is elég lett volna.
Ilyen nagy volt a “zsúfoltság” a Stadler Flirt motorvonaton – Fotó: Győrffy Árpád
A vonat utastájékoztató kijelzője a menetrend szerint tervezett és a valóban várható érkezési időkkel. A kijelző még az eredetileg bejelentett, a valóságosnál nagyobb késéssel számolt. Mint a jobb alsó sarokban látható, a viszonylag rövid Aliga és Világos közötti szakaszon 119 kilométer/órás sebességre is fel tudtunk gyorsulni. Sőt a GPS-es rögzítés szerint egy későbbi részen a 140-et is megközelítettük – Fotó: Győrffy Árpád
Tavaly az emeletes vonat felső szintjéről sokkal jobb volt a kilátás, de a “Szabadisóstó” vasútállomásnál így is került, hogy nincs tömeg a strandon – Fotó: Győrffy Árpád
Siófokon egy óránk volt a következő vonat indulásáig. Mivel ez kevés volt a kikötő és az új zsilipek megnézéséhez, néhány nappal később biciklivel is visszatértünk. Most a főtérre sétáltunk be, hogy a pláza bejáratánál lévő kávézó teraszáról gyönyörködjünk a szeptemberi napfényben fürdő térben.
A főtér északkeleti része háttérben a plázával – Fotó: Győrffy Árpád
Az állomáshoz visszafelé sétálva elhaladtunk Kálmán Imre pavilonja mellett. A 141 éve Siófokon született, 70 éve Párizsban elhunyt balatoni operettkirálynak éppen látogatói voltak – Fotó: Győrffy Árpád
Vonatra várók az állomáson – A miénk 12:57-kor indult – Fotó: Győrffy Árpád
A korábban már említett okok miatt útközben sok érdekeset nem láttunk. Annyi mindenképp kiderült, hogy a korábban megszokottnál kevesebb volt az építkezés a vasút mellett.
A fonyódi hajóállomás az idén felújított és újraszínezett Füred katamaránnal – Fotó: Győrffy Árpád
Fonyód központja és Bélatelep között félúton található “Városi szabadstrand” homokozóvá alakított egykori szökőkútjával, egy új öltöző paravánnal és háttérben a Badacsonnyal – Fotó: Győrffy Árpád
A tanúhegyek Bélatelep közeléből a vasút és a Balaton között néhány éve kialakított, vasutat védő sétánnyal az előtérben – Fotó: Győrffy Árpád
Ötven perces utazás után Balatonfenyvesen szálltunk le, hogy megebédeljünk. Abban bíztunk, hogy a Központi szabadstrand büféi nyitva lesznek.
A korzóként kialakított kihalt Vachott Sándor utcában kicsit elbizonytalanodtunk – Fotó: Győrffy Árpád
Szerencsére a sétány végén több nyitott büfé is volt. Az árakat kicsit túlzónak találtuk, de mivel nem volt lehetőségünk az igazi válogatásra, jóízűen megebédeltünk. Ebéd után kicsit sétáltunk a parton.
Szigliget felé induló deszkás lányok a Központi szabadstrand előtt – Fotó: Győrffy Árpád
Fürdőzők a Csalogány utcai szabadstrand nádszigete előtt – háttérben a fonyódi Vár-hegy – Fotó: Győrffy Árpád
A Szent Benedek motoros a vitorláskikötő mólójánál – Fotó: Győrffy Árpád
Fenyvesről 15:33-kor indultunk tovább egy Siemens Desiro motorvonattal, a Pécsről Győrbe közlekedő Helikon InterRégió járattal – Fotó: Győrffy Árpád
A Zala hídján a fenéki torkolat közelében – Fotó: Győrffy Árpád
A távolban már látszik a keszthelyi Hotel Helikon és az óriáskerék – Fotó: Győrffy Árpád
Épülő apartmantelep a hajdani Zala kemping bungalói helyén – Fotó: Győrffy Árpád
Negyed öt után értünk Keszthelyre. Útközben úgy döntöttünk, nem szállunk le, inkább ezzel a vonattal továbbmegyünk Tapolcára. Ha leszálltunk, egy óránk lett volna a keszthelyi sétára, de akkor Tapolcán nem érjük el az eggyel későbbi vonatot, csak egy fél nyolcas járatot, amivel fél tíz előtt értünk volna vissza Almádiba. Ez túl nagy ár lett volna a keszthelyi megállásért.
A tanúhegyek ismét, de most a balatongyöröki határból – Fotó: Győrffy Árpád
Tapolcáról a Kék Hullám néven 17:36-kor induló almádi vonatig még volt 50 percünk, így átsétáltunk az állomás előtti park másik oldalán lévő Borostyán cukrászdába. Egykor mintha finomabbak lettek volna a süteményeik, de azt a szintet kevesebb mint fele áron hozták, amit füredi Zákonyi sétányon lévő Larus Cafeban tapasztaltunk. Így a tapolcai ár/érték aránnyal nagyon megvoltunk elégedve.
Már lenyugvóban volt a nap, amikor elhagytuk Tapolcát. A Szent György-hegy felett épp egy hőlégballon lebegett – Fotó: Győrffy Árpád
Csak félig sikerült elkapnom a fák közül elővillanó badacsonyi Ranolder-villát. Annyi azért ebből is kiderült, hogy Rákay Kálmán valószínűleg még nem építette meg a helikopter hangárt – Fotó: Győrffy Árpád
A kissé koszos ablakon át ennyi látszott a tavaly még betonvázként meredező egykori Tátikából. Talán mégsem lesz az enyészeté. Igaz, nagyon sokba fog ez kerülni nekünk – Fotó: Győrffy Árpád
Két éve írtam, hogy a badacsonytomaji önkormányzat kiegyezett az egykori örsi kemping helyére szállodát, apartmantelepet tervező befektetőkkel. Valami mégis közbejöhetett, mert a területen azóta nem sok minden történt – Fotó: Győrffy Árpád
Az út további részén már nem sok mindent láttunk a kihunyó fények miatt. Almádiban is főleg a Hold, az Örökmécses és a kikötő jelzőfénye világított a fél nyolc körüli érkezésünk idején – Fotó: Győrffy Árpád
A két legutóbbi utazást összevetve úgy tűnik, hogy nagyon hiányzott az a plusz másfél óra, amivel tavaly korábban volt az indulás, és az idei hazaút esti fénytelensége sem igazán javította az élményeket. Magunknak is másoknak is csak azt tudom tanácsolni, hogy inkább a nyári hónapokban, hosszabb nappalok idején induljanak el a Balaton körbevonatozására.
Győrffy Árpád
Ha érdekesnek találta az írásomat, segítsen azzal, hogy megosztja, ajánlja ismerőseinek is!
Iratkozzon fel a balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)