Balatonfüred – Búcsú Kozma Imre festőművésztől

Ismét elhagyott bennünket egy olyan balatoni ember, aki művészként, tanítóként, kulturális ügyek aktív szervezőjeként és egyszerűen csak egy barátságos emberként sokunknak szerzett örömet. A december 9-én 87 éves korában Várpalotán elhunyt Kozma Imrére néhány képének és gondolatának felidézésével szeretnénk emlékezni, hogy továbbra is itt maradjon közöttünk.

Kozma Imre Balatonfüreden született 1933. április 2-án. Bár iskolás évei alatt, majd később már felnőttként is egyszer elhagyta a települést, igazi füredi volt.

– Kicsi srácként is egyfolytában rajzoltam. A szüleim persze nem arra gondoltak, hogy művésznek adjanak, inkább mérnöknek szántak. Végül ez is lett a munkám, rendszertervező, időelemző, programozó mérnökként a füredi hajógyárban dolgoztam sokáig a normatechnológia vezetőjeként – mesélte egyik beszélgetésünk során a füredi vásárcsarnok kávézójában.

Persze közben a rajzoláshoz, festéshez sem lett hűtlen.
– Nagyon fontos pontja volt az életemnek, amikor a hatvanas évek közepén itt Füreden megismerkedtem Krieg Ferenc festőművésszel. Hat éven át jártam a szakkörébe tanulni. Úgy éreztem, amit kellett tudni, azt nála megtanultam. Őt tartom azóta is a mesteremnek.
Amikor 1970-ben elment, én vettem át a gyerek és felnőtt szakkör vezetését. Sok ember került ki a kezeim alól. Sokan nálam szerezték meg az alapokat, hogy rajzszakos középiskolában, tanárképzőn tanulhassanak tovább. Többen közülük neves művészek, művésztanárok lettek. Nem panaszkodhattam, mert elismerték a munkámat.
Tizenhat év után, 1986-ban is csak azért hagytam abba a szakköri munkát, mert Óbudára a hajógyárba hívtak dolgozni, ahol hat évig a technológiai osztályt vezettem. Festőként is rendkívül fontos szakasza volt ez az öt év életemnek, mert közben összejöttem a pesti művészvilággal. Aki úr és bolond, mindenki a barátom lett, a Fajó Jánostól a Kokas Igácig és másokig. Ezzel sokkal szélesebb lett a kilátásom – mesélte a pesti évekről.

Balatonfüredre 1991-ben tért vissza, ahol ismét aktívan bekapcsolódott a város művészeti életébe. Megalakította és hosszú ideig vezette a Művészklubot, alapítóként részt vett a Múzsa Egyesület elindításába. Később ennek is tiszteletbeli elnökévé választották. A civil munka mellett mellett művészeti vezetője lett az Óvárosi Művész Kávéház kisgalériájának, ahol rendszeresen szervezett kiállításokat. És persze festett tovább.

– Nem vagyok modern festő, olajjal festek, általában tájképeket, de nem áll tőlem távol a portrék és az alakos képek festése sem. Mindig arra törekedtem, hogy legyen valami mondanivalója a képemnek. Nem állok ki az utcasarokra, vagy a Balaton-partra festeni, és különösen nem szeretem a másolást, amikor valaki képről képet fest. Ahogy a kottamásolás sem egyenlő a zeneszerzéssel, a festésnél is kevés a másolás. A szakmai tudást persze el kell sajátítani, nagyon fontos, de az nem elég. Kell még hozzá egy sziporkázó fantázia, műveltség, széles látókör. Ahogy Tagore is mondta, egy tájképnél sem elég, ha pontosan reprodukáljuk a természetet, hozzá kell adni magunkból is valamit. Én is ezt vallom, ez az ars poeticám – helyezte el magát a világban.

Ahogy Kozma Imre is mondta, elismerték a munkáját. A sok kiállítási lehetőség mellett ezt mutatja többek között, hogy a Veszprém Megyei Tanácstól 1976-ban megkapta a Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozatát, 2004-ben a Veszprém Megyei Önkormányzattól a Pro Comitatu díjat, 2014-ben pedig Balatonfüred Város Önkormányzata Balatonfüredért díjjal tüntette ki.

Győrffy Árpád

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)