Horváth Lajos festőművész emlékére

Horváth Lajos festőművész a pápai műtermében 1996-ban - Fotó: Győrffy Árpád

Szomorúan olvastam, hogy 2019. június 30-án elhunyt Horváth Lajos festőművész. Nagyon szeretem a képeit. S ha valamikor, akkor most nagyon ideje van annak a fájdalmas elvágyódásnak, ami gyűrött papírcsónakjaiból, ókori elemekkel berendezett holdbéli tájaiból, hideg színeiből, alakjaiból sugároz.

 

Emlékezésként, tisztelgésként idemásolom egy 1996-ban készült írásomat, néhány régebbi fotómat róla és egy válogatást egy 2002-es veszprémi kiállításának képeiből.

Horváth Lajos első nyilvános bemutatkozása 1968-ban volt. A szombathelyi tanárképző főiskola diákjai nézték, vitatták meg képeit a pápai tanárbarát Szabó István, sokak által használt nevén, Csicsa társaságában. Addig csak úgy festegetett, csak valamikor ezután döntötte el, hogy komolyan kellene foglalkozni a festészettel.

A következő tíz év önképzéssel és munkával telt. 1980-ban hivatalos pecséttel művésszé fogadták, felvették a Képzőművészeti Alapba. A nyilvános művésszé avatás azonban csak az 1982-es Veszprémi Őszi Tárlaton következett el. Néhány képe igazi szenzációt jelentett a megszokott megyei palettán, de fogadtatása nem volt egyértelmű. Sokan azonnal hatalmas tehetségként kezdték tisztelni, amíg mások idegenkedtek a képeitől. Ami érthető is, hisz nem illet bele az éppen érvényes formai és tartalmi sablonokba. Egy évvel később rendezték első Önálló kiállítását Veszprémben, majd a szülőváros, Pápa kapui is megnyíltak előtte. Azóta az ország nagyobb városaiban láthatták képeit, többször szerepelt önállóan Budapest neves kiállítótermeiben, köztük a Vörösmarty téri Csontváry Galériában is.

 

Kovács Dezső (balról), a pápai kiállítás rendezője, Szíj Béla művészettörténész és Horváth Lajos a “Húsos klubban” rendezett kiállítás megnyitóján – Fotó: Győrffy Árpád

 

Horváth Lajos (középen) Szabó Istvánnal (balról) és Kovács Dezsővel az 1983-as pápai kiállítás megnyitóján – Fotó: Győrffy Árpád

Miközben “főállású” festőművésszé vált, élete nem sokat változott. Ma is, mintha a munkahelyére járna, ha fúj, ha esik, mindennap negyed nyolc tájban megjelenik a Kossuth utca feletti műteremben. Fél tízig-tízig dolgozik, aztán egy kávé a Márvány cukrászdában, kis beszélgetés a könyvesboltban, majd ismét festés este hatig, félhétig.
Így megy ez évek óta, mintha iparos lenne. Pedig szó sincs róla, a precíz munka ellenére művész maradt. Az első veszprémi önálló kiállításán egyik idősebb kollégája viccesen megjegyezte, hogy kár ilyen ember nagyságú vásznakat elpazarolni egy-egy képhez. Ő nyolc tájképet kiárusítana jó pénzért egy ekkora lepedőből és ennyi olajfestékből.

Horváth Lajos nem váltotta hálószobai tájképekre gondolatait. Nem is tehette, hisz képei igazán nem valók a hitvesi ágy, vagy a tévékészülék fölé. Hisz ahelyett, hogy belesimulnának a környezetbe, pihentetnék a rátévedő tekintetet, örök felkiáltójelként léteznek.

– Meg szeretném találni azt a küszöbhelyzetet, ami a racionális és az irracionális világot összeköti – fogalmazta meg tömören festői céljait.
Állandó jelrendszerrel dolgozik, már-már azt mondhatnánk, hogy a szimbolisták vonulatához tartozik. Képeinek visszatérő szereplői a sejtelmes drapériák, a félig szobor, félig hús-vér emberalakok, az egymásba nyíló tájak, a hol durva, hol szépen megmunkált felületű kődarabok. Sűrűn használja a Biblia, a görög mitológia motívumait, de nem ritkák a köznapi élet mozzanatai, tárgyai sem.

 

.

 

.

 

.

 

.

 

.

 

.

– Nem vagyok szimbolista – mondja magáról. – A képeimen megjelenő szimbólumokkal egyfajta hidat szeretnék építeni a tér és az idő között. A tárgyakkal jelzett időbeli síkokkal az emberiség történetének egy-egy szeletét akarom megjeleníteni, hogy végül eljussak a mához.
Hétköznapok nyelvén, részletesebben nem szívesen fogalmazza meg ugyanezt. Azt mondja, nézzük a képeit. Hisz azokban mondja el bővebben gondolatait. Tiltakozik az ellen is, ha valaki baloldali festőnek titulálja indulási körülményei és képei miatt.

– Nem tudom eldönteni, hogy ma mit jelentenek az ilyen kategóriák. Az én fogalmi rendszerem szerint Krisztus volt az első igazi baloldali, hisz kiállt a szegényekért, a betegekért a hatalmasokkal szemben, és meghalt a világ bűneiért. De ma mégsem szeretem ezeket a címkéket, hisz mindenki mást érthet rajta.
Egyszerűen megpróbál emberként élni. A saját nyavalyáin túl figyelni akar mások problémáira is – fogalmazza meg emberi hitvallását.

 

.

 

.

 

.

 

.

 

.

 

.

 

.

– A művésznek folyamatosan fel kell tenni a létezés legalapvetőbb kérdéseit. Tisztáznia kell, hogy milyen lesz az ember viszonya ahhoz a természethez, amelyben él. Milyen lesz az ember viszonya önmagához, a másik emberhez? Ha ezekre nem adunk pontos választ, akkor egyre nagyobb problémákat halmozunk fel magunk előtt.
Mi dolgunk a világon? – idézi a sokak által megfogalmazott kérdést ő is. Úgy véli, átmeneti időszakban élünk, most kell határozni arról, hogy merre megyünk tovább.

 

.

 

.

 

.

– Mindannyiunknak el kell dönteni, hogy elég-e a boldogsághoz, ha többet fogyaszthatunk. Vagy attól leszünk-e boldogabbak, ha megismerjük, megértjük saját helyzetünket, és ahhoz képest határozzuk meg tetteinket – vallja.

Győrffy Árpád

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)

Légy te az első hozzászóló a(z) "Horváth Lajos festőművész emlékére" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár