A napokban rendhagyó történelemórát tartottak a balatonfüredi Annabellában. Nyolcvan feletti nyugdíjasok és hajdani vezetőik emlékeztek a húsz éve felszámolt HungarHotelsre, a Füred, Tihany, Almádi és más települések fejlődését máig meghatározó egykori vállalatra.
A találkozót a Balatonfüredi Helytörténeti Egyesület érték őrző rendezvénysorozatának második találkozójaként szervezték. Ahogy tavaly a hajógyári programon, most is az volt a cél, hogy megszólaltassák a lassan már a múltba vesző időszak ma még köztünk élő szereplőit.
A nyolc nyolcvan évesnél idősebb nyugdíjas mellett eljött a beszélgetésre, köztük Parti János, aki 1966-1975 között volt a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat (HUSZÉV) Balatonfüredi Önálló egység igazgatója, az 1968-ban átadott Annabella első igazgatója, Vászolyi Árpád, az Annabellát és a Marinát a felszámolás idején vezető Nagy Jenő és Pócs Imre, valamint házigazdaként a két szállodát ma irányító Vászolyi Judit. A hallgatóság a helytörténeti egyesület tagjaiból és a HungarHotels ifjabb, részben még aktív egykori dolgozóiból verbuválódott.
Vászolyi Judit (balról), Vászolyi Árpád, Szögedi Dénes és Szabó Imréné
A beszélgetést az egykori Városi Művelődési Ház utolsó igazgatója, Baán Bea vezette, aki a helytörténeti egyesület tagjaként és a HungarHoltsnél dolgozó szülők gyermekeként is érintett volt a kérdésben. Minden vendégből felkészült egy kicsit, hogy elindítsa a emlékezést.
Nagy Jenő (balról), Nagy Imréné, Kőműves Károly, Egressi József, Bocsor Józsefné és Balla Józsefné
A másfél órás beszélgetésből megtudhattuk, hogy a modern szállodaipar az 1950-es évek végén kezdett kialakulni Balatonfüreden és vele párhuzamosan Tihanyban, majd Almádiban is. 1958-1965 között az Országos Idegenforgalmi és Szálloda Vállalathoz tartoztak az itteni egységek is, majd jött a HUSZÉV, illetve az 1996-ban lezajlott privatizációig létező HungarHotels. A füredi szállodák mellett a céghez tartozott több más mellett a tihanyi Park szálló, a Sport étterem, a Rege presszó, az egykori Motel, az almádi Auróra és a Tulipán hotel, illetve étterem. A HungarHotels egysége volta füredi Baricska és Hordó csárda, a Kedves és a Vitorlás presszó, a Balaton étterem, a csopaki Malomcsárda, sőt még a nemesvámosi Betyár csárda is. (A beszélgetés mellett kis kiállításon is bemutatták fotókkal, egykori étlapokkal, eszközökkel az egységeket.)
A tihanyi Motel épületét az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon vásárolták – ott döntötték ez, hogy a turizmus fontos lehet az országnak
Az Almádi Tulipán hotel valamikor a fénykorában
Az 1961 nyarán nyílt tihanyi Rege cukrászdába az első időkben a füredi Kedvesből és Budapestről kellett segítséget hozni, mert helyben nem volt elég dolgozó
Az almádi Auróra hotel portája – a londiner fogadja a vendégeket, hátul a “kocsirendező” hozza a bőröndöket
A füredi Kedves cukrászda itallapja – a szódavíz zenés felárral 5 fillérrel drágább volt
A Balaton étterem árlapja – a caviár vajjal, citrommal zene nélkül 15 forint 60 fillérbe került 1967-ben
Teríték ezüstözött alpakka eszközökkel
Hallhattunk sok a vidám és kevésbé vidám történetet az árubeszerzés nehézségeiről, az első időkben itt “bújtatott” egykori ÁVH-s tisztekről, a rendszeresen ismétlődő vízhiányról, az átok sújtotta Marináról, az oldalkocsis motoron Köjál engedéllyel együtt szállított süteményekről és moslékról, a télen szilvás gombócot gyártó, vagy éppen az NDK-ban munkát vállaló dolgozókról…
Parti János (középen) gombócot formál a kezével – mellette Nagy Lajosné és Pócs Imre
A legfontosabbat talán Vászolyi Árpád fogalmazta meg, aki úgy vélte, hogy az 1960-as évektől a szállodák teljesen átformálták ennek a vidéknek és főleg Fürednek az életét. Az addig inkább falusias körülmények között élő és úgy is gondolkodó emberek egy új világba kerültek, amihez alkalmazkodniuk kellett.
– Ez egy hőskorszak volt. Balatonfürednek nagyon sokat jelentett a Szívkórház, de a HungarHotels fejlesztése is megváltoztatta a település arculatát. Az itt dolgozó emberek nagyon nehéz szakmai, politikai és emberi próbatételnek voltak kitéve, de megbirkóztak vele – mondta az Annabella első igazgatója.
Vászolyi Árpád szerint új világot hozott a szállodaipar Füredre
A beszélgetés végén a helytörténeti egyesület vezetője, Budáné Bocsor Ágnes mondott köszönetet a rendezvény támogatóinak és a beszélgetés résztvevőinek, hogy emlékeik felidézésével segítették a füredi szervezett szállodai turizmus induló időszakának jobb megismerését és egyben az emlékek rögzítését.
A rendezvény főszervezője Csonka Endre, a helytörténeti egyesület egyik tagja volt, aki HungarHotels korábbi és egyben a cég helyébe lépő Danubius mai dolgozója. A rendezvényt illetve résztvevőit a Danubius Hotels Group, illetve két füredi szállodája, az Annabella és a Marina látta vendégül és tortákkal, süteményekkel segítette a Bergmann cukrászda is. A Füred Televízió pedig most is videóra rögzítette az egészet, hogy a beszélgetésről készülő képlemezt el tudják helyezni a városi helytörténeti gyűjteménybe.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre
Tisztelt Molnár László!
A tudósítást a fórumon látottak, hallottak alapján írtam, így került a felsorolásba a Vígmolnár csárda is.
Üdvözlettel
Győrffy Árpád
ui. Közben a fórum szervezőivel tisztáztuk, hogy én láthattam rosszul a kivetített fotót. Töröltem a szövegből a Vígmolnár csárdát. Köszönöm a jelzését.
A csopaki Vígmolnár csárda a Veszprém megyei vendéglátóhoz tartozott.