Tihany – A busáknak nincs helye a Balatonban, ezért vissza kell állítani az ökológiai halászatot – 2015.10.09.
A genetika új világokat nyithat a balatoni kutatásokban és a tó használatában is, derült ki az 57. alkalommal megrendezett Hidrobiológus Napokon Tihanyban. A Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Intézetében tartott háromnapos konferencián több fontos balatoni ügy, köztük a busaállomány helyzete, jövője is szerepelt a témák között.
A limnológia intézet teraszos toronyépülete Tihanyban az Öregkikötő mellett
A tanácskozást megnyitó Bíró Péter akadémikust a második nap közepén kértük arra, hogy értékelje a konferenciát. A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának elnöke szerint az elhangzott előadások, illetve a mögöttük álló munka igazolta, hogy nagyon jól döntöttek, amikor központi témaként azt választották, milyen szerepe van a genetikára alapozott kutatásoknak a hibrobiológiában.
Bíró Péter szerint nagyon szerencsésen választották a konferencia témáját
A konferencia nagyon sok új dolgot hozott. Megmutatta, hogy a rendszertanra alapozott kutatások már nem állják meg helyüket genetikai háttér nélkül. A kutatók ma már a halfajok, baktériumok, algák, alsórendű rákok, gerinctelen szervezetek genetikai készletének felmérésével próbálják elkülöníteni a fajokat, illetve, hogy a területi elterjedés és a genetikai készlet hogyan függ össze, hogyan szavályozza az élettevékenységüket fajon belül.
– Például Takács Péter és kollégáinak kutatásai alapján megrajzolhatóvá vált a védett halfajok közül a fenékjáró küllő és a lápi póc genetikai elterjedésének térképe a Kárpát-medence legkülönbözőbb álló és folyóvizeiben. Egyértelművé vált olyan kérdések eldöntése is, hogy egyes alfajok hová sorolhatók például a fenékjáró küllő fajcsoporton belül.
Bíró Péter szerint ezeknek a kutatásoknak elsősorban elméleti jelentősége van, de a génkészlet változásából következtethetünk például a betelepült, idegenhonos állatok, növények helyzetének várható alakulására és a környezetükre gyakorolt hatásukra – magyarázta az akadémikus.
Tóth Viktor, a konferencia koordinátora, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa, a hidrológiai társaság limnológiai szakosztályának titkára úgy látja, hogy ma a genetikai kutatások egy olyan korszakba értek, mint amikor a 15. században a tengeri hajók építése biztonságos tömegprodukcióvá vált, és segítségével elkezdődhetett a felfedezések kora.
– A genetika körüli technológiák mára elérték az olcsóságban, egyszerűségben, megbizhatóságban, aminek köszönhetően olyan ajtók nyílnak meg számunkra, amikről eddig fogalmunk sem volt.
Tóth Viktor az intézet egyik korábbi nyíltnapján a balatoni hínárokat mutatta be a látogatóknak
A konferencia előadásai között több olyan volt, amelyiknek már a címe is komoly feladványt jelenthetett az egyszerű halandónak. A genetikai módszerek alkalmazásával kapcsolatos kérdések mellett több konkrét gyakorlati problémákra keresett választ. Az előadásoknak visszatérő témája volt a balatoni busák ügye.
Vitál Zoltán, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos segédmunkatársa egy nagyobb kutatócsoport munkája alapján a busaállomány helyzetéről és balatoni ökológiai szerepéről beszélt. Több megállapításuk megerősítette a korábbi álláspontokat, ugyanakkor a busák lehetséges balatoni szaporodásával kapcsolatban árnyaltabban fogalmaztak.
A balatoni állomány kormeghatározása alapján elmondható, hogy egy vizsgált egyed sem származhat a legutolsó, 1983-as hivatalos telepítésből. Korábban egyértelműen úgy tudtuk, hogy a busa a Balatonban nem szaporodik, de mára kiderült, hogy bizonyos időközönként a Balaton is alkalmas lehet a busák szaporodására. Ikraszórásra utaló jelek megfigyelhetőek, de a szaporodás mellett közvetlen bizonyítékot eddig nem sikerült találni, és a genetikai vizsgálatok sem igazolják, hogy a balatoni busaállomány természetes szaporodási közösséget alkotna.
Vitál Zoltán is úgy véli, hogy a busaállomány utánpótlódásának jelentős része a vízgyűjtőn lévő halastavakból érkezhet, ahová még most is telepítenek busákat.
Vitál Zoltán és társai által végzett genetikai vizsgálatok szerint a balatoni busaállomány nem alkot természetes szaporodási közösséget
Bár a busák a Balatonban eddig nem csináltak különösebb galibát, semmiképp sem tekinthető jónak, hogy itt vannak. Ezért úgy vélik, hogy mindenképpen szükség lenne a busaállomány ritkítására. Ehhez vissza kellene állítani az ökológiai halászatot, és új módszereket is ki lehetne dolgozni.
– Ha a busák utánpótlódásának a forrását nem tudjuk kiiktatni, ha nem tiltják be az idegenhonos halfajok tartását a vízgyűjtő területén, illetve a szaporodást nem tudjuk meggátolni, akkor egyre több lesz belőlük a tóban. A Balaton csak bizonyos mennyiségű halbiomasszát képes eltartani. Mivel a busának ugyanaz a tápláléka, mint az ivadék halaknak, akkor a többi halfajok állományai kisebbek lehetnek, ha nem csökkentjük a busák mennyiségét – figyelmzetet a kutató.
Hasonlóan vélekedett a kérdésről Tóth Viktor is.
– Ha egy olyan idegenhonos halfaj bekerül a rendszerbe, aminek nincs ellensége, akkor ki tudja aknázni azokat a körülményeket is, amiket az őshonos fajok nem képesek. Nem csak a halaknál van ez így, a fák közül példaként mondatnám az akácot.
A kutató szerint a busával a másik nagy probléma az esetleg tömegesen jelentkező pusztulása lehet.
– A természet ismert törvényei szerint a busák jelentős pusztulásának már hét évvel ezelőtt be kellett volna következni. Mivel ez nem történt meg, talán valami elsimította a folyamatot. Lehetséges, hogy pusztultak ezek a dögök, csak nem láttuk, mert lépcsőzetesen történt a folyamat. Rosszabb esetben előfordulhat, hogy a vártnál öt-tíz évvel később kezdenek pusztulni. S ha pusztul, akkor elég látványosan fogja ezt megtenni.
A busa lehet ilyen is…
és ilyen is
A konferencia más témái közül Tóth Viktor is kiemelte Takács Péter lápi póccal kapcsolatos kutatásait.
– Kidolgozott egy eljárásrendszert, aminek segítségével már akkor előre láthatjuk, hogy milyen fajok lesznek veszélyeztetve, amikor még nem veszélyeztetettek. Kidolgozta a lépéssorozatot, hogy mit kell csinálni a problémák megismeréséhez és mit tehetünk ahhoz, hogy megvédjük. Ezeket az eredeményeket közvetlenül is tovább lehetne vinni a Balatonnál. Ha lenne például egy Balaton genom projekt, amiben megszekvenálnánk a tó összes vízben lévő élőlényét, akkor egy pontos pillanatképet kaphatnánk a tóról, ami segíthetné a későbbi változások megismerését. Ugyanakkor akár még egyes emberek szempontjából is hasznos információt kaphatnák például arról, hogy az adott pillanatban a strandok víze tartalmaz-e olyan algákat, amikre egyesek érzékenyek. Nagy pénz kell ahhoz, hogy az ilyen vizsgálatokhoz szükséges berendezéseket megvegyük, de maga a technológia már itt van mondta a kutató.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Ide kattintva feliratkozhat heti hírlevelünkre, ha értesülni akar új cikkeinkről
