A Balatonkerülés előkészületeiről és élményeiről – a jelszó: az egy kicsit idősebbek is elkezdhetik.
Az egész úgy kezdődött, hogy Tamás barátommal nagyon szeretünk biciklizni. Többször tekertünk már 60-70 km-es karikákat. Ekkor jött az ötlet, hogy kellene csinálni egy nagyobb túrát. Nem kellett sokat töprengeni, hamar kitaláltuk: tekerjük körbe a Balatont! Az elképzelést tettek követték, elkezdtük szervezni a nagy túrát. Ez kb. 2009 tavaszának végén történt.
Először három naposra terveztük az akciót. Aztán valamelyikünk kitalálta, hogy megy bizony két nap alatt is. A következő időszakban természetesen más téma sem volt találkozásaink alkalmával. (Párjaink biztos már nagyon unták.)
Egyszer csak Tamás előállt a “nagy ötletével”: próbáljuk meg egy nap alatt! Először azt gondoltam, hogy talán elgurult a gyógyszere. (Elnézést Tamás, de akkor is mondtam, hogy ez idióta ötlet.) Aztán gondolkodtam. Már nem is tűnt annyira megvalósíthatatlannak. (Vagyis nekem is elgurult a gyógyszerem.) Na mindegy, ebben maradtunk, próbáljuk meg!
Következett a tervezés “lázas” időszaka. Én az útvonalat és a Győrből való leutazást terveztem meg, míg Tamás időszámvetést készített és szállás után nézett. Sajnos nem várt probléma is adódott: az asszonyok kitalálták, hogy ők sem maradnak itthon :). Így már 4 főre kellett apartmant keresni és megnövekedett költségekkel számolni. De a kedvünket ez sem szegte.
Kitűztük az akció időpontját: 2009.07.11. Szállást találni ekkor nem olyan egyszerű, mivel két éjszakára nem szívesen adnak ki szobát ebben az időszakban. Hosszas telefonálgatás után találtunk egy árban is megfelelő helyet Balatonfüred-Arácson. Tehát a bázis már megvan!
A térkép csak illusztráció, nem ez volt a pontos útvonal
Elkezdődött a leltárkészítés arról, hogy mit vigyünk magunkkal. Nem zártuk ki annak a lehetőségét sem, hogy nem tudunk egy nap alatt végigmenni, ezért a sátor és a hálózsákok is szerepeltek a listán. Ez plusz terhet jelentett a bicajon, mint később kiderült, feleslegesen.
Amit viszont nem szabad otthon hagyni: szerszámok, pótbelső, vízhatlan csomagolásban száraz ruházat, némi élelmiszer, innivaló, láthatósági mellény, sapka, napszemüveg, naptej.
 |
 |
A biciklik
Eljött a nagy nap! Reggel 6 órakor bepakoltunk az autóba, a bicajokat felraktuk az utánfutóra és elindultunk a nagy kalandra! Bevallom, ahogy közeledtünk a Balatonhoz, bennem egyre jobban kezdett elhatalmasodni a kérdés – zabszem effektus -, hogy biztosan akarom-e ezt a túrát? Természetesen elhessegettem ezeket a gondolatokat. Tamás fejébe nem láttam bele, nem tudom, hogy neki is eszébe jutottak-e hasonlók.
07.30-ra leértünk Arácsra, szerencsére a tulajdonos partner volt abban, hogy ilyen korán elfoglaljuk a szobáinkat. A “szállásadó gazdánk” elhűlve hallgatta őrült tervünket. Fel is ajánlotta, hogy ha feladjuk az út során, akkor telefonáljunk és küldi a fiát furgonnal értünk.
Gyorsan beköltöztünk és elkezdtük felmálházni a bicikliket. 08.15-kor elkészültünk és eljött az indulás pillanata. Itt ismét eszembe jutott, hogy biztosan akarom-e ezt a túrát… Akarom! Gyors búcsú a lányoktól és INDULÁS!
 |
 |
Eléggé élénk szél fújt, de szerencsére nem végig. Megbeszéltük, hogy nem diktálunk őrült tempót, elsődleges cél hogy sikerüljön a tókerülés, az időeredmény csak másodlagos.
Megegyeztünk abban is, hogy az első etap minél hosszabb legyen. Szigliget magasságáig bírtuk, a megtett táv kb. 55 km.
Balatonszepezfürdő – egy ír stílusban épült kastély(szálló)
(Egy huzamban ekkora távolságot még soha sem tekertünk!) Itt álltunk meg először. Rövid pihenő, frissítőként csokoládé, szőlőcukor és víz. Tudtuk, hogy ennél már csak rövidebb távokat fogunk menni. Eddig az út megfelelő volt, néhány helyen a fák gyökerei felnyomták az aszfaltot, de nem hosszú szakaszon szerencsére. Badacsonynál kedvünket szegte, hogy a kijelölt kerékpárút a hegyen keresztül vezetett. Meg is fogadtuk, hogy ha legközelebb megkerüljük a tavat, akkor ezen a szakaszon inkább a 71. sz. főúton fogunk menni pár km-t.
A Badacsony
Második etapként a kanyar leküzdését tűztük ki célként. A 34 km-es távolság kerekezése már közel sem ment olyan könnyen mint a kezdőtáv. Tamásnak ezen a szakaszon kellett túltenni magát az út első és egyetlen holtpontján. A következő megálló Balatonberény, ahol egy árnyas parkban megálltunk elfogyasztani az ebédünket. Közeledtünk a táv feléhez. Saját teljesítményünkön meglepődve gyors vélemény-felmérést végeztünk, melynek eredményeképpen 2:0 arányban megszavaztuk, hogy a közelben elfogyaszthatjuk majd első, jól megérdemelt sörünket. Erre a Balatonmáriafürdő központjában lévő bolt előtt került sor. Egyetértésünket fejeztük ki az irányban, hogy a sör nem árt, csak plusz energiát ad a hátralévő útra. Meg is egyeztünk, hogy kb. 25-30 km-enként ilyen jutalomban részesítjük magunkat!
Ez is a Badacsony, de már a déli partról
Többször a vasút mellett haladtunk
Bélatelep és Fonyód között
A déli parton nincs mindenhol kiépített kerékpárút, sok településen csekély forgalmú mellékutakon vezet keresztül a bringakörút. Tartottuk magunkat a tervhez, a megállókat illetően. Mivel a déli part szinte teljesen sík, nem okozott nagyobb problémát a leküzdése.
Minden megálló alkalmával felhívtuk a lányokat, beszámolni arról, hogy éppen hol járunk.
Egy kis pihenő sörrel
Elérkeztünk Siófokra. A Balaton fővárosa! Egyesek szerint. Szép város, kitűnő bringautak, de… Szóval azok a kis zöld táblák! Na azok nincsenek! El is tévedtünk egy kicsit – utunk során először és utoljára. Régebbi nyaralásokra visszaemlékezve – mikor autóval jártam itt-, próbáltunk átevickélni a városon. Lehet, hogy sokkal egyszerűbben is átmehettünk volna, de azok a fránya zöld táblák! Siófoki illetékes! Pótolják legyen szíves!
Végül is, sikerült átjutnunk. Az innen történt telefonhívások során mertük kijelenteni először, hogy most már biztosan visszaérünk Balatonfüredre még ma!
De nem is gondoltunk rá, hogy innen mennyire nem lesz egyszerű az utunk. Vissza kell mászni a sík terepről az emelkedők közé.
Nem volt egyszerű 12 óra és 160-170 km tekerés után! De ez még nem elég. Elkezdett sötétedni. Na bumm, van lámpánk! Igen, meg napszemüvegünk… Persze, hogy nem látunk semmit. Ha levesszük, rengeteg bogár megy a szemünkbe. Szóval a megoldás akár egy átlátszó munkavédelmi szemüveg is lehet. Majd legközelebb. Azért túléltük.
Balatonvilágosnál ismét elkezdődtek az emelkedők
Közben a nap is elindult lefelé
A balatonvilágosi millenniumi emlékmű
Az utolsó (sör)megálló a balatonalmádi benzinkút volt. Innen egy seggel nyomás a bázisra! Ez sem volt egy hálás szakasz, mivel a főút mellett vezet a kerékpárút. Teljes sötétben kerekeztünk már ekkor, és a szembejövő gépjárművek lámpái elvakítottak minket. De ezt is túléltük!
Az utolsó sör
Az arácsi lámpás kereszteződésnél a lányok várnak minket (wc papírból készült) célszalaggal, amit 23 óra 12 perckor szakítottunk át. Az igazi bajnokoknak járó pezsgőfürdő sem maradt el! Nagyon jól esett, ezúton is köszi Éva és Tündi! Gondolom aki arra járt, nem tudta mire vélni a dolgot.
Gratuláltunk egymásnak, elfogyasztottuk a nekünk készített fejedelmi vacsorát és nyugovóra tértünk.
Másnap a házigazda bácsitól is begyűjtöttük az elismerést, majd két nap strandolás következett.
Utószó
Őrült ötletünk végeredménye 211 km megtétele lett 14 óra 57 perc alatt és enyhe izomláz.
Mindezt úgy csináltuk végig, hogy egyikünk sem élsportoló, 40-es éveinkben járunk. Egyszerűen szeretünk biciklizni.
Utunk során az időjárás is kegyeibe fogadott. Ragyogó napsütésben – a kezdeti erős szél után enyhe szellő kíséretében – haladtunk egészen estig.
Sikerünkön felbuzdulva egy hónappal később a Fertő tavat is megkerültük kerékpárral. A soproni vasútállomás elől indulva és oda érkezvén vissza, 154 km-t kerekeztünk. Összehasonlítva a Balatoni tekeréssel: az osztrák kerékpárutak minősége jobb a hazaiaknál, bár a Balaton-körút sem annyira tragikus, mint ahogy azt az interneten sokan lefestik. A kerékpárút kitáblázottsága mindkét helyen megfelelő színvonalú, amit bizonyít hogy térkép használata nélkül értünk célba. A hosszabb táv ellenére a Balaton megkerülése többszörösen nagyobb élményt jelentett a Fertő-tónál, mivel az előbbi esetében szinte végig a vízpart közelében haladtunk, míg utóbbinál csak néhány esetben vezetett a kerékpárút a tó mellett.
Jó tanács a minket követőknek: minimális edzettségi szinttel és felkészüléssel, tökéletes műszaki állapotú kerékpárral érdemes nekivágni a teljes Balaton körnek.
És nem kérdés!!! Idén újra megyünk, de ellenkező irányba indulunk a változatosság kedvéért.
A túra résztvevői, akik a beszámolót is készítették:
Rapkay Tamás és Kababik Tibor
Iratkozzon fel a heti hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!
