2013 nyarán már sokadszorra körbebicikliztük a Balatont, hogy egy jót kiránduljunk, miközben tapasztalatokat gyűjtünk arról, milyen állapotban van balatoni bringakörút. Túránknak az is célja volt, hogy begyűjtsük a Balatoni Bringakör Bizonyítványhoz szükséges pecséteket, mert úgy gondoltuk, nem lenne igazán normális, ha éppen nekünk nincs bizonyítványunk.
Mivel szabadidőnk úgy adta ki, külön tekertük le egy nap alatt a keleti félkört, majd néhány héttel később három nap alatt a nyugatit. Az alábbi leírásban elsősorban az úttal kapcsolatos tapasztalatokról írok, persze néha elkalandozok másra is.
Keleti félkör – 2013.06.09.
Balatonalmádi-Szántód-Tihany-Balatonalmádi (82 km)
(A térképre kattintva külön ablakban be lehet hívni nagyítható változatban)
Június 9-én, vasárnap délelőtt indultunk Balatonalmádiból a Yacht kempingtől. Itt hagytuk az autót is a kemping előtt. A délutánra jósolt délnyugati szél és a nap járása miatt kelet felé, Balatonfűzfő irányába indultunk, mert azt reméltük, hogy délután az utolsó szakaszon hátszelet kapunk, és a nap sem süt majd a szemünkbe. Szerencsére így is lett. Az utóbbi főleg bejött az esti visszaérkezés miatt.
Eredetileg 8 órakor terveztük az indulást, de az éjszakai Uriah Heep koncert, illetve a késői ébredés miatt így alakult a helyzet. Annyi haszna volt a késésnek, hogy ebben az időben még csak 9 után lehetett pecséthez jutni a kempingben.
Az almádi szakasz, afféle állatorvosi lóként a balatoni bicikliút minden fontosabb jellemzőjét tartalmazza. Van önállóan a bicikliseknek épített, a gépjárművekkel vagy a gyalogosokkal közösen használt. Talán csak az igazán jó minőségű szakaszra nem találtunk példát ezen a részen. Egy jó pontot azért mindenképp adnék: a város keleti széléről kivezető Balatonfűzfői út mellett “Elsőbbség adás kötelező” táblákkal védik a kerékpárosokat a mellékutcákból a Balatonfűzfői útra érkezőket. Ilyent máshol nem nagyon láttunk, pedig elvárható lenne.
Az utca végén magamnak adtam egy rossz pontot. Sajnos nem először. Itt érjük el a benzinkutat. A bicikliútnak vége, jobbra kell fordulni a Taksony utcán. Ahelyett, hogy maradnánk is ezen az utca végéig, mindig beveszem a benzinkút sarkánál lévő zöld táblát, ami azt mutatja, hogy az út a benzinkút mögött, balra fordulva folytatódik. Csak arra sohasem figyelek, hogy ez egy másik útvonal, ami Szentkirályszabadja, illetve Veszprém felé visz. Talán mentségünkre szolgál, hogy nincs mellette egy másik tábla arról, hogy a mi irányunk a Taksony utca alsó vége felé vezet.
Szerencsére nincs nagy baj, csak a házak előtti parkolóban kell egy kicsit bénázni a kocsik és merőleges padkák között, de egy utcával arrébb így is letudunk menni, hogy a Szabolcs utca és a Rákóczi utca találkozása után, az üzletközpont mögött ismét rámenjünk a Fűzfő felé vezető bicikliútra.
A bringakörút Balatonalmáditól Balatonkeneséig vezető szakasza a legrégebben építettek közé tartozik, valamikor az 1980-as évek közepén készülhetett el a nagyobb része. Egyes részeket később pótoltak, máshol javítani kellett, de ha a keskenységét nem számítjuk, összességében állja a versenyt a sokkal később épített szakaszokkal is.
Balatonfűzfő nyugati, Tobruknak nevezett városrészében jól követhetők a táblák. A rövid, de hirtelen lejtőkön jó figyelni a fékezésre. Miután átkeltünk a vasúton, következett a bringakörút egyik legszebb szakasza. Legalábbis én annak gondolom az egykori NIKE FAK kikötőig tartó néhány száz méteres részt, ami egy nádas, ingoványos területen visz át. A talaja annyira labilis, hogy néhány éve teljesen fel is kellett újítani ezt a részt.
A várost majd csak a keleti szélén, a Föveny strandnál érintjük ismét, addig a vasút és a Balaton között, a víztől nádasokkal, kikötőkkel és más ingatlanokkal elzárt területen haladunk.
A város keleti szélén át kell mennünk a 71-es főút északi oldalára, és egy erdőn át vezet tovább az utunk, amíg egy kerítéshez nem érünk. A zárt területet jobbra fordulva, a 71-es főútig, majd egy darabig azzal párhuzamosan kerüljük meg. A másik végénél ismét visszatérünk az erdőben vezető Gesztenyefasor nevű útra. Eddig a pontig néhány alattomos gödörrel, buckával, aszfaltdudorral találkozhatunk, egyébként a zárt terület kikerülését kivéve jó az út, a környezet pedig gyönyörű.
A zárt terület elkerülésénél ilyen úthibák akadályozzák a normál haladást
Víg kedélyű, angolul beszélő fiatalok táboroztak valahol a közelben
Kenese nyugati szélén ismét visszatérünk a 71-es út mellé, ahol a kerítések előtt futó járdát nevezték ki bicikliútnak. Nagyon figyeljünk a burkolatra, mert a lágy talajban lesüllyedt, miközben a szennyvízcsatorna aknái tartották a magasságukat, így most néhol több centire is kiemelkednek az útból.
Ennek a szakasznak a végén egy nyomógombbal vezérelhető közlekedési lámpás átkelőhelynél térünk vissza a 71-es főút Balaton felőli oldalára, és néhány méterrel arrébb a vasúton is át kell mennünk. Váltakozó funkciójú szakaszokon mentünk tovább a Vak Bottyán strand bejáratáig. A strand sarkánál lévő Vadkacsa Étteremben akartunk bélyegeztetni, de az még nem volt nyitva. Már éppen feladtuk, amikor megérkezett a főnök. Mint elmondta, csak délben nyitnak, de mi megkaptuk a fél tizenegyes pecsétünket.
Balatonakarattya elejéig követtük a kijelölt bicikliutat. De amikor vége lett a 71-es főút mellett kiépített, mintegy 250 méter hosszú szakasznak, mi nem mentünk át az út másik oldalára, hogy a nagyobb szintkülönbséggel futó Árpád utcán menjünk Akarattya délkeleti végéig.
Választhattuk volna itt a jobbra fordulást a part felé levezető Koppány soron, de mi a harmadik megoldás mellett döntöttünk, továbbmentünk a 71-esen, ami még további választási lehetőséget is ad. (Az Árpád utca legmagasabb pontja kb. 190 méteres. A 71-es főút ennél 10 méterrel alacsonyabban kezd újra lejteni. Az általunk választott panoráma út pedig még ennél is barátságosabb.)
A 71-esnek a rövid bicikliút utáni szakaszán nem tilos a biciklizés, mert nincs közvetlenül mellette párhuzamos kerékpárút. Az út egyébként rendkívül széles – régen háromsávos volt egy kapaszkodó sávval -, és a két szélén záróvonallal elkülönített 1-1 méteres sávok jó minőségű burkolaton biztonságos lehetőséget adnak a biciklizésre. Ha valakinek sietős végig mehet ezen a település túlsó szélén lévő körforgalmú csomópontig, és ott visszatérhet a Balatonvilágos felé menő bicikliútra.
Mi nem ezt tettük. Az út a legmagasabb pontjához közeledve a 950 méterre lévő Ybl utcán jobbra fordultunk a Balaton felé, és kimentünk a magaspart szélén végigfutó Kisfaludy sétányra. Ez egy több mint egy kilométer hosszú, a parttal párhuzamosan, gyakorlatilag vízszintesen futó szakasz a Balaton szintje felett 60-70 méter magasságban, a parttól 150-200 méter távolságban. Lent megy a vasút, strandok, kikötők, üdülők vannak. A kemény felületű kőzúzalékos út versenykerekekkel kicsit rázós lehet, de egyébként nem rosszabb az átlagosnál.
Az akarattyai panorámaút térképen
és a valóságban
Az út és a magaspart pereme között 10-20 méter széles füves, parkosított terület húzódik, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Balaton keleti medencéjére. Most különösen szép volt a látvány a tiszta levegő és a kenesei kikötőből indult vitorlásverseny miatt.
Szerencsés pillanatban jártunk arrra
Innen a sétány folytatásaként kezdődő Iskola utcán mentünk vissza a 71-esre. Itt jobbra fordulva, mintegy 450 méter után elértük a 71-es főút körforgalmú csomópontjánál a bicikliutat.
Balatonvilágos aligai településrészéig kellemesen telt az út. Igaz, a Balatonakarattya és Balatonaliga között lévő szépkilátó pontot gyakorlatilag beépítették, de néhány kilométerrel később, a világosi magasparton megfelelő kárpótlásban volt részünk a természettől.
Az aligai magasparton haladó vegyes használatú úton
Az egyik rész az aligai magasparton, ahonnan látni a Balatont – lesz ennél szebb is!
Aliga központjában, a Club Aliga bejárat előtt beültünk egy biciklisfröccsre a Telebendő Kisvendéglőbe. Mivel megtetszett a hely, be is szerveztük őket Útitárskártya elfogadóhelynek és bringakör bizonyítvány pecsételő helynek. (Az általunk kedvelt “biciklisfröccs” 4 dl szódából és 1 dl száraz fehér vagy rozéborból készül.)
Közvetlenül a Telebendő után bújtunk át a vasút alatt
Figyelmetlenségem miatt megint egy úttal korábban fordultunk jobbra, mint ahogy kellett volna. Ha már így esett, legalább itt egy kép az aligai állomásról, amelyik jó kiinduló hely lehet a túrákhoz
Ezután következett a balatonvilágosi magasparti panoráma, ami akkor még az akarattyainál is szebb volt a jobb napállás miatt.
No, erre gondoltam
Egy érdekes kút a bicikliseknek a balatonvilágosi magasparton
Vannak érdekes szobrok is
Erről nem is szólva…
Ez meg a balatonvilágosi állomás, ami szintén jó kiinduló pont
A bringakörút egyik emlékezetes szakasza a parti út és a világosi vasúállomás közötti emelkedő. Persze elsősorban a felfelé jövőknek
A balatonvilágosi alsó úttól a zamárdi szabadstrandokig tartó kb. 15 kilométeres szakasz néhány apró szépségen kívül felejthető. Az első rész ingerszegény, de kellemes az árnyékos utca miatt. A siófoki lakópark és szállodasor számomra inkább riasztó. A híres siófoki sétány biciklizésre nem igazán alkalmas. Amit inkább ajánlanék helyette, egy rövid kerülőt a megújult siófoki főtérre. Nagyon szép és kellemes hely.
Nem ezért a szakaszért szoktunk elindulni
De ezért sem
Ezt is inkább kihagynánk
A siófoki főtér a megújult víztoronnyal
Siófok elején a sóstói Balatontourist Ifjúság kempingben pecsételtettünk, amihez a Sóstói strand előtt balra át kellett menni a vasút alatt. Ott nyílik egy kis tér, aminek a másik oldalán van a kemping.
Még a Siófok keleti részét jelentő aranyparti területen megálltunk néhány fotóra két strandnál és a várost kettéválasztó Sió-csatorna hídján. Innen a Balaton fel nézve láthatjuk a híres vagy hírhedt Sió-zsilipet, aminek nyitásával, zárásával a Balaton vízszintjét próbálják szabályozni. Ha a természet is úgy akarja.
A siófoki Aranyöböl szabadstrand
A következő pecsételő és egyben ebédelő helyünk Siófok nyugati határán, Balatonszéplak és Zamárdi találkozásánál, az Orgona utcai strand bejáratánál lévő Grill büfé. A bőségesen mért húsleves ilyenkor nagyon jól pótolja a só- és folyadékveszteséget, de egy biciklisfröccs is elmegy még utána.
Ilyen tiszta és átlátszó volt a víz az Orgona utcai strandon
A zamárdi Autós kempingbe már későn érkeztünk a pecsételéshez, mert a recepción már nem voltak, de a szántódi Rév Hotelben még rányomattunk egy stemplit a lapra. (Azóta mások is jártak így, de nálunk ügyesebben kértek egy aláírást a portástól pecsét helyett. Szerintem sincs vele semmi gond.)
Gyors kompozás, majd a Tihanyi-félsziget keleti oldalán egy rövid biciklizés. Most sem dőltünk be a helyiek félre kalauzoló jelzéseinek, a Váralja utcai gödrök és emelkedő helyett inkább maradtunk még 200 métert a Klebelsberg Kunó úton, majd a hajóállomás előtt park déli sarkánál befordultunk a kisvonatok által is használt sétányra. A Móló büfénél álltunk meg pihenni és a szükséges folyadék és pecsét mennyiség begyűjtésére.
Tihanyi ésszerűsítő útvonal
Itt kellene felmenni, hogy egy rossz úton, szűk utcában akár még szembe forgalmat is kapjunk egy fölösleges emelkedőn
Ha inkább maradunk a Klebelsnerg úton, akkor zebra után kicsit jobbra – nem be a Limnológia lezárt sorompóján, hanem tovább a parkon át a mólóhoz
A mólótól a 71-es főút felé sajnos azt tapasztaltuk, hogy már a két éve átadott tihanyi bicikliút is kezd púposodni néhol a gyökerek és a hő tágulási gondok miatt.
A Balatonfüred felé vezető, egyébként is keskeny bicikliúton alig tudtuk kikerülni a Füredtől eddig elpedálozó lábhajtású gokartokat. Igazán nem is tudom, hogyan gondolják a használók és akik megengedik a bicikliút teljes elfoglalását nekik.
Érdemes inni, tölteni a bicikliút mellett lévő savanyúvíz forrás vízéből
A városba érve egy fagyival nyugtattuk magunkat, majd a Galéria étteremben bővítettük a pecsétek számát.
A Tagore sétány bicikliútján normális körülmények között biciklizhettünk, mert még éppen nem működött a sétányt lassan egész nyáron elfoglaló “borfalu”, a gigantikus Tagore borozó.
A teljes helyi hálózathoz képest talán leghosszabb és legkomolyabb bicikliútrendszerrel és szolgáltatásokkal rendelkező Csopakon továbbra is elviselhetetlenül rossz a Forrás utca és a Kőkorsó utca állapota. Sajnos a Sport utcáról nyíló elágazóknál sem csinálták meg használhatóra a bicikliút és az úttest közötti szegélyköveket.
Önkioldóval a csopaki forrás mellvédjéről
Alsóörsön a Riviéra kempingben nem jutottunk pecséthez, mert közben már itt is bezárt a recepció – azóta már megoldották a kérdést, és a portásoktól lehet pecsétet kérni reggeltől késő estig.
Este kilenc előtt 5 perccel értünk vissza a Yacht Campinghez, ahol egy búcsúpecséttel zártuk a 82-83 kilométeres túrát. Éppen jókor érkeztünk, mert pecekkel később sötétbe borult minden. Persze fel voltunk készülve lámpákkal, de a biciklizés inkább világosban jó szórakozás.
Nyugati félkör – 2013.07.01-03.
1. nap: Örvényes-Keszthely (65 km)
2. nap: Keszthely-Balatonboglár (43 km)
3. nap: Balatonboglár-Örvényes (39km)
A nagykör másik felét, a nyugati félkört három nap alatt akartuk megtenni. Két évvel ezelőtt volt egy két napos túránk, de az kicsit megerőltetőnek tűnt, kevesebb volt az élvezet az elvárhatónál. Ezért most eleve három napra terveztünk, így a leghosszabb szakasz a korábbi 90 km helyett 65 kilométerre csökkent.
Szállást csak a második estére foglaltunk előre egy boglári üdülőfaluban, mert az egy főre 4950 forintért hirdetett ár kedvezőnek tűnt a szállás mellé adott reggeli miatt. Az első éjszakát valahol a tó északnyugati csücskében akartuk eltölteni, ehhez legyűjtöttem a szóba jöhető szálláshelyek címét, telefonszámát, hogy majd valamelyik pihenő alatt felhívom őket. Így is lett, már az elsőként kiszemelt helyen, a keszthelyi Zala kempingben ígértek szobát. Persze nem kellett nagy vakmerőség ehhez, hisz a főszezon és a hét elején voltunk.
A kiindulási pontunk most is Örvényes volt, ahol a Huszár vendéglő parkolójában biztonságban tudtuk az autónkat, közel is van hozzánk, meg az indító kávé és a befejező leves is finom.
Eredetileg reggel kilencre képzeltük az örvényesi indulást, aztán valahogy 10:40 lett belőle. Nem estünk kétségbe a késés miatt. Az irányt nyugat felé terveztük, mert az út második felére akartuk hagyni a könnyebb szakaszt.
Az első pecsétet is a Huszár vendéglőben kértük. A késői indulás miatt most kihagytuk a falu érdekes vízimalmát, de mindenkinek nagyon ajánljuk, aki még nem látta. Csak rövid fényképezésre álltam meg a szomszédos falu, Balatonudvari szív alakú sírköveiről híres temetője mellett, majd következett a Fövenyesig vezető hangulatos sétány.
Az udvari szív alakú sírkövek
A hangulatos sétány Udvari és Fövenyes között
Fövenyestől kicsit visszájára fordult a hangulatom a 71-es főútig tartó, majd később még kétszer ismétlődő emelkedő miatt. Itt a nagyobb levegő mellett több figyelemre is szükség van, mert a 71-es felé vezető út mellett az eső kimosta a kőzúzalékot a padkáról, így akár nagyobb gond is lehet, ha véletlenül leszaladunk a környezetéből kiemelkedő útburkolatról.
Az emelkedők leküzdése után együttérzéssel, de megkönnyebbülve néztük Balatonakali határában a Mandula csárda úton felfelé tekerőket. Mi 2,5 kilométeren küzdöttük le azt a 30-40 méteres szintkülönbséget, amire nekik 800 méterük volt.
Nekünk itt inkább már arra kellett figyelnünk, hogy a lent futó vasút és a Strand-Holiday kemping bejárata előtt időben elkanyarodjunk jobbra a Vasút soron.
Egy kitartó apuka és anyuka
A következő pecsétet a Bringakaliban kértük, ahol marasztaltak volna bennünket, de az idő nagyobb úr volt.
Balatonakali és a zánkai úttörőváros között szomorúan tapasztaltuk, hogy itt is több zökkentőt tettek az út első szakaszába a hő tágulási problémák, illetve az ezekre nem megfelelően figyelő útépítési technológia.
Zánka előtt egy az akalinál látotthoz hasonló lejtő jött, csak itt néhány méterrel kisebb volt a szintkülönbség a Tusakosi út felső és alsó vége között. A kisebb lejtő ellenére itt az alján még jobban kell figyelni a szétfagyott burkolat és a végén keresztezett vasúti átjáró miatt.
A vasút után a Tusakosi útról jobbra fordulva a Vérkúti utcában folytattuk az utat – micsoda jó nevek :). Itt az keresztirányú átvágások alattomos gödrei miatt kell jobban fogni a kormányt.
Az állomás után a strand elől induló Dózsa György utcán kell tovább menni, ami a rossz burkolat és a sok átvágás, javítás miatt szinte úgy ráz, mintha macskakő lenne. Szerencsére csak az utolsó házakig tart, utána Balatonszepezdig már csak néhány mélyebb gödörre kell figyelni.
Balatonszepezden a Venus kempingnél nem mentünk fel a hirtelen nagyot emelkedő Virius utcán át a hegyoldalban futó bicikliúton, hanem a 71-es főúton folytattuk a túrát a falu másik végéig. Jogunkban, állt, helyünk is volt, mellényt is viseltünk, biztonságos volt nekünk is, és az autókat sem akadályoztuk, csak az úthibákra és a csatorna nyílásokra kellett figyelni.
Szepezd másik végén egy kis árokjárás után jutottunk vissza a bicikliútra. Három éve itt volt egy nagyon rossz szakasz, de tavalyelőtt megcsinálták.
A jelek szerint a helyi önkormányzati erők ezzel megoldottnak tudtak be mindent, és azóta nem járnak az úton, ami egyébként a falu nyugati településrészére, Szepezdfürdőre vezet. Ha járnának, bizonyára észrevennék, hogy a növényzet már az út felét elfoglalja, és néhol beláthatatlanul veszélyessé teszi.
A Révfülöp és Szepezdfürdő közötti táboroknál, üdülőknél a strand felé vonuló gyerekekre, felnőttekre kell figyelni, mert maguktól nem nagyon jut eszükbe, hogy legalább az út egyik felét át kellene engedni a bicikliseknek. Bármennyire is agresszív kismalac megoldásnak tűnik, végigcsengettem egy százfős menetet. Így végül nem kellett gyalogosra váltani nekem sem. Azért kellett folyamatosan csengetni, mert a hang legfeljebb az éppen 3-4 méterrel előttem menők figyelmét keltette fel.
Révfülöpön az első pecsétet a On2wheels – Kerékpárkölcsönzőnél kértük. Közben ellenőríztük, hogy az idei évtől már a Szigeti strandon is adnak kedvezményt az Útitárskártyára. A móló előtti korzón megálltunk egy lángosra, biciklisfröccsre és újabb pecsételésre a Rév büfénél. (Ez a pecsét a számolásnál már nem él, de volt hely hozzá a papíron.:)
A lángos és a fröccs a megszokott módon kiváló volt. A tulaj, Bogdán József, adott egy köteg sörjegyet, hogy majd sorsoljuk ki a bringás bizonyítványt szerzők között, hogy ismétléskor koccinthassanak nála. Ha lesz időm, rövidesen megteszem.
A hajóállomás melletti Rózsakert után kapkodni kellett a fejünket, hogy a bicikliút fölé bedőlő platánokat le ne fejeljük. A Császtai strand és a benzinkút közötti bicikliúton a fele útnál még mindig látható az a félrevezető felfestés, ami kiterelné az embert a 71-esre. Ha valaki lefelé néz, könnyen beveszi.
Pálköve mellett továbbra is minden változatlan. Továbbra is hiányzik a Balatonrendesig vezető 300 méteres és a falun átvivő 600 méteres szakasz. Ami ennél is szomorúbb, a rendőrségnek, közlekedési hatóságnak nyolc év nem volt elég arra, hogy a bicikliút befejeződése előtt legalább egy figyelmeztető táblát helyezzenek el a 71-es főút párhuzamosan menő külterületi szakaszán: vigyázz! biciklisek áthaladására számíthatsz. Azt már remélni sem merem, hogy egyszer egy sebességkorlátozást is kitesznek majd ide, hogy nagyobb biztonsággal lehessen közlekedni. Talán nem kellene egy balesetet megvárni!
Balatonrendes túlsó végén, a vasút Balaton felőli oldalán kezdődő önálló bicikliút most is kellemes volt az árnyas fák, bokrok között. Ábrahámhegyen is rendben van minden, csak én szoktam az utolsó elágazásnál rossz irányba – jobbra – fordulni. Most figyeltem.
Az Ábrahámhegy Badacsonyörs (Badacsonytomaj) közötti szakasz nagyon elhagyatott. A fű néhol már a burkolat felét elfoglalja, és lassan szétmorzsolja.
A badacsonytomaji vasútállomásnál kihagytuk azt a felesleges és veszélyes keringőt, amit valaki egyszer bicikliútként kijelölt, hanem a falu – bocs, város – kezdeténél lévő jól belátható szakaszon felmentünk a 71-es főútra. Ott is maradtunk a szigligeti elágazóig. Szerintem kevésbé veszélyes, mint a kanyargós és szűk Római úton való próbálkozás, ahol a 40-es tábla ellenére is több esély van egy autóval való összefutásra.
A Ranolder-kereszt a bicikliútról
Szigliget bejárását most kihagytuk, maradtunk a félszigetet elkerülő bicikliúton. Ezen a szakaszon éreztem egy kicsit, hogy nehezek a lábaim, de egy jó tekeréssel rendbe jöttek. A Szigliget és Balatonederics közötti egyenes, illetve a Balatonederics és Balatongyörök határa közötti szakasz összességében nem sokat javult. A hidakat megcsinálták, az aszfalt dudorokat lemarták, kijavították, de újabbak keletkeztek.
A Szent György-hegy a szigligeti bicikliútról
Szigligeti hullámvasút
Egy felújított híd
A Keszthelyi-hegység részlete Szigliget felől
A szigligeti vár madarakkal és a Guláccsal
Valami föld alatti szörnyes sci-fiből vehették a mintát
Itt lemarták a szörnyecskét
Györök előtt, a Becze-hegyi fordulónál fotózás, majd száguldás a vasútig futó lejtőn. A vasúttal párhuzamosan futó aszfalt egyszerre tükörsima és egyszerre borzalmasan buckás a keresztirányú törések miatt. Itt is valamit kispóroltak. Ha mást nem, a hozzáértést és a tisztességes munkát biztosan.
Kilátás a Bece-hegy alól
Közben megszaporodtak a görkorcsolyások és a 71-estől eltávolodott bicikliút kezd olyan lenni, amilyennek mindenhol lennie kellene. Valahol ezen a részen kezdődik a kedvenc szakaszom, ami Balatonberényig tart.
A balatongyöröki strandnál még nem tudtunk pecsételtetni, de azóta már a főbejáratnál érdemes megállni.
Mi Vonyarcvashegyen a Rétes Étteremben kaptuk a következő plecsnit. Mellé megkóstoltuk a rétest és megkávéztunk. Kellemes pihenő után indultunk tovább Keszthelyre. Az út továbbra is nagyon jó volt, különösen a gyenesdiási szakaszon, ahol még kandeláberek is vannak az egyik részen.
A gyenesdiási szakasz
Hármasban a macival
Keszthelyi belógások
Keszthelyen a móló előtti tér bejáratánál ismét megkóstoltuk a Nagymama lángosát, ami a májusi hajókirándulásunk idején nagyon elnyerte a tetszésünket. Most sem csalódtunk, így örömmel vettük Tóth úr csatlakozási szándékát az Útitárskártya-hálózathoz és a pecsételő helyekhez. Közben meg már majdnem besötétedett, amikor megérkeztek a helyi tévések, hogy beszéljek kicsit a bringakör bizonyítványról. De ez még kevés volt nekik, menjünk vissza az igazi bicikliút szakaszig, ahol felvennék az érkezésünket. A média nagy úr, pedig már közben a szúnyogok is teljesen elleptek bennünket. 🙂
Mostantól itt is lehet pecsételtetni
Este kilenc előtt néhány perccel értünk a kempingbe, ahol szerencsére üresen várt bennünket egy szoba az egyik retró bungalóban. Örvényestől idáig 65 kilométert tettünk meg.
2. nap: Keszthely-Balatonboglár (43 km)
Hosszan és jól aludtunk, így kedden megint csak három negyed tíz lett mire elindultunk. Igaz, erre a napra egyharmaddal rövidebb utat terveztünk.
A kemping után következett a körút egyik legromantikusabb szakasza. A Déli szabadstrand után szinte egy dzsungelen át vezetett a túra. Később kicsit rontott az összképen az autók hangja, de kibírható volt.
Fenékpusztánál letértünk az útról, hogy a százötven méterre lévő 400 éves vámház nevű korcsmában pecsétet kérjünk, együnk a fasírozottas szendvicsükből és megnézzük, ott figyel-e még Lenin elvtárs a férfi mosdó piszoárja fölött. Minden a helyén volt, Leninnel, a pecséttel, a fasírozottal, a kávéval és a fröccsel is elégedettek voltunk.
Lenin elvtárs a Berki betérő piszoárja felett – Fotó: Győrffy Árpád
Az újabb kellemes biciklizést csak az zavarta meg egy kicsit, hogy valami nyomta a zsebemet. Mint kiderült, a szobakulcs a kempingből. Bármennyire is jó ez a rész, a több mint tíz kilométeres kerülőhöz nem sok kedvünk volt. Inkább megkértünk két délről jövő fiatal srácot, hogy adják be helyettünk. Innen is nagyon köszönöm nekik a segítséget!
A Zala balatoni torkolata
A Balatonberény előtti szakasz
Balatonberényben az egyik boltban feltöltöttük a készleteinket, majd a strand főbejáratánál lévő Beach Cafeban ettünk egy finom fagyit és kértünk egy pecsétet.
A következő megállónk a balatonmáriafürdői vasútállomással szemben lévő Bring@net – kerékpárkölcsönző, bicikliszerviz, bolt, internetkávézó volt, ahol most csak egy pecsétet kértünk a bizonyítványokba.
Balatonmáriafürdő közepén kezdődött egy szakasz, amit én máig nem tudtam megszeretni. Különböző korú, formájú, állagú nyaralók sorakoznak – általában üresen – több mint tíz kilométeren át.
Balatonmáriafürdő
Balatonfenyves Mária utca
Balatonfenyves központja adott egy kis felüdülést, ahol megnéztük a strandon az új gyermeköblöt, új képeket csináltunk a strand oldalához és ittunk egy jót a Marika büfében, ahol pecsétet is kaptunk.
Balatonfenyves közepén egy csatorna torkolata
A központi szabadstrandon nagyon szép a kilátás a tanúhegyekre
Fonyódbélatelep kezdeténél a Báthori utcai strand
A következő szakaszok nagyon rövidek voltak. Először a környék egyik legaranyosabb strandján a fonyódi Városi strandon álltunk meg. A fürdő Bélatelep és Fonyód között található, közvetlenül a bicikliút mellett, csak a vasúton kell átsétálni. Az egyik épületen nagy felirat hirdeti, hogy “Lacika Kisvendéglő“. Itt kértük a következő plecsnit és ettünk egy finom ebédet.
A kávézást már Fonyódra központjára halasztottuk, ahol a
“Sándor telepi strandon” lévő Pocika Vendéglőben – a szabadtéri színpaddal éppen szemben – néhány új képet akartunk csinálni, és persze pecsételtetni.
A következő szakasz megint nem tartozik a kedvenceim közé. Talán csak a Fonyód és Balatonboglár határán lévő rész. Boglárt meg különösen riasztónak tartom biciklisként. Nem elég, hogy húsz éve nem történt semmi fejlődés ezen a területen, ráadásul járhatatlan utakra akarnak kényszeríteni a közúton való biciklizés tiltásával. Úgy láttam, nem csak mi nem vettük komolyan az elvárásaikat.
Jóval hat előtt megérkeztünk a várostól 2,5 kilométerre lévő szállásunkra, ami egy 19. század végi magyar falu és egy késő császárkori római városka központjának enyhén ízléstelen keverékére emlékeztetett. Kisebb problémákat leszámítva egyénként nagyon kellemes hely volt. Különösen a termálfürdő jött jól a fáradt izmaink lazításához.
Egy dolog azonban sokat rontott a hely megítélésén, az üzleti morál.
Ahogy írtam, két főre 9900 forintért ígértek egy szobát reggelivel. A honlap szerint SZÉP- kártyát is elfogadnak. Fizetéskor azonban közölték velünk, hogy SZÉP kártyás fizetésnél még plusz 27 százalékot rá kell tenniük. Tehát a dolog úgy nézett ki, hogy a versenyképes árat az ÁFA elhagyásával – és persze látogatásunk eltitkolásával – próbálták kialakítani. Itthon néztem meg a honlapot újra, amelyiken egyértelműen ott szerepelt, hogy az “Áraink bruttó árak.” Ha nem lenne ott, akkor is csak bruttóként tüntethetnék fel a vonatkozó szabályok szerint.
De nem is ez háborított fel igazán, hanem hogy a fekete éjszaka után is be akarták szedni a helyi idegenforgalmi adót, ami egyértelműen őket gazdagította, hisz csak nem olyan bolondok, hogy bevallásával beismerjék az eltitkolt forgalmat. A fizetéssel kapcsolatos gondokat leszámítva jól éreztük magunkat, de nem tervezünk ide újabb látogatást.
Este visszamentünk a városba, ahol megnéztük az élményfürdővel csonkított Platán strandot és megvacsoráztunk. A szúnyog sok volt, de nagyon lomhának tűntek.
Nem hagyhattuk ki a naplementét sem
3. nap: Balatonboglár-Örvényes (39km)
A harmadik napra a másodikhoz hasonló távolság maradt. A délelőtti kávét a balatonlellei Amigó étterem ittuk, ahol az első pecsétet is begyűjtöttük. Boglár keleti része és a balatonlellei szakasz szintén csak azért volt része a túránknak, mert arra megy az út.
Bicikliút balatonboglári módra
A Hullám strandnál és Balatonszemes nyugati szélénél kezdődött végre újra hangulatos, változatos vidék, ahol akár egy hosszabb pihenőre, nézelődésre is érdemes megállni.
Nekünk a Berzsenyi utcai szabadstrandnál (és élményfürdő) volt az újabb állomáshelyünk. A Napsugár Élményfürdő Étterem és Lángosozóban kértünk pecsétet és ettünk egy könnyű ebédet. Ezután úgymond élesben is kipróbáltuk a bringakör egy új alternatív szakaszát.
Nekem kezdetektől nem tetszett az Őszöd határában, a 7-es főút mellett húzódó őskori bicikliút. Egy részét a gyökerek törték fel, máshol megcsúszott a burkolat az árok felé. Mindehhez jött a szemesi folytatás, aminek egy része hasonlóan rossz állapotban van. Ráadásul Lelle felől érkezve egy viszonylag komolyabb emelkedőt kell leküzdeni, amiért csak részben kárpótolja az embert a
Bagolyvár utca hársfasora és a közepén lévő kápolna.
Sokáig úgy tűnt, hogy a hermetikusan elzárt kormányüdülő miatt nem igazán lesz más megoldás. Egy ideig az Ady utca, vasúti átmászás és Tompa utca összehangolásával próbálkoztunk, de nem igazán jött be. Tavaly találtam meg egy helyi bringást követve a vasút déli oldalán, egy parkon keresztül, közvetlenül a magaspart alatt végigfutó utat. Pontosabban az első szakasza egy park gyöngykaviccsal borított sétánya (Fenyves park), a folytatás pedig valami megszilárdult homokból kialakult sétaút hatalmas fák között. Ez köti össze a vasútállomás elől induló zsákutcát a Tompa utcával, ahonnan a Március 15., majd a Gyöngyvirág utcán keresztül el lehet jutni a 7-es út és a szóládi út körforgalmú elágazójáig, ahonnan már csak 500 méter van hátra a korábban már említett ősbicikliútból.
A térképen a vörös vonal jelzi az alternatív utat – a kijelölt út a mellett lévő Bagolyvár utcában menne – már fenn a magasparton
Az állomás mellett itt kell bemenni a parkba
Eza a gyöngykavicsos szakasz
A tulsó vége visszafordulva
Balatonszárszón örömmel tapasztaltuk, hogy a korábban a legrosszabb szakasz címért versenyző Berzsenyi utcát két kilométer hosszan leaszfaltozták. Kis üröm az örömben, hogy olvadékony, ragadós aszfaltot használták, és néhol el lehet botlani a kiálló csatornatetőkön.
Ismét megpróbáltuk bemenni a József Attila emlékházba. A legutóbb felújították, most hosszú ebédszünet volt. Így aztán mentünk tovább. Balatonszárszó keleti felén nem javult a bicikliút, inkább romlott, pedig korábban sem volt jó. Felüdülésként hatott, amikor elértük Balatonföldvár határát, ahol egy rövid szakasz kivételével most már kiválóak a biciklizési lehetőségek.
Biciklis sávok Földvár nyugati oldalán
A hajóállomás bejárati épületében lévő Csigaházban megálltunk egy palacsintára, kávéra és egy pecsételésre, majd egy kis fürdés következett a Keleti szabadstrandon. innen már egyenesen a kompig mentünk, majd a tihanyi Móló büfé következett egy fröccsös beszélgetéssel.
Gyalogos és biciklis út Földvár keleti oldalán – sajnos a csatornatetők pont a bicikliútba esnek
A balatonföldvári Keleti szabadstrand
A szántódi biciklis sávok
Építik a bicikliutat Tihanyban a Somosi strandnál
Az aszófői Fröccsteraszon már csak stemplit kértünk, mert túlságosan közel volt az autózás. Örvényes előtt még megcsodáltuk a Sajkodi-öbölre nyíló panorámát.
Örvényes előtt
Kilátás az örvényesi bicikliútról
A Huszár vendéglőbe fél hétkor értünk vissza. A finom tárkonyos borjúragúleves megint kellemesen és hasznosan pótolta a só- és folyadékveszteségünket. Még egy pecsétet is kértünk, hogy a zárás meglegyen. Nem ez volt az utolsó körünk.
Győrffy Árpád
A bizonyítványok: 1. bizonyítvány>> 2. bizonyítvány>>
Iratkozzon fel a heti hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!
