Tihany – Mostantól egy mindenevő biológus vezeti a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet

A Balatoni Limnológiai Intézet főépülete a tihanyi apátság alatt. Az intézményt mostantól irányító Jordán Ferenc azt ígéri, hogy a régi alapokra építve, de új szellemben fognak dolgozni - Fotó: Győrffy Árpád

Én nem vagyok tipikus vízi ökológus, inkább rendszerökológusként kezdtem, elméletibb, modellező biológusként. Mondhatom úgy, hogy ökológusként mindenevő vagyok, állatok, növények, elmélet, matek minden jöhet. Mások megfigyelik, megszámolják, én meg integrálom és modellezem – mutatta be magát röviden Jordán Ferenc, az MTA doktora.

 

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet új igazgatója április elejétől vezeti az intézetet. Mint elmondta, korábban dolgozott már Tihanyban, a Duna-kutató Intézetben, a Természettudományi Múzeumban és hat évet töltött az olaszországi Trentóban a Microsoft egyik cégénél.

– A Microsoft Research egy önálló cég, aminek több kutatóintézete van. Kettő közülük biológiai területen működik. Ott azt kérik, a biológusok mondjanak olyan problémákat, amiket nem tudnak megoldani, és a programozók segítenek. Az én feladatom az volt, hogy egy nagyon bonyolult tengeri ökoszisztémát modellezzünk, és ezzel a túlhalászat hatásait próbáljuk előre jelezni. Mi van akkor, ha az egyik halból fogunk többet vagy a másikból, és próbáltuk ezt szimulálni számítógépen.

 

Jordán Ferenc a tihanyi intézet parkjában felállított mezokozmosz rendszer tartályai előtt – Fotó: Győrffy Árpád

– Hogy jön Olaszországhoz és a tengeri ökoszisztéma modellezéséhez Tihany?

– Amikor hazajöttem Olaszországból, egy évre ide tudtam kerülni Tihanyba. Pálinkás József, az MTA akkori elnöke éppen meghirdetett 6-7 állást hazatérő fiataloknak, ezekből egyet megkaptam. Egy év után családi okokból kértem, hadd menjek fel mégis inkább Budapestre a Duna-kutatóba, ami szintén az Ökológiai Kutatóközpont ernyője alatt működik.

– Mivel foglalkozott Tihanyban?

– Táplálékhálózat szimulációkat csináltam. Rengeteg adat alapján elkezdtem a Balaton táplálékhálózatát összerakni. Itt nagyon sokan értenek a növényi algákhoz, a zooplanktonhoz, a halakhoz, gerinctelenekhez, puhatestűekhez, nekem meg az a mániám, hogy a sok-sok embernek a tudását összerakjam, és így egyben létrehozzak egy holisztikus, teljes képet. Ha valaki így gondolkodik, akkor mindig butának érzi magát, mert a specialista mindig többet tud. Ugyanakkor mégis úgy érzem, én segítenek nekik abban, hogy egymással kommunikáljanak. Ez a rendszer-ökológia lényege, hogy mindent tegyünk össze egy rendszerbe, hálózati modellekbe, és akkor észrevesszük, hogy mi mire hat esetleg közvetlenül, vagy indirekt hatásokkal. Olaszországban, Németországban, Amerikában ez egy menő területe az ökológiának, de nálunk Magyarországon alulfejlett, alig vagyunk néhányan, akik ezt csinálják.

 

Az intézet 1936-ban még nagy fák és móló nélkül. Balról a vendégház,jobbról a kutatóépület – Fotó: Fortepan.hu – Somlai Tibor

– Hogyan került vissza Tihanyba, immár vezetőként?

– Az MTA Ökológiai Kutatóközpont élén új főigazgató van, új a vezetőség, és mindhárom intézetében új vezetők vannak. Az új főigazgatónak, Szathmáry Eörs professzornak az volt a koncepciója, hogy szeretne az intézetek élére olyan igazgatókat, akik fiatalok, világlátottak, dinamikusak, pörgősek, akik felveszik a nemzetközi kutatói élet tempóját, és hazahozzák a tapasztalataikat. Volt, aki 10 év németországi, más sokéves spanyol, én hat év olaszországi tapasztalataival jöttem haza. De nem csak rólunk van szó, most jön például haza egy házaspár több éves ausztriai munka után. Ez nagyon fontos, mert a fejeket, a gondolkodást fel kell frissíteni, és azt látjuk sokszor, hogy mindig azok a frissebb emberek, akiknek van egy kis külföldi tapasztalatuk.

 

Németh Balázs (jobbról) Somogyi Boglárkával és Dobos Gézával a jég alatti Balaton életét vizsgálja a Somosi strand jegén – Fotó: Győrffy Árpád

– Az is fontos lehet, és hozhat eredményt, ha valaki harminc éven át figyeli, rögzíti a Balaton életét. Az intézet tréfás elnevezéséből, a Csibor Patkoldából véve a szót, 30 évig patkolja a csiborokat.

– Nyilvánvaló, hogy az itt dolgozó kollégáknak hihetetlen tapasztalata van. Ugyanakkor, aki hazajön, azt látja, hogyan kellene működtetni egy intézetet. Tehát arról szó sincs, hogy itt most egy teljes vérátömlesztést csinálunk, hogy mindent kidobunk, ami régi. Össze szeretnénk rakni a régit és az újat, hogy a kettőből így sokkal jobb eredmény jöjjön ki. A világ legjobb intézetei mind így működnek.

– Ön közvetlen terepi kutatómunkát nem is folytat, csak mások anyagait rakja össze egy rendszerbe?

– A tavaly októberben telepített vízi mezokozmosz rendszerben mi magunk is végzünk kutatást. Ez annyiban új, hogy kicsiben el lehet játszani, mintha egy kis tavunk lenne. Nyilvánvalóan mindent nem lehet ezzel kipróbálni, de nagyon sok, eddig csak papíron látott, számítógépen futtatott modell működését a valóságban is tesztelhetjük vele. Ilyenkor aztán kicsit drukkol az ember, hogy talán a Balaton is úgy viselkedik, mint a mezokozmosz.

 

A 12 tartályt külön-külön tudják vezérelni, figyelni, de igazán az a hasznos, ha ugyanolyan folyamatokat működtetnek bennük, mert akkor vizsgálni tudják az eltéréseket – mondta Jordán Ferenc – Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás – 2018. október

– Ez egy általános mezokozmosz, vagy maga a Balaton?

– Balatoni fajok vannak benne balatoni vízben. Amennyiben a Balatont kicsiben meg lehet csinálni, annyiban azt mondhatjuk, hogy ez a Balaton. Az indulásnál gondolkoztunk azon, hogy legyen-e sós vízi élőlényközösségek, mert azokat könnyebb izolálni a Balatontól, de abban maradtunk, bevállaljuk, hogy összeköttetésben maradnak a levegőn át, de inkább a Balatont modellezzük.

– Halak is vannak?

– Egyelőre nincsenek, lehet, hogy nem is lesznek. A táplálékhálózatot alulról építjük fel. Most csak planktonok, baktériumok, rákocskák, gerinctelenek kerültek bele. Nagyon fontos a hal bele, hisz attól lesz igazán reális, de ha egyszerre mindent belepakolunk, akkor nem fogjuk megérteni. Először meg kellene értenünk halak nélkül a rendszert, addig kár a halakat belerakni. A rendszer telepítése azért is rendkívül fontos, mert intenzív nemzetközi együttműködés alakult ki a programba bekapcsolódó intézetek között. Diákok, tanárok, kutatók jönnek, mennek, ami sok haszonnal jár. Mivel nálunk van az első ilyen mezokozmosz Kelet-Európában, a nyugatiak különösen szeretnek bennünket, hisz a pályázatoknál nagyon jól mutat egy ilyen partner. De azért is, mert a miénk a világ egyik legfejlettebb ilyen rendszere, ez Boros Gergely kollégánk érdeme. Reméljük, jól fog működni. Nekünk ez sok kapcsolatot, közös kísérleteket, eredményeket, nemzetközi láthatóságot hozhat. De a legfontosabb, hogy maga a kutatás is sokkal jobb lesz ettől. A titokban, a „hátsó udvaron” végzett partizánmunka sosem olyan jó.

– Mit csinálnak a tartályokban?

– Több tartályba betesszük a vizet a fent bemutatott élővilággal, és mondjuk az egyiket 3 fokkal melegebbre állítjuk, hogy a klímaváltozás hatásait modellezzük. De csinálhatunk olyant is, hogy több tartályban azonosak a körülmények, csak az egyikben a tápanyag mennyiségét megnöveljük. Ezzel a Balaton régi eutrofizációs problémáját tudjuk kicsiben nézni. Ami ennél bonyolultabb, de egyben sokkal izgalmasabb is lesz, hogy van mindegyikben egy ökológiai közösség mondjuk 15-20 fajból. Ezeket egyenként megzavarjuk, hogy nézzük, a többi hogyan reagál. Közben számítógépen modellezzük ugyanezt, nézzük, mi az a modell, ami jól leírja a mezokozmoszban zajló folyamatot. Bizonyos értelemben a modellek tesztelését tudjuk végezni, ami nagyon fontos, de nagyon ritkán adódik rá lehetősége az ökológusoknak. Én kiszámíthatok a Balatonra bármit, de nem tudom tesztelni a valóságban. Itt kicsiben lehetőséget nyílik rá.

 

A tartályok hasznos térfogata öt köbméter, szabályozható a vízhőmérsékletük, a vízáramlásuk, a beérkező fény, folyamatosan mérik a víz oldott oxigéntartalmát, pH- és redoxpotenciál-értékét, a víz vezetőképességét, összes oldott anyag- és sótartalmát. A beépített technológiák tekintetében jelenleg ez a világ egyik legmodernebb vízi mezokozmosz rendszere – Forrás: mta.hu/Szigeti Tamás – 2018. október

– A Balatonhoz kötődő egyszerű emberként sokunkat érdekel, hogy a kutató munka eredményeit, és egyáltalán a kutatók szakmai tudását hogyan hasznosítják a Balaton érdekében. Az 1970-es, 80-as években tihanyi kutatók részvételével dolgoztak ki javaslatokat az algásodó Balaton megmentésére, hoztak súlyos anyagi kiadásokkal és társadalmi hatással járó döntéseket a tó körüli települések csatornahálózatának kiépítéséről, a tó közeli területeken a műtrágyahasználat csökkentéséről vagy például a nagy állattartó telepek bezárásáról. A mai kutatók mennyire állnak készen ilyen közreműködésre?

– Aktuális problémák mindig vannak, ha időről-időre változnak is. Az eutrofizációs problémát akkor megoldották, de van helyette más, például az, hogy körbebetonozzuk a tavat. A problémák változása arra ösztönöz bennünket, hogy a szaktudásunkat kicsit adaptáljuk. Ugyanúgy kutatjuk ma is az algásodást vagy az invazív fajokat, ahogy régen, de közben próbálunk nyitni az új problémák felé is. Az egyik talán legizgalmasabb terület a Balaton vízgyűjtő területéről befolyó vizek vizsgálata. Ismernünk kell, hogy ezeken keresztül mi kerül a Balatonba, milyen invazív fajok és szennyezőanyagok érkeznek a tóba. Meg kell értenünk például a nádasoknak azt a szerepét is, hogyan pufferolják a hirtelen jött csapadékot. A déli parti kiöntések kezelésénél jelentős szerepe van a nádasoknak, mert az egészséges nádas könnyebben vissza tudja fogni a vizet. Gondoljunk arra, hogy a Kárpátokban kiirtott erdők miatt megszaporodtak a hirtelen lezúduló árvizek, mert nincs, ami lelassítsa a hegyoldalban végigfolyó vizet, aminek szinte egésze így lejut a folyókhoz, miközben korábban a fás területeken annyira lelassult, hogy mire a folyóhoz ért volna, a jelentős része elszivárgott a földbe. Hasonló módon működnek a nádasok is. Ezért különösen fontos a megfelelő egészségi állapotuk, hogy a területük ne legyen széttöredezve.

 

“Babásodva” pusztuló nádas Szigliget és Badacsony között – Fotó: Győrffy Árpád

Ugyanígy monitorozzuk a vízkémiát, a vízben megjelenő különféle anyagokat, az algásodást. Tehát mindenen rajt tartjuk a kezünket, és mindig az épp aktuális problémákra igyekszünk valamit mondani. Mindent elkövetünk, hogy informáljuk a döntéshozókat, hogy bölcsen tudjanak cselekedni. Nyilvánvalóan vannak olyan politikai rezsimek, akik jobban hallgatnak a tudósokra, és vannak, akik kevésbé. De látni kell azt is, hogy ezek komplex problémák, több dolog sokszor ellentmond egymásnak. Például a vízszint ha alacsony, ha magas, mindig van valaki, aki jól jár, más pedig rosszul. A már más kérdés, hogy ezt ki hogyan hajtja a saját malmára. Többek között ezért is vagyok én itt, mert rendszerökológus vagyok, próbálom összekötni a különböző dolgokat.
Manapság a rendszer-ökológia olyan értelemben a virágkorát éli, hogy az ember ezerféleképpen zavarja a természetet. Ezeket együtt kell látni, és össze kell kötni. A környezetszennyezést, a természetes élőhelyek megszűnését, az invazív fajokat, a tengeri túlhalászatot és minden mást egy modellbe kell összerakni, mert ezek a hatások is interferálnak. Tehát ez is egy kihívás, hogy a sok kis lokális hatást hogyan tudjuk összerakni, és a sokféle zavarást, hogyan tudjuk együttesen kezelni. Ebben a kutatóintézeteknek hatalmas szerepük van. Vannak politikusok és más emberek, akik közül egyeseket az érdekel, hol van szennyezés, a másikat, hogy hová építsünk utat, mi meg szeretnénk mindezt egyben látni, mert a tóból egy van, és ezek a különböző tényezők végül összekapcsolódnak a tó szintjén.

 

Alkonyat a kiöntő Balatonnal a siófoki Aranyparton – Fotó: Győrffy Árpád

– Azt mondja, hogy a Balatonról is el lehet készíteni egy modellt, amibe ugyanúgy benne van a strandoló a napolajjal, a horgász a beetető anyagokkal, a hajózás, a nádirtás, a lakópark építés, a szennyezés a partról bemosódó esővízzel, a kibetonozott part, a magasan és szinte folyamatosan azonos szinten tartott vízszint, a magas vízben a szokatlan helyzetbe került nád, a Zalával és más vizekkel befolyó szennyeződés, szerves anyag, gyógyszermaradvány, mindehhez egy elöregedő, gyengülő őshonos halállomány, az állandó telepítések, az invazív kagylók… – sorolhatnám még egy ideig a balatoni rendszer fontos összetevőit.

– Igen, ilyen modellt szeretnénk készíteni, a munka folyamatban van. Hozzátenném, tudományos igényességgel dolgozunk, és a munka így rendkívül nehéz. Holisztikus okoskodókkal tele van az internet, de az nem a mi műfajunk.

– Ezt érthetem úgy, hogy egyszer elkészül ez a modell, ami az eddiginél nagyobb pontossággal megmondja, mit szabad, mit nem szabad, illetve mit kellene másképp csinálni a Balatonnál a felsorolt területeken?

– Igen. Persze tudni kell, hogy nehéz út, amin járunk, de érdemes elindulni rajta, mert így intelligens. Van, aki egy tó állapotát az algák mennyisége alapján jónak ítéli, mások a halak alapján közepesnek tartják. Mi megpróbálunk mindenre figyelni, az egészet egyben megítélni. Persze ahogy már mondtam, a természet rendkívül bonyolult működésében bármi is történik, mindig lesz olyan szereplő, akinek ez jól, és lesz olyan is, akinek ez rossz.

– Ha már az esetleges rossz hatásoknál tartunk, nem kerülhető meg a kérdés: meddig lesz még tihanyi a Tihanyi Limnológia Kutatóintézet? Itt vagyunk a Balaton egyik legszebb pontján, közvetlenül a Tihanyi Bencés Apátság alatti partszakaszon, ahol 1927-ben megépítették a Balatoni Limnológia Kutatóintézetet. Most, amikor hónapok óta arról hallunk, hogy a kormány el szeretné venni a kutatóhálózatot az akadémiától, az első gondolat az lehet, hogy vajon kié lesz majd ez a gyönyörű terület. Kézenfekvő lenne például az összekapcsolása a szomszédos területtel, amin József főherceg épített egykor nyaralót, majd pártüdülő volt, most meg hárommilliárdos központi támogatással luxusszállodát alakítanak ki rajta. Önöket pedig akár egy pesti irodaházban is elhelyezhetnék, a Balatont meg nézhetnék valamelyik sétányról, mólóról vagy strandról. Tehát mi van, ha egyszer valakik úgy döntenek, nem elég gazdaságos ezen a területen az intézet működése, és Önöknek csomagolni kell. A szellemi vagyont, a számítógépeket, eszközöket talán vinni tudják, de lehet ezt máshol is csinálni?

 

Partfeltöltés a somosi részen az épülő úthoz 1928-ban – a háttérben József főherceg kastélya, mellette a limnológiai kutatóintézet új épületei – Fotó: Fortepan.hu

 

Csábító kép – A kutatóintézet a gyönyörű vízparti parkkal napjainkban – Fotó: Győrffy Árpád

– Az egész Akadémia most valóban recseg-ropog. A tudományos kutatás számára finoman fogalmazva, nem túl kedvező a politikai klíma. Mi azonban úgy tekintünk erre, hogy egy dolog a politika és az Akadémia helyzete, egy másik dolog a kutatás és az intézet. Az intézetet amúgy is modernizálni kell, a nemzetközi láthatóságot amúgy is fel kellene pörgetni, az aktuális helyzettől függetlenül csinálni akarunk egy nagyon jó intézetet a hazajövő tehetséges fiatalokkal. Reméljük, nem akad meg a fejlődésünk.

– Most Tihanyról beszél?

– Ez Tihany, Vácrátót és a Duna-kutató, tehát az egész Ökológiai Kutatóintézet együtt, aminek a zászlóshajója talán éppen Tihany. Tehát úgy próbálunk dolgozni, mintha nem lenne politikai turbulencia. Egyelőre nem is könnyű még kiismerni persze a széljárást. Hozzáteszem, nem sok ország van ma a Földön, ahol igazán megbecsülik a tudományos kutatók véleményét. Mindig vannak „fontosabb” szempontok.

– Milyen esélyt látnak a korábbi kérdésemben szereplő feltételezésre, az intézet esetleges kitelepítésére?

– Mi is sokat gondolkodtunk azon, mekkora a veszélye akár egy ilyen lépésnek. Arra jutottunk, illetve olyan híreket kapunk, hogy sok-sok veszély leselkedik ugyan, de ezt az ingatlant most nem kell féltenünk. Ne feledjük, a kormány által ünnepelt Klebelsberg Kunó életművének egyik gyöngyszeme menne tönkre! Ha mégis, akkor nem egyszerű a helyzet. Volt olyan pletyka is, hogy az intézetünket a Veszprémi Egyetemmel összevonják. Ebben a pillanatban úgy tudjuk, hogy ennek a veszélye elhárult. De most a politikának van egy akkora turbulenciája, hogy az ember azért nyugodtan nem dőlhet hátra. A szomszédban kezdődő építkezés nekünk lehet kellemetlen egy ideig, de egyelőre úgy tűnik, nem fenyegeti veszély az intézet itteni létét. Reméljük így is lesz.

– Az intézet egy része nyitott vendégházként már régebb óta pénzt termel, van egy szép parkjuk kis kikötővel. A nyári nyílt napon minden évben egyszer programokkal fogadják a látogatókat, külső szervezetek, például horgászok konferenciáinak is helyet adnak. Terveznek-e változásokat a terület működtetésével kapcsolatban, számíthatunk-e további nyitásra?

 

Dr. Tóth Viktor a hínarakkal kapcsolatos titkokba avatja be éppen egy korábbi nyílt nap látogatóit – Fotó: Győrffy Árpád

– Szép, de kopott ingatlanvagyonnal rendelkezünk. A vendégházként is használt épületben van az ebédlőnk, a konferenciatermünk, van a főépület a laboratóriumokkal, irodákkal, a park déli részére lett telepítve a mesterséges mezokozmosz rendszer, és vannak a szolgálati lakások. Ennek a vagyonnak a működtetését, használatát a politikától és az akadémiai reformtól függetlenül nekünk magunknak is meg kell reformálnunk. Hatékonyabban kellene használni, jobb állapotban, rendben kellene tartani. Dolgozunk is ezen. Például a vendégház épületében és a működési modellben is teljesen meg fog újulni. A tervekben szerepel egy látogatóközpont, ahol ki szeretnénk alakítani egy kifelé is nyitott nagyon jó reggelizőhelyet, esetleg egy kis bolt, egy kis pékség is működhetne. Nem akarunk elzárkózni, de semmiképp sem szeretnénk elmenni a tömegesség irányába, hisz itt kutatók dolgoznak, akiknek a legfőbb érték a nyugalom, amit mindenképp meg szeretnénk őrizni. De ezt úgy tennénk, hogy magukat a tudósokat, a tudományos munkát, annak eredményeit és a Balatont megmutassuk az embereknek.

Győrffy Árpád

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)

Légy te az első hozzászóló a(z) "Tihany – Mostantól egy mindenevő biológus vezeti a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár