Tragédia a Balatonon – A szélvész és a részegség okozta 58 ember halálát – 2015.04.17.
Új dokumentumok kerültek elő a Balaton eddigi legnagyobb tragédiájáról, az 58 életet követelő, Révfülöp és Balatonboglár közötti révhajó tragédiáról, tudtuk meg Miklós Tamás, honismereti, helytörténeti kutatótól, aki részletesen mesélt az esetről.
A Révfülöpi Honismereti Egyesület elnöke, a helyi honismereti gyűjtemény kezelője elmondta, hogy az alapvető tények eddig is ismertek voltak a 219 éve történt szerencsétlenségről, de a most előkerült dokumentumoknak köszönhetően újabb részleteket ismerhetünk meg az esetről.
Már korábbi kutatók, Zákonyi Ferenc, Bíró József és mások is arra gyanakodtak, hogy a 18. század végén lehetett valamilyen nagy baleset a Balatonon, mert hirtelen jelentős változás történt a hajózási eszközökben. Ebben az időben tiltotta meg több vármegye is, hogy a révészek kettős-, vagy kötött hajókat használjanak a két part közötti átkelésre. Jelenleg nincs ismert egyértelmű ábrázolása, vagy részletes leírása az ilyen hajóknak, így a kutatók inkább csak találgatnak, milyenek lehettek ezek valójában.
Valószínűleg a nagyméretű, tölgyfából készült bödönhajókból kötöttek kettőt, vagy többet is egymásmellé. Pallókkal látták el őket, középre raktak egy vitorlát, meg talán valami korlátot is eszkábáltak rájuk, s ezzel vitték át az utasokat, a terményeket, de még az ökrösszekereket is a Balaton másik partjára.
Főleg korabeli peranyagokból lehet ezekről információhoz jutni. A révek kialakulása idején általában az érintett személynek a Balaton két oldalán működő saját birtoktestei között szállították a terményt. Délről gabonát hoztak, északról bort vittek. Mivel volt kapacitás, az ilyen szolgáltatás egyre inkább nyitottá vált mások felé is.
Talán ilyen bödönhajókból állhatott a fülöpi is – a fotót keszthelyi Balatoni Múzeumban készítettük
Az átkelések során biztosan sok kisebb-nagyobb baleset történt, amikről ma esetleg nem is tudunk, de minden bizonnyal a balatoni hajózás eddigi legnagyobb tragédiája volt az 1796-ban a Kővágóörshöz tartozó fülöpi és a boglári rév között bekövetkezett szerencsétlenség.
Annyit sikerült mostanra rekonstruálni, hogy ebben az időben három hajó szállította az utasokat és az árukat a két part között ezen a részen. A nemes Ságvári György birtokán működő fülöpi rév nagyjából a mai révfülöpi hajókikötő területén lehetett.
A Zala Vármegyei Ítélőszék vizsgálati dokumentumai szerint 1796. július 9-én az egyik hajó késve indult el, mert a révész, Patyi Sándor sokáig iszogatott a révkocsmában. Közben gyűltek az utasok, mivel a másik két hajó már elindult, mindenki csak ezzel a hajóval tudott átkelni. Így fordulhatott elő, hogy a révész hatvan utast, valószínűleg jobbára Somogyba induló arató munkást vett a hajójára.
A széltől függően mintegy 2,5-3 órán át tartott az átkelés az 5,2-5,5 kilométeres távon. A Balatonon ennyi idő alatt váratlan viharok alakulhatnak ki. így volt ez akkor is. A Bakony felől érkező északi szél, vagy, ahogy az iratokban szerepel, “befúvó” szél lecsapott a már a “fél vízen” túljutó, Boglárhoz közeledő hajóra.
A fülöpi rév már messze volt tőlük
De a boglári sem volt még igazán közel
Hozzájárulhatott a szerencsétlenség bekövetkezéséhez, hogy a hajó “kormányának guzsalya” – a kormányt rögzítő kötél – elszakadt. Egy bocskorszíjjal erősítették meg, de ez sem bírta a vihar terhelését. A kormány nélkül irányíthatatlanná vált hajó felborult, az utasok vízbe estek. A hatvanegy emberből csak a révész és két tapolcai utas menekült meg, ötvennyolcan a háborgó Balatonban lelték halálukat úgy, hogy még az utolsó kenetet sem kaphatták meg.
A kővágörsi bíró azonnal lefogatta Patyit, amikor az Boglárról visszaért. Vármegyei vizsgálat kezdődött, hogy a felelősséget megállapítsák. Első fokon felmentették révészt, mert a tanúvallomások alapján arra jutottak, hogy nem szántszándékkal okozta a tragédiát, és azt sem lehetett rábizonyítani, hogy a késlekedése miatt következett be a szerencsétlenség. Korábban is italozott és ennél még több embert is szállított, így ezekről sem mondhatták, hogy a tragédia alapvető okozói lettek volna. Végül is a hirtelen jött vihart tartották a baleset elsődleges okának, ezért csak kisebb büntetést kapott.
Korabeli tudósítás jelent meg a bécsi Magyar Hírmondóban
Részlet a tudósításból
Patyival két évvel korábban már előfordult, hogy a vihar a Balatonon érte. Akkor szerencsésen végződött az eset, mert az emberek a szekereket, birkákat, szűröket a Balatonba dobták, hogy könnyítsenek a hajón, s így megmenekültek. Akkor ideiglenesen eltiltották a révészi munkától. Az 1796-os eset után az eltiltást örök életre kiterjesztették és mellé 35 botütésre ítélték. Mivel nemes ember volt, ezt végül nem lehetett végrehajtani rajta.
Itt nem zárult le az ügy, mert a vád fellebbezett. Patyi azonban nem érte meg a másodfokú eljárás végét, mert 1797. március 1-én meghalt a börtönben, ahol a vizsgálat kezdete óta fogva tartották. Hogy a halálát mi okozta, eddig még nem derült ki.
A bécsi Magyar Hírmondó mellett új dokumentumként vált ismertté a káptalantóti plébánia anyakönyve, amiből kiderült, hogy az áldozatok negyede a faluból származó arató munkás volt. Férfiak és marokszedő nők mentek volna át a déli partra dolgozni. Az akkori plébános felsorolta a faluból szármaró áldozatok nevét és latin nyelvű megjegyzést írt mellé, ami szerint a Somogyba aratni indulók a Balaton felén átkelve hatalmas viharba kerültek, ami vízbe fordította a hajójukat, és a vízben lelték halálukat. Béke poraikra. Ámen – ismertette a bejegyzés fordítását Miklós Tamás.
A két település önkormányzata 1997 óta minden évben megemlékezik a tragédiáról – a képen a boglári Molics Léna verset mond egy korábbi megemlékezésen
Miklós Tamás elmondta, hogy jelenleg már 18 áldozat nevét ismerik az 58 közül. Jó esély van arra, hogy más régi dokumentumok internetre kerülésével még több személyt sikerül majd beazonosítani a legnagyobb balatoni hajózási tragédia vízbe veszett utasaiból.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
A Pajtás balesete – a Balaton legnagyobb legújabbkori tragédiája