Balatoni hajózás – A Pajtás balesete a legnagyobb legújabb kori tragédia volt

Balatonfüred, 1954. május 30. - Az éppen elkezdődött vitorlásverseny indulói is segítik a hajóban rekedtek mentését - MTI Fotó: Bojár Sándor

Sok régi történetet mesélnek a balatoni településeken a viharban vízbe fulladt, vagy a rianó jégen rekedt halászok és mások haláláról, így nehéz eldönteni, melyik is lehetett a legnagyobb. Az azonban biztos, hogy a modern kori hajózás történetében a Pajtás 1954-es balesete volt a legsúlyosabb tragédia.

 

Kicsit ezzel is úgy vagyunk, mint a több száz évvel ezelőtt történtekkel, hogy máig nem tudjuk igazán, hogyan és miért történt. A baleset idején nem igazán tettek azért, hogy az emberek pontos képet kapjanak róla. Több mint négy évtizednek kellett eltelni, hogy a Nők a Balatonért Egyesület munkájának köszönhetően a közvélemény többet megtudjon a tragédiáról. De igazán ők sem tudták tisztázni, hogyan és miért dőlhetett fel a mólótól néhány méterre a hajó és pontosan mennyi volt a halálos áldozatok száma.

Az alábbiakkal is csak bővíteni tudjuk az információkat azok megszólaltatásával, akik a hajó utasaként, a mentésben közreműködőként, vagy éppen ott tartózkodóként közvetlen tanúi voltak a tragikus eseménynek. Az érintettek megszólaltatásra a szerencsétlenség hatvanadik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés adott lehetőséget. A írást a 62. évfordulóra néhány ponton frissítettük.

Amit biztosan tudunk, hogy 1954. május 30-án, vasárnap 11:45 órakor a Pajtás gőzhajó a balatonfüredi móló keleti oldaláról Tihanyba indult. Mivel orrával a Tagore sétány felé állt, elindult a part felé, miközben azonnal egy jobb fordulót kezdett, hogy egy majdnem teljes fordulat után megcélozza a tihanyi kikötőt. Néhány billegés után a hajó a bal oldalára borult, ami ekkor már egy negyed fordulat után a part felé nézett. Az alsó fedélzet szinte teljesen a víz alá került, a bent rekedt utasok egy része ott vesztette életét. Másokat a feldőlő hajó temetett maga alá, és többen lehettek olyanok is, akik a vízben elmerülve megfulladtak.

 

Kálnai Attila képe az éppen felboruló, utasokkal zsúfolt hajót mutatja – a kép bal szélén állók a mólón vannak

 

Valószínűleg a borulás utáni pillanatok, amikor egy eltört cső miatt kiszabadult a gőz a kazánból

 

A mentésre váró utasok

 

A szekszárdi Garay gimnázium harmadikos diákjai is a Pajtással utaztak egy egyhetes balatoni kirándulás utolsó programjaként. A hajóút után indultak volna haza, de a programjuk másképp alakult a baleset miatt.
A ma 76-77 éves egykori diákok közül négy hajdani utas, Vincze Áron, Jindra Rózsa, Doszpod András és Farkas Dénes volt ott a 60. évfordulón tartott balatonfüredi emlékezésen. Arra három osztálytársukra emlékeztek, akik a Pajtáson vesztették életüket.
Két lány és egy fiú halt meg közülünk. Mi talán azért maradhattunk életben, mert a felső fedélzeten voltunk, így nem merültünk el a hajóval – mesélte Farkas Dénes.
Rettenetes volt átélni az egészet. Amikor eldőlt a hajó, én Doszpod Andrással felmásztam a vízből kiálló részre, és ott vártuk, hogy valaki segítsen. Mi voltunk az elsők, akiket egy kis vitorlás kimentett. Négyen ugráltunk be a hajóról, aztán kievezett velünk a partra. Csak arra emlékszem, hogy 33-as szám volt a vitorláján.

 

Megérkeztek a vitorlások

Farkas Dénes azt mondja, a baleset miatt egy életre elege lett a hajózásból. Azóta összesen csak egyszer ült hajón Visegrádtól Pestig, mert nem tehetett mást egy tanulmányi kiránduláson.
Ezen az úton is csak úgy tudtam legyőzni a félelmemet, hogy végig a mentőkarika mellett ültem.
Hasonlóan menekült meg Vincze Áron is, de benne nem okozott ilyen traumát a baleset a hajózással kapcsolatban. Ő azóta sem fél a víztől, minden nyáron hajózik a Balatonon.

 

Farkas Dénes – balról – Doszpod Andrásnak mutatja a szerencsétlenségről készített füzetét, amiben akkori naplója is olvasható

 

Az akkor hat éves óvodás füredi Szoboszlay Máriát az édesapja vitte el a Pajtással kirándulni, hogy ne csak bátyjának, Ferencnek legyen meg ez a gyereknapi ajándék az iskolai hajókirándulással.
Amikor el kezdett billegni a hajó, édesapám engem kidobott a vízből a móló felé, hogy rám ne dőljön a hajó. Ő is kiugrott, próbált utánam úszni, de a fuldoklók lehúzták, még a ruháját is letépték. Én annyira tudtam már úszni, hogy kalimpálva lebegtem a vízen. Mikor végre utolért, már annyira kimerült, hogy mindketten elmerültünk. Egy vitorlás mentett ki bennünket. Édesapámat lefektették a parton, engem meg bevittek a Vitorlásba átöltözni – mesélte Mária néni, aki még azon a nyáron újra hajózott, és később úszni is rendesen megtanult az apukájától.

 

Szoboszlay Mária az emlékezésen

A szekszárdi diákok, vagy Szoboszlay Mária megmentője lehetett akár Halmos Lajos is, aki akkor 21 éves volt.
A vitorlásversenyen vettem részt kalózommal. A nagyobb hajók már elindultak, mi a mólótól távol, a Tihany felőli vízfelületen cirkáltunk, hogy a rajtlövéskor a lehető legjobb pozícióból tudjunk indulni a két lehorgonyzott bója közötti feltételezett rajtvonalon át. Egyszer csak hatalmas zajra lettünk figyelmesek, és a versenybíró, Dolesch Iván a réztölcsérén át az kiáltotta, hogy felborult egy hajó, menjünk menteni az embereket. Szél igazán nem volt, leeresztettük a vásznat, és inkább lapáttal, meg a víz kimerésére szolgáló mericskével eveztünk, hogy mielőbb odaérjünk.

Azt nem igazán tudja utólag pontosan megbecsülni, hogy mennyi idő alatt értek a hajóhoz. Talán öt perc telhetett el, amire a nem igazán evezésre készült eszközökkel a felborult hajótesten kapaszkodó embereket elérték.

Borzalmas kiabálás, jajgatás, sikoltozás fogadott bennünket. Aki a közelünkben volt, mindenki be akart mászni a vitorlásba. Attól lehetett tartani, hogy mi is elsüllyedünk. Köteleket dobtunk ki, hogy abba kapaszkodjanak, meg azt kértünk, hogy maradjanak a vízben, úgy fogják csak a hajó oldalát. Nagyon nehezen tudtuk megértetni magunkat, mert pánikban voltak. Talán 4-5 embert tudtunk egyszerre kivinni.
A móló oldalához mentek velük, ahol a partvédőmű kövein álló sétálók segítették ki az embereket.

 

Halmos Lajos 21 éves volt a baleset idején

Máig sincs egyetértés abban, hogy mennyien lelték halálukat a balesetben. A sajtó 12 halottról és több sérültről számolt be, míg a későbbi ismeretek szerint 23 főre teszik a halálos áldozatok számát.
Az akkori hivatalos közlésről a témával később foglalkozók többnyire azt állítják, hogy “Rákosi Mátyás és kommunistáinak” célja a tragédia nagyságának kisebbítése lehet.
Az emberek hasonlóan gondolkodtak akkoriban is a hivatalos szervek magatartásáról. Bármennyire is nagy volt a tragédia, azonnal vicc is született a nyilvánosság kezeléséről. Glatz László, az Anna-bálok örökös főrendezője mesélte a balesetről korábban ismertté vált morbid tréfát.

Valaki kopogtatott a mennyország kapuján.
– Ki vagy, honnan jöttél? – szólt ki Szent Péter.
– A Pajtás hajó balesetének az áldozata vagyok – válaszolt az érkező.
Szent Péter beengedte, ahogy a következőt és az utána jövőket is. Csak úgy a tizennyolcadik körül akadt ki, amikor kopogtató ismét elmondta a már hallott választ.
– Találj már ki valami új történetet! – csapta be az ajtót az érkező előtt. – Te nem lehettél a Pajtáson, ha a Szabad Nép csak 12 hallottról írt!

Természetesen nem zárható ki, hogy a hatóságok titkolódzni akartak, de akkor igazán nem logikus, hogy a Szabad Nép által idézett MTI közleményben a 12 halott nevét és korábbi lakhelyét is megírták. Valószínűbb, hogy a közlemény kiadásakor ennyi információja volt a tudósítónak.

A mentés sokáig elhúzódhatott, hisz ahhoz is sok idő kellett, hogy a hajótest oldalán lángvágóval nyílásokat csináljanak a bennrekedtek közül esetleg még élők kimentésére. A fotók szerint még az esti órákban is folyt a munka a hajón felállított reflektorok fényénél. Azokat holttesteket pedig meg csak napokkal később, a Pajtás felállításakor találhatták meg, akiket a hajótest maga alá temetett.

 

Itt már valószínűleg a hajótestben rekedt utasokat keresik – Bojár Sándor (MTI) fotója

 

Ezen a képen még nem látni a hajó oldalán később vágott  nyílásokat – Bojár Sándor (MTI) fotója

 

Itt már látható az egyik nyílás az ablaksor vonalában

 

A hajó tetején világító reflektor szerint az esti órákban is dolgoztak

 

A szekszárdi diákok közül Jindra Rózsa az egyik tanárukkal részt vett a halott társaik azonosításában.
Szerinte sokkal többen voltak huszonháromnál. Talán úgy lehetett kevesebbnek mutatni, hogy több településre vitték a holttesteket, így több anyakönyvbe kerültek be. Így tehettek szerintük azokkal a katonákkal is, akik nagy számban utaztak a hajón.

Az akkor kilenc éves füredi Kugler Gábor a többi helyi iskolással a Beloiannisszal kirándult. A Pajtás felborulása után egy ideig a nyílt vízen kellett várakozniuk, csak később köthettek ki.

– Amikor kikötöttünk, csak ott, a móló végén 12 holttestet láttunk. A vendéglő asztalterítőivel takarták le őket. Ahogy tereltek ki bennünket, mindenkitől elvették a fényképezőgépet. Legalább két-három olyan civil ruhást láttam, akinek mindkét vállal tele volt fényképezőgépekkel. Közben a faluban is elterjedt a hír, kitört a pánik, mindenki lerohant a partra, mert azt gondolták, hogy a Beloiannisszal és velünk történt a szerencsétlenség. – Arra is emlékszik, hogy másnap három teherautóval hoztak nagyon sok koporsót, amiket a Vörös templomnál raktak le. 

A rendőröktől kapott orvosi papírok alapján a ma 93 éves Takács Lajosné írta be a 23 halottat a halotti anyakönyvbe. Fia Takács Miklós azt mondta, hogy édesanyja szerint itt biztosan nem rögzítettek többet. Persze lehetett olyan, aki a veszprémi kórházban halt meg, akkor őt ott írták be. Az sem zárható ki, hogy például a katonákat elvitték máshová, de ez ellentétes lett volna a szabályokkal.

A legfontosabb kérdés máig az, mi okozta a balesetet.
Lucz Endre, a füredi hajóállomás nyugalmazott vezetője néhány éve leíratta egykori kollégájával, a 2014-ben 92 éves Pordán Józseffel az emlékeit. Ezekben a feljegyzésekben  a Beloiannisz akkori kormányosával beszámol azokról a beszélgetésekről is, amiket a baleset után a Pajtás akkori vezetőjével, Heisz Pállal folytatott a lakásán. Heisz szerint azért következett be a borulás, mert hajó ilyen terheléssel alkalmatlan volt arra a hirtelen fordulásra, amit neki meg kellett volna csinálni az elindulásnál a füredi kikötőben. Korábban ugyanígy feldőlhetett volna, de egyszerűen nem volt ilyen forgalmi helyzetük. Két éven át Badacsonyban és Fonyódon járt a hajóval, de két kikötőben a meder eleve kizárta, hogy ilyen fordulót tegyenek.

A szomorú történetnek van egy nagyon szerencsés momentuma is. Glatz László mesélt arról is, minek köszönhetik a füredi óvodások, hogy nem pusztultak el ők is a balesetben.
Abban az időben a későbbi felesége, Rozsenics Mária volt a “vasúti óvoda” vezetője, aki 12-15 gyerekkel lesétált a kikötőbe, hogy gyereknap alkalmából hajózni menjenek a Pajtással. Az lett a szerencséjük, hogy a hajó vezetője nem engedte fel őket. Azt mondta, olyan sokan vannak már fenn, hogy a végén még megtipornák a gyerekeket. Inkább később elviszi majd őket – ígérte.
A gyerekek még ott szomorkodtak a parti büféknél, amikor a hajó felborult. Most hatvanöt-hatvanhat évesek lehetnek azok a fürediek, akik valószínűleg annak köszönhetik életüket, hogy óvodásként nem mehettek el kirándulni 1954. május 30-án a Pajtás csavargőzössel.

Győrffy Árpád – 2014-2016

Tragédia a Balatonon – A szélvész és a részegség okozta 58 ember halálát – 2015.04.17.

 

Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár