Keszthely – 100 Hungarikum bormustra – Jázmin bort dizájner drog helyett! – 2014.12.17.
Teljesen megoldhatatlan, igazán embert próbáló, de kellemes feladatra vállalkoztak azok, akik részt vettek az idei 100 Hungarikum Bormustrán Keszthelyen. Kétszázhét bort lehetett, illetve lehetett volna végigkóstolni, ha valaki bírja erővel.
Az ötödik alkalommal megrendezett mustrát a Goldmark Károly Művelődési Központ a Da Bibére Zalai Borlovagrenddel, a Pannon Egyetem Georgikon Kar Kertészeti Tanszékével, Pampetrics György borkereskedésével és a helyi vendéglátó szakközépiskolával összefogva indította négy évvel ezelőtt. A Keszthelyhez kötődő neves szőlőnemesítő, a 2010-ben elhunyt dr. Bakonyi Károly és a magyar szőlőfajták előtt akartak tisztelegni a programmal.
Az egyszeri alkalom mára hagyománnyá vált. A célok változatlanok: ismerkedési lehetőséget szeretnének biztosítani a szőlővel, borral foglalkozóknak és a borkedvelőknek a hagyományosan magyarnak tartott és a hazánkban nemesített szőlőfajtákkal, és persze a belőlük készített borokkal. Emellett továbbra is fontosnak tartják Bakonyi Károly emlékének ápolását. Igaz, ehhez nem is kell bármit külön is tenni, hisz a Pannon Egyetem egykori tanára hatvan éven át végzett nemesítői munkájával olyan gazdag örökséget hagyott ránk, ami egyszerűen megkerülhetetlen, ha valaki hazai szőlőkkel, borokkal akar foglalkozni. Elég, ha csak az egyik neki köszönhető, ma már világszerte ismert Cserszegi fűszeresre gondolunk.
Bakonyi Károly 2006-ban a somlói András-napi bormester találkozón
A rendezvény fő attrakciója évről-évre a kóstolási lehetőség, amit előadások, bemutatók, kiállítások színesítenek. A színház és konferenciaközpont nagy előadótermében az idén mintegy 100 borászat 72 szőlőfajtából készült 207 borát rendezték sorba, hogy ki-ki ízlése, kedve és nem utolsó sorban erőnléte szerint megismerkedjen velük délután egy óra és este nyolc között.
A teremben végig a fal mellett borokkal rakott asztalok sorakoztak
Talán már az is mutatja a kóstolási feladat nehézségét, ha végigolvassuk a bemutatott szőlőfajták névsorát: Tihanyikék, Zengő, Csókaszőlő, Csomorika, Feketejárdovány, Albacab, Cirfandli, Bakator, Generóza, Szerémi Zöld, Mézes Fehér, Mustos Fehér, Kékmedoc, Feketemuskotály, Sárgamuskotály, Kadarka, Kadarka Aszú, Feketeleányka, Corvinus, Zenit, Csabagyöngye, Góhér, Kövészőlő, Pátria, Kabar, Korona, Kövidinka, Aranysárfehér, Budai Zöld, Zeusz, Barátcsuha, Rózsakő, Vulcanus, Vinitor, Néró, Bianka, Leányka, Királyleányka, Valentin, Pintes, Pelso, Vinitor, Rozália, Ezerfürtű, Ezerjó, Vörösdinka, Karát, Nektár, Jázmint, Rubintos, Kékbajor, Feketefájúbajor, Turán, Turul, Purcsin, Olaszrizling, Furmint, Hárslevelű, Kéknyelű, Irsai Olivér, Cserszegi Fűszeres, Aletta, Zalagyöngye, Kunleány, Juhfark, Kékfrankos, Kékoportó, Messiás, Cabrio és az idei bormustra különlegessége, a Senator, a Bendegúz és az Éden. Ez a három új szőlőfajta is Bakonyi Károly nemesítéséből származik. Boruk most került először ilyen nyilvános bemutatóra.
Néhány az “ősi magyar” fajtákból
Ha nem fáradtunk el túlzottan a névsortól, akkor újabb erőpróbaként gondoljuk tovább a lehetőséget azzal, hogy egyes szőlőfajtákból akár tucatnyi bort is felkínáltak az ország különböző borvidékeiről, borászataitól. Az új fajták közül a Cserszegi fűszeresből volt a legnagyobb a választék, a Kárpát-medence szőlőtermő helyein évszázadok alatt jó otthonra talált és így hagyományosan magyarnak tekintett szőlőfajták közül az Olaszrizling, a Hárslevelű, a Juhfark, a Furmint, Kékfrankos és a Kadarka bora szerepelt különösen nagy választékban.
A borok jelentős részéből csak egy-egy termelőtől volt a kóstoláshoz szükséges mennyiség. Pampetrics György szerint némelyikből a gazdánál sincs sokkal több, mert az új fajtákból, de akár az újra felfedezett régiekből is néha csak egy-két tőkéről szüretelnek. A kereskedő szerint mégis fontos ezeknek is az ilyen bemutatkozási lehetőség, mert a fogyasztók visszajelzése segít eldönteni, hogy érdemes-e vele tovább dolgozni. A borok többségét a Balatoni Borrégió ismert pincészetei, szakmai műhelyei adták, de Villányból, Tokajból, Szekszárdról és más borvidékekről is sok neves pincészet bora szerepelt a kínálatban.
Amikor a terembe léptem, kicsit megilletődtem az asztalokon sorakozó palackok látványától. Kékszakállú Wágner fordulatával: ennyi bor legfeljebb számtan példában létezhet. A rendezők azzal segítették az ismerkedést, hogy fajták, családok szerint sorba állították a borokat, amikből vendéglátó szakközépiskola diákjai porciózták ki nagyon optimális mennyiségben a kóstolási adagokat. Az eligazodást a palackok mellé állított fajtaleírások segítették.
A diákoktól kellő mennyiséget kaptunk a kóstoláshoz, de vigyáztak, hogy minél több fajtához maradjon erőnk – persze, lehetett többször is kérni
A javasolt kóstolási irányt nyilakkal jelezték, de számomra már az elején világos volt, hogy a sorrend pontos tartása legfeljebb ajánlás lehet, mert ha komolyan veszem, akkor a sor hatodáig se jutok el a zárásig. Ezért a leírásokra figyelve és a többi kóstoló véleményére is hallgatva, ki-kihagytam egyes borokat, sőt néha vissza is tértem valami nagyon tetsző italhoz visszakóstolásra. Közben azzal vigasztaltam magam, hogy jövőre majd bepótolhatom a többivel is az ismerkedést. Úgy láttam, sok vendég hozzám hasonlóan gondolkodott. Bár voltak olyanok is, akik leálltak egy-egy fajtánál és annak a különböző változatait kóstolták többször is végig.
A sort Bakonyi Károly fehér szőlőfajtáiból készített borok nyitották és a vörös fajtáinak borai zárták. Az első asztalon Valentin, Nektár, Pelso, Vinitor, Korona, Corvinus, Rozália, Pátria… Többet már korábbról ismertem közülük, most stílszerűen a Balaton ősi nevét viselő Pelsoval kezdtem a kóstolást. A folytatásban már a munkatársak, tanítványok önálló művei is helyet kaptak. Így a mustra szakmai háttéremberének, Kocsis László professzornak, az egyetem tanszékvezetőjének a fehér és vörös szülőtől, Rajnai rizlingből, Cabernet Sauvignonból nemesített ikreiből a fehér Albacab. Az ikrek másik felével, a vörös Cabrioval az utolsó előtti asztalnál találkoztam. Akkor majd kicsit bővebben is róla.
Arra esély sincs, hogy az általam kóstolt 20-25 bor mindegyikéről írjak, hisz laikusként ennyit kóstolni is nehéz, nemhogy emlékezni rá. Több olyannal találkoztam, ami nem igazán passzolt az akkori ízlésvilágomhoz, de rossz nem volt közöttük. Talán az egyik idősebb bornál, egy Királyleánykánál érződött már nagyon a fáradtság, valami nem egészen tiszta ódon jelleg. Szóval inkább öregasszonyos volt már.
A kellemes találkozások közé tartozott a szigligeti Szatmári Pince szép Vulcanusa a gazdag gyümölcsös zamataival, egy férfias borhoz illő savaival és hosszú ízével. A fajtát dr. Király Ferenc állította elő Szürkebarátból és Budai zöldből több mint ötven éve Badacsonyban. Itt is bizonyította, hogy helye van a borpalettán.
Az ősi fajták közül többek között egy badacsonyi Kéknyelű bizonyított a Borbély Pince 2012-es évjáratából. Élénk savakkal, de tökéletes harmóniával adta vissza a vidékre jellemző ízeket, zamatokat. A 2HA Pincészet Olaszrizlingjében a nekem tetszőnél kicsit többet éreztem az új hordó ízéből, de a bor így is tökéletes volt. Nagyon telt ízekkel, gyümölcsös zamatokkal, hosszú ízzel mutatta be, mit tud a magyarok kedvenc fehérszőlő fajtája.
Juhfarkból most a somlói Kreinbacher Birtok bora tetszett legjobban. Az általam kevésbé ismert fajták közül nagyon kellemes találkozásom volt a Frittmann Pincészet 2007-es Ezerjó borával, ami még ennyi idősen is szép illattal, zamatokkal és a korának megfelelő lágy karakterrel rendelkezett. Hasonlóan kellemes meglepetés volt egy nekem eddig teljesen ismeretlen fajta, a Maurer Pincészet Szerémi zöld bora. Kellemes jonatán almás zamatát még percekkel később is éreztem. Nagyon szép emlékeim vannak a Szeremley Birtok fehérborként készített Piros Bakatorának finom illatáról, élénk savairól is.
A Szeremley Birtoknak meghatározó szerepe volt és van abban, hogy ma is ihatunk ennek a régi szőlőfajtának a borából
A lágyabb savú borok közül nagyon tetszett a Jázmin, aminek szőlőjét Kozma Pál állította elő két korábban nemesített fajtából, a Biancából és a Petrából. Visszafogott savakkal, kellemes, nekem kicsit túlságosan is behízelgőnek tűnő zamattal, olyan igazi nőies bornak tűnt, amit szívesen ihatnak azok a férfiak is, akik a szárazabb borokat nem kedvelik. Diszkó előtt, közben és után különösen ajánlható dizájner drogok helyett.
A Jázmin azoknak is nagyon kellemes ital lehet, akik nem rajonganak a markánsan száraz borokért
A vörösborok közül nekem Kocsis László professzor már említett Cabrioja volt az egyik legemlékezetesebb. Igazi mélyszínű, vastag, testes vörösbor, sok gyümölccsel a zamatában, amiből a meggy mellett kiemelkedik a feketeribizli fanyar, de mégis kellemes ízvilága.
Ha a neve alapján kocsit kellene mellé párosítani, akkor egy fekete Mercedes illene hozzá süppedős bordó ülésekkel, kárpitokkal és sportos mozgékonysággal.
A lányoknak is nagyon tetszett
A másik nagyon kellemes élményem a Bendegúz nevű szőlőfajtából készült borral volt. A Bendegúzt Bakonyi Károly és munkatársai állították elő Kékfrankosból és a Dunatájból. Ez is egy testes, kellemesen lágy, gyümölcsös bor. Íze és neve alapján többen arra jutottunk, hogy rendkívül jól illene a szilvásgombóc mellé.
Végül nem hagyhatom ki a mustra egyik meglepetését, az Othellot sem. Ez, a fehér akáchoz hasonlóan amerikás hungarikum elvileg már nem is létezhetne, hisz száz éve új és újabb rendeletek születnek a telepítési tilalmáról, kiirtásáról. Szerencsére még van belőle. Markáns, fanyar ízei pont olyanok voltak, amilyennek gyermekkoromban megismertem a rokonoknál a dákai búcsúkor és disznóvágáson.
Ahogy a bevezetőben írtam, a kóstolás mellett előadásokat is lehetett hallgatni a pezsgőkészítésről, a hordógyártásról és Bakonyi Károly nemesítői munkásságáról. Bevallom őszintén, engem annyira lekötöttek a borok, hogy az előadásokat kihagytam. Dr. Brazsil József, a Da Bibere Borlovagrend nagymestere idézte a megnyitón a Goethe-nek tulajdonított mondást, ami szerint az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk. Szerintem egy bormustra is túl rövid ahhoz, hogy közben előadásokat hallgassunk. Persze mindenki maga tudja.
Dr. Bakonyi László éppen a tőle balra álló dr. Kántor Mónika előadására csábítja az érdeklődőket
Nekem különösen rövid volt a kóstolási lehetőség, mert hat után indult az utolsó buszom. A hatvan kilométeres utazás gond nélkül zajlott. Csak Vázsonyban éreztem kicsit úgy, hogy reggel óta szűkebbre alakították a járdákat. Szerencsére rókával vagy óriáskigyóval nem találkoztam.
Az idei mustrán több mint százötvenen vettek részt. A közvetlen környéken kívül Veszprémből, Tolnáról, Böhönyéről érkeztek jelentősebb létszámú borbarát társaságok. Sok borász és vendéglátós szakember a rendezvényen tájékozódott a trendekről, kínálatról, lehetőségekről. Még ennyien elfértek volna. A 100 Hungarikum Bormustra a tartalma alapján lehetne akár egy igazán nagy országos borünnep is. A fejenként négyezer forintos belépő – amiért egy szép poharat is adtak -, nagyon barátságos ár egy ilyen különleges lehetőségért.
Dr. Horváth Terézia jegyző (balról), Ruzsics Ferenc polgármester, Csengei Ágota művelődési ház igazgató, Pampetrics György borkereskedő és dr. Brazsil József, a Da Bibere nagymestere a mustra megnyitóján
Osvald Bálinttól, a rendezvény főszervezőjétől tudom, hogy jövőre már az interneten is elérhetők, illetve okostelefonra is letölthetők lesznek a borokról szóló információk, hogy előtte és közben jobban tudjunk válogatni.
Talán egyszer azt is megérjük, amiről szintén Brazsil József beszélt, hogy a pincészeteken túl megismerhetjük a ma még névtelen borászok nevét is, akiknek a gondosságát, ízlésvilágát közvetíti felénk a finom borok. Persze ez nem a 100 Hungarikum Bormustra szervezőin múlik.
Találkozunk 2015-ben!
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Kapcsolódó írások
Nyalós és olcsóbb borokra gyúr a magyar – egy felmérés tanulságai – 2014.11.05.
A Balatoni Bringakör bemutatása >> A Balatoni Bringakör Bizonyítványról bővebben >>
|
balatontipp.hu címre, az oldalunk fészbukos üzenőjébe. Balaton balatoni szabadstrandok bicikliutak balatoni bringakör bringakörút bizonyítvány borok borászatok boros kulturális sport szabadidős programok koncertek látnivalók