Algákról, busákról és a lápi pócról a Balaton kapcsán

A 90 éve létrehozott Tihanyi Limnológiai Intézet

A Balaton-kutatás történetéről és aktuális kérdéseiről tartottak mindenkinek szóló tudományos ülést a Balatoni Limnológiai Intézet munkatársai a víz világnapja alkalmából az MTA veszprémi területi bizottságának székházában.

 

A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályával közös szervezésében zajló programot dr. G.-Tóth László, a Limnológiai Intézet vezetője nyitotta meg az intézet történetéről, eddigi tudományos munkájáról szóló előadásával.

Kilencven évvel ezelőtt mai értéken mintegy 4,7 milliárd forintért, hétszázmillió forintos műszerparkkal hozták létre az intézetet Bethlen István miniszterelnök, Klebelsberg Kuno kultuszminiszter döntése alapján.
G.-Tóth László az elmúlt kilenc évtizedet három aranykorra osztotta. Az 1927-1945-ig tartó első korszak Entz Géza vezetése idején volt, amikor feltárták a Balaton és környékének növényvilágát, madárvilágát, a Balaton kémizmusát, már akkor regisztrálták a ma egyre több kérdést felvető inváziós fajokat, a megismerték a növényi és állati plankton vertikális vándorlásának törvényszerűségei, a balatoni bakterioplankton tömegét, Nobel-díjakhoz vezető kísérletek folytak az izom-ideg kapcsolatról és a
izomműködés fiziológiai, neurobiológiai és biokémiai jellemzőiről, együttműködést alakítottak ki a gyógyszeriparral a gyógyszerkutatásban, az 1930-as években pedig lokális vízszíneződéseket figyeltek meg.
A következő aranykort az 1950-es évekre tette, amikor például Woynárovich Elek megoldást talált a ponty mesterséges szaporításának legfontosabb kérdéseire, vagy Felföldy Lajos kidolgozta és szabadalmaztatta az egysejtű algák tömeges termelésének módszerét.
A harmadik aranykor véleménye szerint az 1972-95 közötti időszakban volt, amikor az eutrofizációval kapcsolatos kutatásokat közvetlenül felhasználták az egyre veszélyesebben algásodó Balaton megmentésében. A kutatók javaslata alapján építették ki a körcsatornát a tó körül, hogy a szennyvizeket kivezessék a vízgyűjtőről, alakították ki a Kis-Balaton tározórendszert és a Marcali víztározót, korszerűsítették a szennyvíztisztítást, csökkentették a műtrágya felhasználást, segítették a foszfát-mentes mosóporok elterjedését.

A harmadik aranykor tablója az előadásban

Az intézet aktuális és következő évekre szóló kutatási témái között említette a vízi szervezetek egymással és a környezettel való élettani kapcsolatának vizsgálatát, a szaporodásbiológiai kutatásokat, benne a busákra vonatkozó munkával és a különböző gyakorlati kérdésekkel kapcsolatos kutatásokat, amik kiterjednek a halak eloszlásának vizsgálatára, az árvaszunyograjzások prognosztizálására, a magasan tartott vízszint miatt a hinárosok, nádasok sorsának vizsgálatára több más mellett.

Somogyi Boglárka a Vörös Lajossal közös munkája alapján Változások a Balaton életében – fogyatkozó kékalgák? címmel tartott előadást.
Mint elondta, a tó ökológiai rendszerének energetikai alapját a mikroszkopikus algák – fitoplankton – elsődleges szervesanyag termelése képezi. Az algák szaporodását a külső tápanyagterhelésen túlmenően az időjárási tényezők, a klímaváltozás és annak közvetlen és közvetett hatásai egyaránt befolyásolják, de a vízgyűjtőn végzett beavatkozások például a Kis-Balaton tározórendszer kibővítése is hatással van rá.

A Balatonban az elmúlt években a vízben lebegő algák össztömege a korábbiakhoz képest tovább csökkent. A fitoplankton összetételében jellegzetes változásokat figyeltek meg: amíg 2013 és 2014 nyarán a cianobaktériumok helyett a páncélos ostoros algák domináltak a korábbi évektől eltérően, addig 2015 nyarán újra a cianobaktériumok kerültek előtérbe. Ez a változás a Keszthelyi-medencében különösen kifejezett volt.

A kutatók eredményei alapján a fitoplankton összetételét alapvetően a Kis-Balaton tározórendszeren áthaladó Zala folyó vizének nitrogén és foszfortartalma, valamint vízhozama határozta meg. Ebben a nagykiterjedésű sekély víztérben mikrobiális folyamatok eredményeként jelentős mennyiségű a nitrogénvesztés, ezért néhány kivételes esettől (2013 és 2014 évek nyara) eltekintve a Keszthelyi-medence vize az algák számára nitrogénhiányos volt. A Keszthelyi-medencében a fitoplankton összetételének változása jól tükrözte a Zala folyón érkező víz tápelem összetételében (nitrogén/foszfor arány) bekövetkezett változásokat.

Vitál Zoltán A busaállomány története és ökológiai szerepe a Balatonban címmel tartott előadást.
Előadása szerint az 1972-es év meghatározó volt a Balaton életében. Ekkor kezdődött meg ugyanis a szűrő táplálkozású, planktonfogyasztó fehér busa telepítése az eutrofizálódó tóba. A telepítés célja a halászati hozamok növelése és a vízminőség javítása volt, de a halak visszafogása nehézségekbe ütközött és a vízminőség sem javult, így 1983-ban beszüntették, majd betiltották a telepítésüket.

A betelepített állomány nagy biomasszát ért el, és mind a mai napig jelentős mennyiségben található meg a tóban, akár a tó teljes halbiomasszájának 1/3-át is kitehetik a fajok egyedei. A nemzetközi publikációk jelentős része ökológiai problémaként foglalkozik a busa fajokkal (fehér busa és pettyes busa H. nobilis), főként inváziójuk és más halfajokkal fennálló táplálék kompetíciójuk miatt. A balatoni busaállomány ökológiai helyzetének megismerésére 2011-ben indított vizsgálatuk során kimutatták, hogy bár a a terveiben fehér busa telepítése szerepelt, a Balatonban előforduló egyedek szinte kivétel nélkül a két faj hibridjei.
Mikroszkópos és stabil izotópos vizsgálataink eredményei alapján elmondható, hogy a busa egyedek táplálékát a Balatonban szinte kizárólag zooplankton szervezetek alkotják. A Balatonban alacsony mennyiségben jelen lévő, így a kiszűrt tápláléknak csekély részét képező algákat gyakran megemészteni sem képesek a busák, a táplálékból kimutatott fajok nagy részét az utóbél mintákból sikerült kitenyészteni, így a busa egyedek fontos szerepet játszhatnak bizonyos algafajok terjedésében is.
A balatoni busák jelentős mennyiségben fogyasztanak szervetlen lebegőanyagot is, amely a tápláléknak átlagosan 43 százalékát teszi ki. Ennek ellenére a busaállomány növekedési üteme és kondíciója az irodalmi adatokat figyelembe véve az átlagostól magasabb.
A balatoni állomány kormeghatározása alapján elmondható, hogy egy vizsgált egyed sem származhat a legutolsó hivatalos telepítésből. A szaporodásuk a Balatonban kétséges; az ikrás egyedek ivartermékei alkalmasak lehetnek a sikeres szaporodáshoz, ikraszórásra utaló jelek megfigyelhetők, de közvetlen bizonyítékot a szaporodás mellett eddig nem sikerült találniuk. A genetikai vizsgálatok sem igazolják, hogy a balatoni busaállomány természetes szaporodási közösséget alkotna.
A kutatók szerint hibás döntés volt a szelektív ökológiai halászat 2013. decemberi leállítása, a busák gyérítését tovább kellene folytatni és meg kellene tiltani az idegenhonos halfajok tartását a vízgyűjtő területén.

Takács Péter a Molekuláris módszerek használata a természetvédelemben címmel tartott előadást egy bennszülött Kárpát-medencei halfaj, a lápi póc populációgenetikai vizsgálata kapcsán.
Mivel a lápi póc világállományának túlnyomó része a Kárpát-medence belső területein él, így az itteni populációk megőrzése alapvető fontosságú a faj fennmaradása szempontjából. Jelen munka célja, hogy elterjedési és populációgenetikai információkat szolgáltassanak a faj megőrzési terveinek kidolgozásához.

A 2011 és 2013 között elvégzett faunisztikai felméréseik során a lápi póc jelenlétét az ország 8 régiójában, több mint 40 mintavételi helyről sikerült kimutatniuk. A populációgenetikai vizsgálatok eredményei szerint az állományokat régiók között és legtöbb esetben a régiókon belül is nagymértékű izoláció jellemzi.
A Kárpát-medence belső területein élő pócállományok legalább két evolúciósan szignifikáns egységre oszthatók. Ezeken belül egy-egy konzervációs egység területe körülbelül 80 kilométer sugarú körnek feleltethető meg. A vizsgált állományokat 16 nagyobb kezelési egységbe sorolták, melyek a hosszú távú megőrzés alapegységeinek tekinthetők.

A konferencia moderátora Tóth Viktor, az intézet tudományos főmunkatársa volt

A tanácskozáson részt vett és hozzászólt Bíró Péter akadémikus, a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának elnöke, az intézet korábbi vezetője is.

Képek és szerkesztés Győrffy Árpád

 

 

Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre

Légy te az első hozzászóló a(z) "Algákról, busákról és a lápi pócról a Balaton kapcsán" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár