Tihany – Új félsziget, régi ürgék, marhák a kiszáradóban lévő Belső-tónál

Szerencsére erre sincs sűrűn lehetőség - biciklivel a tihanyi Belső-tó kiszáradó medrében. Balról a háttérben az új tihanyi félsziget - Fotó: Győrffy Árpád

Talán csak egy rövid ideig tart az a tréfa, amit a természet játszik velünk a tihanyi Belső-tó vízének elrablásával. Az egy méterhez közelítő vízszintcsökkenés miatt igazi tócsa képét kezdi mutatni a félsziget gyönyörű tava. Persze így is szép, csak kicsit félelmetes.

A természet szeszélye nem először teremt ilyen rendkívüli helyzetet, hisz valójában ez az állandó változás a normális állapota azoknak a tavaknak, amiknek csak az eső és a párolgás szabályozza a szintjét. 1944-ben például az volt a probléma, hogy a sok víz nem akart elférni a medrében, és a parti házakat veszélyeztette. Még az is felmerült, hogy csatornát ásnak a Kis-erdő-tető délnyugati végénél, és a felesleges vizet a 13 méterrel mélyebben lévő Külső-tóba vezetik. Végül nem lett semmi a tervből, mert a természet rendezte a problémát.

Igazán ilyennek szeretjük, amikor szépen kitölti a falu alatti vulkáni gödröt, és a vize is inkább a kék, s nem a zöld felé hajlik – Tihany a Belső-tóval a Hármas-hegyről 2014 májusában – Fotó: Győrffy Árpád

Ahogy most is, 2012-ben is a Balatonnal szinkronban fogyott meg a tó vize. Akkor még szigetként mutatta meg magát a mai félsziget – Fotó: Győrffy Árpád

A következő év is alacsony vízzel kezdődött – A horgászmóló 2013 januárjában – Fotó: Győrffy Árpád

Két évvel később már inkább sok volt a víz a tóban – A horgászmóló 2015 januárjában – Fotó: Győrffy Árpád

A mostani apadás már két éve jól érzékelhető volt. A egy évvel ezelőtti képen már jól látható a sziget, ami akkor még jellemzően fehér volt – Fotó: Győrffy Árpád

Így néz ki most a kiszáradóban lévő Belső-tó háttérben Tihannyal. Még így is maradtak 2-3 méter mély részei, így talán nem kell kannákért rohanni, hogy valahonnan vizet hordjunk bele – Fotó: Győrffy Árpád

Az igazi újdonság, a második tihanyi félsziget megszületése. A szárazra került területen hamar megerősödött a növényzet – Fotó: Győrffy Árpád

A Belső-tó partjának érdekes látványossága a legelőn élő ürgekolónia. A lyukfúrásban, alagútépítésben rendkívül jeleskedő rágcsálók őshonosak voltak a félszigeten, de valamiért elfogytak. A ma itt található ürgék ősei egy 2003-as betelepítéssel kerültek a Belső-tó partjára.

Igen, ez már a mi otthonunk – egy bátor ürge a Belső-tó melletti legelőről – Fotó: Győrffy Árpád

Kicsit ki is húzom magam, hogy jobban tudj fényképezni – Fotó: Győrffy Árpád

Profilból is nagyon szép vagyok – Fotó: Győrffy Árpád

Esetleg erről az oldalról még jobban tetszem – Fotó: Győrffy Árpád

Ez meg egy meditáló arcom – Fotó: Győrffy Árpád

A ürgetelepítés annak a háborúnak az egyik békés állomása volt, ami éveken át zajlott a siklóernyősök és a természetvédelmi szervek között. Az egykori szentkirályszabadjai repülőtéren csörlővel ernyőző sportolók nem igazán akarták elfogadni, hogy a legjobb repülőidőben megtiltsák nekik a kifutó használatát az ott elszaporodott védett ürgék miatt.
A vita végül azzal zárult, hogy siklóernyősök a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársaival és az ELTE Etológiai Tanszék hallgatóival közösen közel négyszáz ürgét fogtak meg. Közülük 220-at a Belső-tó melletti legelőre, a többit a kápolnapusztai bivalyrezervátum területére telepítettek.

Ezen meg kicsit olyan majmos vagyok, pedig igazából a mókusok a rokonaim – Fotó: Győrffy Árpád

Akkori információim szerint az ürgék betelepítésével két legyet akartak ütni egy csapással. Az állatok védelme mellett kajának is szánták őket az ürgehúst nagyon szerető ragadozómadaraknak. Mivel a madarak elmaradtak, az ürgék néhány év alatt annyira elszaporodtak, hogy kicsi lett nekik a terület. Ezért évről-évre több száz állatot befognak, és áttelepítik őket a régió más, ürgebarát legelőjére.

Ilyen vagyok krokodilként. Nem csoda, hogy a ragadozó madarak megijedtek – Fotó: Győrffy Árpád

Meghatározó látványossága a Belső-tó partjának a nemzeti park szürkemarha csordája is.

A kérődző állatok szívesen vállalkoznak egy-egy portréra, de akár szelfizni is lehet velük – Fotó: Győrffy Árpád

Szeptemberben és októberben különösen szép arcát mutatja a természet a Tihanyi-félszigeten. Érdemes elindulni akár egy több napos kirándulásra is.

Győrffy Árpád

Ha érdekesnek találtad az írásomat, segíts azzal, hogy megosztod, ajánlod ismerőseidnek is!

Hasznos lehet!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Cookie szabályzat Őszintén szólva én sem vagyok szerelmes a Cookie-ba, mert nem szeretem, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár