Szakértők szerint akár már 2005-ben a Rábából pótolhatnák a Balaton hiányzó vízét. Igaz, a számolásánál csak a tervezéshez, építéshez közvetlenül szükséges időt vették figyelembe. A Balaton Fejlesztési Tanács decemberi döntését megelőző, és az azt követő események azonban azt jelzik, hogy jóval tovább kell várni a csatorna megnyitására.
Az egyik fontos akadály, hogy igazán még ma sem dőlt el: kell-e, szabad-e ilyen jelentős természet-átalakítást végezni.
– A Sió csatorna 1863-as megnyitása előtt nagyobb időszakokban 3,5 méter volt a legmagasabb és legalacsonyabb vízszint közötti különbség a tóban. Az ingadozás mértéke később is elérte a 2 métert. A 19. század végén többször volt a mainál legalább fél méterrel alacsonyabb a vízszint, de 1949-ben is 20 centiméterrel kisebb szintet regisztráltak az idei minimumnál – mondja Dr. Herodek Sándor, az MTA Tihanyi Limnológiai Kutatóintézetének igazgatója. – Sebestyén Olga akkori kutatásaiból tudjuk, hogy tiszta, átlátszó volt a víz, nem alakult ki algainvázió, és növekedtek a nádasok. Több kutató ma is azon a véleményen van, hogy a külföldi tavakban is gyakori nádpusztulás oka az üdülési szempontból megemelt és stabilizált vízszint lehet. A 80-as években, amikor a Balaton vízszintje lényegesen magasabb volt, sokkal rosszabb volt a vízminőség, mint most. A javulást a külső szennyezések csökkentése okozta, és nincs közvetlen kapcsolat a vízszint és a vízminőség között. Tehát, hogy a több mint 3 méter átlagos mélységű tóban néhány deciméteres vízszint csökkenés nem jelent ökológiai katasztrófát, a mesterséges vízpótlást nem ökológiai érdekek indokolják.
Véleménye szerint elsősorban a turisztikai használatot kellene a tóhoz, a természethez igazítani, nem pedig fordítva. Ugyanakkor elfogadja, hogy a régió életét, gazdasági fennmaradását alapvetően meghatározó idegenforgalom miatt szükség lehet kisebb beavatkozásra.
– A vízpótlásnak reális lehetősége van, de azt alapos szakmai munkának kell megelőzni. Meg kell vizsgálni, hogyan változtatja meg a hozott víz a tó vizének ion összetételét, milyen szennyező anyagok érkezhetnek a kibővített vízgyűjtőről, ezeket hogyan lehet kizárni, mennyi növényi tápanyag található az új vízben, ami növelhetné az algásodást, és mit lehet tenni ez ellen, milyen idegen állatfajok behurcolásával kell számolni.
A BFT döntését követő napokban vált nyilvánvalóvá, hogy Rábából való vízpótlásról nem elég a Balatonnál dönteni, a Rába völgyében élőket is meg kell kérdezni. A térségben lévő települések vezetői nem is vártak a kérdésre, egy decemberi sárvári fórumon egyhangúan elutasították a folyó megcsapolását.
– Éppen ma írtam levelet a megyei közgyűlésnek. A környező falvak nevében is arra kérem a testületet, hogy önálló napirendként foglalkozzanak az üggyel – mondta Máhig József, Kemenesszentpéter polgármestere, amikor megkerestük. – A mi falunk Marcaltővel, Várkeszővel és Malomsokkal itt van a folyó mellett, Veszprém megye szélén. Nagyon súlyosan érintene bennünket, ha a ma is kevés víz tovább fogyna. Persze, az ellen nem lenne kifogásunk, ha valóban csak nagy vizek idején vinnék el a fölösleget. Hisz a Balaton helyzete minket is elszomorít.
Hasonlóan vélekedik Németh László rumi polgármester is.
– A nyári hónapokban messzemenően elzárkózunk attól, hogy akár egy csepp vizet is elvezessenek a Rábából. A két legutolsó nyáron már mezítláb át lehetett menni a folyón a nagy szárasság miatt. Persze mi is örülnénk, ha a Balatont megmenthetnék. Sőt a hóolvadás utáni fölösleg elvezetése rajtunk is segítene, hisz csökkenne az áradás veszélye.
Dénes Tibor sárvári polgármester keményebben fogalmaz.
– A BFT megbízásából készített anyagból nem derül ki, hogy a vízelvezetésnek milyen hatása lesz az ivóvíz ellátásunkra, a tisztított szennyvizek elvezetésére. Nem tudni, hogyan érintené a környék élővilágát, maradna-e megfelelő mennyiség az öntözéshez. Rossz döntés esetén egy több megyére kiterjedő területen felborulhatna a természet egyensúlya. Az itt élő lakosságnak sokkal nagyobb kárt okozhatna a lépés, mint amennyi haszon származna belőle a Balatonnál. Ha itt valaki a lakosság egyetértése nélkül tenne valamit, akkor az súlyos társadalmi feszültségeket okozna a térségben. Addig a leghatározottabban tiltakozunk minden lépés ellen, amíg több, független cég által készített tanulmány nem bizonyítja be, hogy nem lesz hátrányos számunkra a víz egy részének elterelése.
Amikor a legnagyobb szükség lenne a megfontolt szakmai véleményekre, a vízügyesek és a kapcsolódó környezetvédelmi hatóságok képviselői hallgatnak. Részben azért, mert nem tartják indokoltnak a külső beavatkozást, de a fő ok nem ez.
– Nem szeretnénk, ha egyes politikai erők a szakmai kérdésekből újabb Bős-Nagymaros ügyet kreálnának a mi számlánkra – mondja egyikük.
A hallgatásukban szerepet játszik a BFT átalakulása is. A tanács egykor a kormány, az önkormányzatok és a gazdasági szféra érdekegyeztető és döntéshozó fórumaként jött létre. Mostanra több helyre a státuszával nem összeillő személy került. Egyes tárcákat a minisztériumi szándékokat és döntési lehetőségeket nem ismerő polgármesterek, s az élet más területén dolgozó civilek képviselnek politikai megbízatásként. Az új szereposztás megnehezíti az információk áramlását. A december elején tárgyalt anyag is csak egy hónap késéssel jutott el a valóban érintett minisztériumi, hatósági emberekhez.
A balatoni vízpótlásra várhatóan nagy hatással lesz az is, hogy az új kormány felállásával összevonták a vízügyi és a környezetvédelmi tárcát. Ezzel még nehezebbé vált a vitás kérdések nyilvánosság előtti tisztázása, hisz a tárcaérdeknek a békés működés képzete felel meg jobban. Több szakember a belső pozícióharcokkal magyarázza dr. Korodi Mária miniszter január 14-i nyilatkozatát, mely szerint a tó vízpótlására továbbra is két lehetőség közül kell választani. Szerinte a rábai terv ellen szól, hogy vélhetően hátrányosan érintené a Szigetköz ökológiai állapotát.
Többen meglepődtek az állításon, hisz jelenleg a Rába Győr alatt, a Szigetköz legmélyebb pontjánál találkozik a Mosoni-Dunával. Persze lehet szó egyszerű szóbotlásról is. A minisztert felkészítő személyek valószínűleg a Rábaköz helyett írhatták a Szigetköz nevet. Vélhetően több szóbotlásnál, hogy a Murából való vízpótlást tartja másik lehetőségnek, amit a szakemberek és a BFT tagjai is elvetettek. Többek között azért, mert legalább hatszor többe kerül a megépítése, és tizenhatszor drágább a működtetése. Ellene szól a 23 kilométeres nyomóvezeték számtalan negatív hatása. A rendszer nem folyamatos igénybevétele miatt minimális szintű lenne az üzembiztonság, miközben nagy lenne a vízminőség romlás kockázata. S végül, amit a miniszter is említett, a megépítéshez több ország egyetértésére lenne szükség.
Egy névtelenséget kérő vízügyi szakember szerint a Murából való vízpótlás lehetőségének napirenden tartását két dolog magyarázhatja. Vagy felkészületlenek a témából a miniszter tanácsadói, vagy olyan üzleti körök érdekét szolgálják, amelyek egy drágább beruházásból több hasznot remélnek.
Remélhetően a fenti kérdések valamikor mégis tisztázódnak, és meglesz a lehetőség arra, hogy a Rába vize elinduljon a Balaton felé. De hogy oda is érjen, ahhoz át kell vezetni a Kis-Balatonon, a nemzeti park legféltettebb birodalmán. S ez sem lesz kis feladat.
A valóban végleges és optimális döntés meghozását segítheti Németh László rumi polgármester tanácsának megfogadása.
– A vízpótlást könnyű megakadályozni az ügy egyoldalú kezelésével. Ez ugyanúgy hatalmas kárt okozhat az országnak, mintha az esetleges veszélyek ellenére is megcsinálják. Jó lenne, ha mindenki higgadtan, a másik fél véleményét, érdekeit végiggondolva alakítaná ki saját álláspontját.
Győrffy Árpád
