Balatonfüred – Biedermeier festmények két forrásból, több nézőpontból – 2015.06.17.
Elsősorban azok körében arathat nagy sikert a Vaszary Galéria napokban nyílt kettős biedermeier kiállítása, akik szeretik a közvetlen módon megfogalmazott szépséget, akik nem többlépcsős asszociációk, elvont művészi nyelvek ismerete alapján szeretnek eljutni a többségében kellemes látvány befogadásáig.
Mint Cserép László, a füredi kulturális intézmények társigazgatója a szombati megnyitón hangsúlyozta, a “Cilinder és lokni”- osztrák biedermeier képek a Szépművészeti Múzeumból, és “A biedermeier Magyarországon”- válogatás a Fővárosi Képtár Gyűjteményéből című kiállítások anyaga a születési ideje szerint talán legközelebb áll ahhoz a korszakhoz, a 19. század közepéhez, első feléhez, amelyik Balatonfüred imázsát talán legjobban meghatározta.
Cserep László Barabás Miklós Zrínyit ábrázoló cégérképe előtt – trafik és szabóság használta
A kiállítást megnyitó dr. Rostás Péter, a Budapesti Történeti Múzeum helyettes főigazgatója is úgy vélte, hogy Füredre biedermeier kiállítást hozni nem tűnik kockázatos vállalkozásnak. Ugyanakkor beszélt arról is, hogy mennyire sokféle volt a korszak megítélése a saját korától napjainkig.
Rostási Péter nyitotta meg a kiállítást
Ahogy a kiállításon is olvasható ismertetőben is írja, a 19. század első felében egész Közép-Európában divatossá vált, biedermeier néven ismert művészeti stílus a középpolgárság megerősödésének, a városi fejlődés fellendülésének köszönheti létrejöttét. A Metternich kancellár politikai megszorításai elől az otthon intim környezetébe visszahúzódó, de erős gazdasági fejlődésnek induló bécsi polgárság az új lakáskultúra megteremtője. Ez a feltörekvő társadalmi erő igyekezett saját ízlése szerint megformálni környezetét, ennek megfelelően a művészeti és lakberendezési termékek megválasztásakor elsődleges szempont volt a lakótérben a komfortérzet kialakítása. A polgári öntudat kifejeződéseként szívesen díszítették ez otthonokat a ház lakóinak arcképeivel, nyugalmat és harmóniát árasztó jelenetekkel és tárgyakkal. Jellemző festészeti műfajok voltak a kor divatos ruházatát és hajviseletét megörökítő realista portrék, a hétköznapi jeleneteket, a napi eseményeket, a szegények világát békés empátiával megörökítő életképek, valamint az érzéki anyagszerűséggel megfestett csendéletek.
Kis ékszerárus – JB Reiter – 1850
Munkáső – JB Reiter – 1848
Munkásnő – JB Reiter – 1848
Nő piros Ruhába – A Einsle – 1838
Egy ember a képládával – FG Wallomuller – 1847
Fiatal nő képmása – JN Ender – 1837
Fiatal nő képmása – JN Ender – 1837 – részlet
Az 1838-os pesti árvíz – JM Ranftl – 1839
A magyar anyag kapcsán írják, hogy több mint egy évszázada folyik a vita irodalomtörténészek, művelődéstörténészek és művészettörténészek között a biedermeier fogalmának jelentéséről: vajon korszakot, stílust, életmódot, vagy egyfajta mentalitást értünk-e rajta. A kifejezés a 19. század közepén született meg a lojális, törvénytisztelő, kedélyes polgár gúnyneveként, majd a század végén már korszakfogalomként használták, s a Szent Szövetség megalakulása (1815) és az 1848-as forradalmak közötti időszakot értették alatta. A biedermeier újraértékelésében egy 1898-os, a bécsi Österreichisshes Múzeumban rendezett kiállítás hozott fordulatot, innentől a fogalom elvesztette pejoratív jelentését, sőt az új művész-generáció számára a biedermeier “egyszerűsége” követendő példává vált. A 20. század elejétől igyekeztek az immár elismert biedermeier klasszicizmustól és romantikától eltérő vonásait is megrajzolni, legyen szó iparművészetről, vagy képzőművészetről. A képzőművészetben eszerint a valóság megfigyelésen alapuló, tárgyszerű ábrázolás, az egyszerűség, mértékletesség és bensőségesség jellemzi a biedermeiert… A kiállításunkon a biedermeiert tág értelemben, elsősorban korszakfogalomként használjuk, az itt bemutatott anyag mintegy kiegészíti a Szépművészeti Múzeum bécsi biedermeier tárlatát – írják a tárlat rendezői.
Két Zrínyi-cégér – Warschag Jakab (1840) és Barabás Miklós (1842)
Eötvös Józsefné mellképe – Barabás Miklós – 1845
Mayerffy Xaver Ferenc arcképe – Anton Einsle – 1835
Staffenberger Istvánné portéja – IJ Berger – 1850 körül
A Lánchíd alapkőletétele – Barabás Miklós – 1859
Az írást illusztráló képek és a megnyitóról, illetve az anyagot bemutató szövegekből készített fenti összeállításunk talán jelzi, hogy a kiállítás érdekes lehet azoknak is, akik az elvontabb dolgokat szeretik. Az elinduláshoz fontos lehet, hogy ne csak a szavak, a szavak kapcsán kialakított eddigi ítéletek, előítéletek, hanem a kiállított alkotások alapján döntsünk.
A megnyitó közönsége
A kiállítás anyagát Tóth Ferenc válogatta és rendezte. A galéria földszintjén lévő kiállítás, A biedermeier Magyarországon című anyag csak július 19-ig tekinthető meg. Ezzel szemben a B épület emeletén lévő Cilinder és lokni című kiállítás több mint két éven át, 2017. december 31-ig látható majd – köszönhetően annak, hogy addig zajlik a Szépművészeti Múzeum épületének felújítása.
Szöveg, fotók és illusztrációk: Győrffy Árpád
Ide kattintva feliratkozhat heti hírlevelünkre, ha értesülni akar új cikkeinkről
