Luxusvillák a tihanyi Óvár-tetőn – Dózer, vagy további szemhunyás?

Az utóbbi években a Tihanyi-félsziget két területe szerepelt sűrűn a hírekben, a kiszáradás jeleit mutató Belső-tó a pusztuló halakkal, nádassal, és a szomszédos Óvár, aminek tetején nerlovagok lubickolnak a luxusvillák mellé épített medencék “rezsicsökkentett” vízében. A Belső-tó kapcsán nincs sok lehetőségünk, de az Óvár-tetőn megállíthatnánk a pusztítást.

Régóta Tihany egyik nevezetessége a 110 méterrel a Balaton víztükre fölé emelkedő Óvár. Az egyik álláspont szerint a bencés apátságot alapító András király a domb északkeleti oldalán telepítette le azokat a bizánci szertartásrendű papokat, szerzeteseket, akik feleségét, Anasztázia kijevi hercegnőt elkísérték Magyarországra. Mások szerint a bencés apátság szerzetesinek egy csoportja keresett itt helyet magának. A 11. század közepétől létező “balangmonostor” szentélyét és a szerzetesek egyszerű lakhelyeit a puha bazalttufába vésett barlangokból alakították ki. A mintegy száz éve kezdődött, majd a múlt század utolsó másfél évtizedében befejezett feltárásoknak, megerősítéseknek köszönhetően a “Barátlakások” máig népszerű úticélja a kirándulóknak.

A mai barátok nem annyira puritánok, mint az elődök voltak

Az Óvár tetejét egy 600×400 méter nagyságú, viszonylag sík terület alkotja. A víz felől szinte teljesen rejtett, főleg kelet felé lejtő tetőre már korábban is sokan felfigyelhettek a háborítatlansága és a Balaton keleti medencéjére nyíló csodálatos kilátás miatt. Az ezredfordulóig fékezte az emberi terjeszkedést a félsziget 74 éve kapott tájvédelmi körzet besorolása, és a helyi építési szabályzatban az Óvár-tetőre, mint kertes mezőgazdasági területre vonatkozó MK3-as övezeti szabályrendszer.

A terület átalakulása akkor gyorsult fel igazán, amikor az Orbán-rendszer kegyeltjei, az új barátok is megjelentek.  Volt feleségek, focistabarátok, vendéglőskedvencek – derült ki többek között dr. Hadházy Ákos képviselőnek, a 444.hu, az atlatszo.hu és más lapok cikkeinek köszönhetően. Őket már nem a vallási kötődés, hanem a pénzügyi, hatalmi kapcsolatok, rokoni szálak fűzték egybe. Az elmúlt 15 évben, de különösen annak legutóbbi éveiben egybefüggő házsorok, afféle “Új Barátlakások” jelentek meg az Óvár-tetőn. De nem csak újak épültek, a korábban már itt lévők közül is többen lazábbra vették az előírások betartását, az addig kötelezően megtartott szőlőt, gyümölcsösöket térkőre, fürdőmedencére cserélték.

A pontosabb kép kedvéért készítettem néhány fotót is az érintett területről a Balaton irányából. A látvány értékeléséhez annyit tudnunk kell, a helyi építési szabályzatban az Óvár-tetőre vonatkozó övezeti előírásban egyértelműen rögzítik, hogy az érintett területen mit lehet, és mit nem lehet csinálni. Így többek között kimondják, hogy

a kialakítható legkisebb telekméret 3000 m2, a legkisebb telekszélesség 18 m, megengedhető legnagyobb beépítés 3 % de maximum 80 m2, legnagyobb terepszint alatti beépítés 5 %, az építmény legmagasabb pontja a rendezett tereptől 6 m, burkolt felület nagysága 2 % de maximum 60 m2, beépíthető legkisebb telekméret 3500 m2, műveléssel összefüggő gazdasági épület létesítése esetén a beépíthető legkisebb telekszélesség 20 m, műveléssel összefüggő gazdasági épület épületmagasság maximuma 3,5 m, műveléssel összefüggő gazdasági épület homlokzatmagassága 4,0 m, földdel borított pince legnagyobb bruttó alapterülete 3 % de maximum 90 m2…

A fenti képek alapján lehetnek akár egyértelműnek tűnő sejtéseink is arról, hogy az építmények egy része megfelel az építési szabályzatnak, de jelentős részük szabálytalan illetve a szabályokat sértő. Persze biztosan csak akkor ítélhetünk, ha ehhez pontosan tisztázzuk a tényeket. Ezért néhány fotó megküldésével együtt kérdésekkel fordultam az illetékesnek gondolt szervezetekhez, így a helyi önkormányzathoz is. Közérdekű adatként kértem választ arra:

– Megfelelnek-e a helyi és országos előírásoknak a mellékelt fotókon látható építmények, illetve beépítések. Így többek között az alábbi szempontok szerint: legnagyobb megengedhető beépítettség, legnagyobb megengedhető terepszint alatti beépítettség, építési hely határvonalának közterülettől vagy magánúttól mért minimális távolsága. építési hely határvonalának az oldalhatárától mért minimális távolsága, az építmény legmagasabb pontja a rendezett tereptől mérve, burkolt felület nagysága, a beépíthető legkisebb telekméret.
– Van-e jogszabályi lehetőség az ingatlanok többségén látható fürdőmedencék kialakítására?
– Amennyiben nem felelnek meg a jogi előírásoknak a beépítések, építmények, hogyan hozhatták létre ezt a helyzetet, hivataluk mit tett eddig, illetve mit kíván tenni a jövőben a jogszerűség helyreállításáért, amennyiben nincs jogszerű lehetőség az ingatlanokon látható fürdőmedencék létrehozására, használatára, tettek-e vagy tesznek-e lépéseket ezek felszámolására, rendelkezik-e a tihanyi vízi közmű-hálózat a település legmagasabb pontján lévő ilyen “nagyfogyasztók” ellátásához szükséges kapacitással a község lakói, szolgáltatói jogszerű igényeinek kielégítése mellett, a település és a térség ivóvízbázisának kapacitása, állapota lehetővé teszi-e az ivóvíz ilyen felhasználását, amennyiben a fentiek bármelyikére is nemleges a választ, terveznek-e valamilyen korlátozást az ilyen túlfogyasztásokkal szemben?
– Amennyiben hivataluk nem rendelkezik minden esetben hatáskörrel a jogszerűség érdekében szükséges lépésekhez, kezdeményezték-e illetékes szervnél a szükséges lépések megtételét, ha eddig nem tervezték, tervezik-e hogy más, a hatáskörrel ténylegesen rendelkező szervhez fordulnak, ha igen, milyen javaslattal, indítvánnyal élnek a jogszerűség helyreállítása érdekében?

Az önkormányzati hivatalnak nem osztottak lapot

Levelemre Varga Kata települési főépítész válaszolt. A helyi jogszabály alapján megírta az Mk3-as övezet fent is idézett előírásait. Az építési előírások esetleges megsértésével kapcsolatban annyit közölt, hogy “A Tihanyi Közös Önkormányzati Hivatal és az települési főépítész nem rendelkeznek hatáskörrel a szabálytalan építkezések vonatkozásában. Kizárólag településképi eljárásban működhet közre hivatalunk, ami településképi vélemény, településképi bejelentés és ehhez köthető településképi kötelezési eljárásokban ad lehetőséget eljárni az egyes ingatlanok esetében. Hatósági jogkörrel a Veszprém Vármegyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztály Építésügyi Osztály 1. rendelkezik. Minden olyan ügyben, ami a tudomásunkra jut, tájékoztatjuk a hatóságot és kérjük az eljárás megindítását a szabálytalannak vélt beépítések esetén.”
Az ivóvíz rendszerrel, -kapacitással kapcsolatban az alábbi választ adta: “Tihanyban a vezetékes ivóvíz hálózata Magyar Állam tulajdona, üzemeltetője a Bakonykarszt Zrt, ezekkel az adatokkal az Önkormányzat nem rendelkezik…”

Ha nyáron töltenének, kevés lehet a víz

Mint a Bakonykarszt Zrt-től kapott válaszból kiderül, “a víziközmű-szolgáltatókra vonatkozó ágazati jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy a szolgáltatók vizsgálják, hogy az ingatlan tulajdonosa jogszerűen építette-e ki vagy használ-e fürdőmedencét”.
Arra a kérdésre, hogy rendelkezik-e a tihanyi vízi közmű-hálózat a település legmagasabb pontján lévő ilyen “nagyfogyasztók” ellátásához szükséges kapacitással a község lakói, szolgáltatói jogszerű igényeinek kielégítése mellett, dr. Kizlinger András értékesítési és jogi igazgató azt válaszolta: “Amennyiben ezeket a medencéket még tavasszal és lassú töltés mellet töltik fel és víztisztítóval és vízforgatóval üzemeltetik, akkor igen”. Ugyanakkor azt is megírta, hogy “nem az ingatlanokon található medencék száma okoz problémát, hanem a Balatoni települések túlzott beépítése (lakóparkok, lakótelepek, szállodák) valamint a hőség idején alkalmazott túlzott locsolás”.

Nem csak a kőművesek falaznak, a hatóság is

Természetesen ugyanezekkel a kérdésekkel megkerestem a főépítész által javasolt Veszprém Vármegyei Kormányhivatalt is.
A választ “Dr. Czaun Katalin főosztályvezető nevében és megbízásából” küldték, az ügyintéző dr. Árpásy Tamás volt. A levelet “Fröhlichné Hamar Edit főispán nevében és megbízásából: Dr. Czaun Katalin főosztályvezető” írta alá. A lényege így szólt:
“az Igénylésben kértek, vagyis Igénylésben leírt beépíthetőségi paraméterekkel rendelkező, az Igényléshez mellékelt fotókon szereplő területrészek építési és egyéb jogszabályoknak való megfelelőségének vizsgálata, a beépítés előzményeinek, a jogszerűség helyreállítására esetlegesen tett, illetőleg teendő intézkedések feltárása, a víziközmű-hálózat, illetőleg az ivóvízbázis kapacitásának, állapotának, az esetleges kapacitáshiányok esetén tervezett fogyasztási korlátozások, hatósági intézkedések, intézkedés-kezdeményezések Igénylésben foglalt szempontok szerinti elemzése és ismertetése az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) alapján nem tekinthetőek közérdekű adatoknak, így az Infotv. 3. § 5. pontja alapján az Igénylést elutasítom” – írták 2026. július 6-án (kiemelés -gyá.)

A Veszprém Vármegyei Kormányhivatal válasza a cinizmus iskolapéldája. Miközben a szemünk előtt épül be a védett táj, az illetékes hatóság szerint az építési szabályok betartása, a medencék jogszerűsége és az ivóvízbázis állapota nem tekinthető közérdekű adatnak. Fröhlichné Hamar Edit főispán hivatala még 112 nappal április 12-e után is hivatalos pecséttel mondta ki: a köztünk járó halandóknak semmi köze ahhoz, hogy a pénzünkből fizetett állami tisztviselők asszisztálnak-e az Óvár-tető tönkretételéhez.

A minisztérium névtelenjei nem értik az építmények szót

A kormányhivatal megkeresésével párhuzamosan elküldtem a levelemet az építési ügyekkel is foglalkozó Közlekedési és Beruházási Minisztériumhoz. Ők kifinomultabban próbáltak lepattintani, az egyes hivatalnokok által kedvelt kifárasztásos taktikát választották. “tisztelettel felhívjuk az adatigénylése jelen felhívástól számított 15 napon belüli pontosítására, tekintettel arra, hogy az Ön által használt „építmények” kifejezés általános jellegére tekintettel az érintett építmények köre nem meghatározható”. Ha esetleg sikerülne megfelelő választ találnom számukra, akkor jönne a következő forduló: az ügy bonyolultságára tekintettel újabb 15 nappal meghosszabbítanák a válaszadásra rendelkezésre álló határidőt.

A transzparenciáról sokat elárul, hogy a Vitézy Dávid vezette minisztériumnak még működő honlapja sincs – a felelősök neveit is csak a szakmai hírlevelek kinevezési híreiből (mint a napokban pozícióba lépő Szentirmai Tamás helyettes államtitkár ügye) lehet kibányászni. A tárca anonim gárdája mindenesetre hozta a kötelezőt: a levél aláírójaként csak magát a Közlekedési és Beruházási Minisztériumot jelölték meg, elrejtőzve a kollektív felelőtlenség mögé.

A közérdekű adatokkal kapcsolatos pingpongnak itt vége van, de az Óvár-tető luxinegyede közben is megállíthatatlanul tovább épül. Amin nem is csodálkozhatunk ilyen hatósági rendszer és ilyen hivatalnoki hozzáállás mellett. Talán az alábbi képpár is elég a fentiek illusztrálására.

És akkor jöjjön a dózer

Kiállhatna a tájért a hazai szakmapolitika vagy a civil szféra is, de ne legyenek illúzióink. Ami nem neres pénzszivattyúként működik a tónál, az tehetetlen gittegyletként legfeljebb aggódó nyilatkozatokat bocsát ki. Valódi érdekérvényesítés nincs. Ebben a teljes intézményi és morális vákuumban az óvatos ejnye-bejnyék és a bíróságon végtelen történetté nyúló aktatologatások már semmit sem érnek.
Ide már nem paragrafusok, hanem lánctalpak kellenének. Példát nem a hazai asztalfiókokban, hanem a húsz évvel ezelőtti Horvátországban találunk: a Zadar melletti Vir-szigeten épp húsz évvel ezelőtt, 2006 májusában habozás nélkül romboltak le 48 luxusvillát – köztük tizennyolc magyar tulajdonút –, mert a tiltott parti sávba épültek. Egy ilyen határozott állami buldózer Tihanyban és a Balaton más részein is gyorsan kijózanítaná a nerlovagokat és hasonlóan gondolkodó társaikat. Ehhez persze olyan közhivatalnokok is kellenének, akik nem falaznak a tájrombolásnak, hanem az esküjükhöz híven érvényesítik a jogszabályokat.  S ha nem tennék, a jogsértésekhez tudatosan asszisztáló közhivatalnokok anyagilag, de akár büntetőjogilag is feleljenek az esküjük megszegése esetén.

Győrffy Árpád