Az utóbbi időben egyre hangosabb azok tábora, akik a tó környezetének “visszavadításával” akarják megmenteni a Balatont. Mielőtt elkezdjük szétverni a partfalakat, partvédőműveket, érdemes lenne végiggondolni, miért is készültek, mennyire lehet nélkülük fenntartani a Balaton elmúlt 100-150 évben kialakított rekreációs és gazdasági funkcióit.
A balatonalmádi önkormányzat közös mintaprojektet szeretne indítani a tihanyi limnológiai kutatóintézettel a beton partvédőmű elbontására, a part homokossá alakítására a város egyik strandján. A város polgármestere szerint erre azért vállalkoznának, mert a “kutatóintézet szakmai vágya, hogy a betonnal és kövekkel telepített, mesterséges partvonalak helyett – ahol csak lehet -, álljon vissza a természetes, lassan mélyülő struktúra” – nyilatkozta Bercsényi László polgármester az egyik strandon megtartott testületi ülés után, amin meghallgatták dr. Vasas Gábort, a tihanyi kutatóintézet vezetőjét is.
De hogyan is jutottunk ide, hogy ilyen kísérleti programokat hirdessenek?
Ma az összesen 228,6 kilométer hosszú balatoni partvonalnak kicsit több mint fele tekinthető természetesnek, ahol a víz közvetlenül érintkezik a parttal. A sekélyebb részeket itt többnyire nádasok és más növényi társulások borítják, csak nagyon kevés olyan rövid szakasz van, amit “fövenyesnek” mondhatnánk, mert a víz és a parti terület találkozását nem borítja magas növénytakaró.
A partvédőművek kiépítése előtt sokkal több volt a fövenyes partszakasz – Tehenek itatása a Balatonban 1932-ben Balatonföldváron – Korabeli lidós partszakasz, amit se partvédőmű, se nádas nem védett. Három évtizeddel később ezt is feltöltötték – Fotó: MMKM – fortepan.hu
Egy idillikusabb kép 1915-ből a balatonszemesi partról – Fotó: Flanek-Falvay-Kováts – Fortepan.hu
A teljes partvonal másik felét, összesen mintegy 107 kilométer hosszban betonból, kőből épített partfal szegélyezi, ami előtt többnyire hatalmas kövekből feltornyozott védősáv húzódik, hogy a hullámzás partbontó hatását, és az esetleg felszakadó, partra sodródó jég romboló hatását megakadályozzák.
Épített partvédőmű nélkül így védekeztek a hullámok romboló hatása ellen Bélatelepen az első világháború kitörése idején – háttérben a fonyódi hegyek – Fotó: MMKM – Fortepan.hu
A partvédőművek kiépítése mintegy 160 éve kezdődött a Balaton körül. Az első lökést ehhez a “Déli vasút” védelme adta, amit néhol közvetlenül a partra, sőt a korábban mederként funkcionáló területre építettek. Nagyon hamar kiderült, a vasúti töltéseket valahogy meg kell védeni, hogy a víz el ne mossa, a jég szét ne zúzza, ezért nagyszabású partvédőmű építésbe kezdtek.
A megrongálódott zamárdi Gecse-villa a viharok miatt partra torlódott balatoni jéggel a Természettudományi Közlöny 1935-ös számából
Az északi oldalon is a vasút védelme miatt indult meg a partfalépítés első nagyobb korszaka a huszadik század első évtizedében.
A partfalépítések két világháború közötti újabb jelentős üteme szinte a teljes Balatont érintette. Az ebben az időben kialakított strandokat, sétányokat, kikötőket, utakat akarták megőrizni eredeti formájukban, és a frissen parcellázott parti telkeket próbálták megvédeni a Balaton hullámaitól, jegétől.
Partfalépítés, partfeltöltés 1928-ban Tihanyban a somosi részen, hogy a Füredet és a révet összekötő “Tihanyi műútnak” helyet csináljanak – Fortepan.hu
A képen a balatonlellei kikötő építése 1930-ban. A partfal megépítése alatt fából készített szádfallal zárták ki a Balatont a munkaterületről – Fotó: MMKM-Bahart-Fortepan.hu
Erről a korszakról egy érdekes írás olvasható a Balatontippen: Dr. Hajtó Ödön – Partépítés az őszödi fürdőtelepen 1936-37-ben
A partvédőmű építés talán legnagyobb korszaka az 1960-as, 70-es években zajlott, amikor több helyen a folyamatosan változó tómeder rovására alakítottak ki új parti területeket a meder néhány száz méter széles sávjának lezárásával, feltöltésével. A Balatontól így elvett, néhol több kilométer hosszúságú sávokat vállalati, intézményi, szakszervezeti üdülők létesítéséhez, ifjúsági táborok, kempingek és más szálláshelyek építéséhez és strandok létrehozásához használták fel. (A főleg a déli parton zajló természet átalakításról sok képpel, térképpel illusztrálva olvashatsz A Balaton medréből elvett területen születtek a legjobb szabadstrandok című írásomban.)
A Balaton máig tudomásul vette ezeket a változásokat, miközben nyaranta, és kicsit más évszakokban is évente emberek millióinak biztosított pihenési, felüdülési lehetőséget.
A siófoki Aranyparton ma álló szállodák, apartmanházak és a több mint 4 kilométer hosszú szabadstrand helyén 60 évvel ezelőtt még a Balaton hullámzott, vagy pocsolyás, mocsaras terület volt – Fotó: Győrffy Árpád
A építések ellenére a balatoni településeken nem adták fel azt az igényt sem, hogy a lehetőségeken belül visszaállítsanak egy keveset a természetesebbnek tekinthető állapotokból. Az uralkodó észak, északnyugati szélirány, illetve a szél által gerjesztett hullámok miatt ez különösen a déli parton jelentett nagy kihívást, mert a megnyitott, felhomokozott partot hamar elmosta – habolta – a Balaton.
A július 19-én 18 órára jósolt balatoni szélirányok és szélerők a Magyar Meteorológiai Szolgálat honlapján
A becsült hullámmagasságok ugyanebben az időpontban – Forrás: Magyar Meteorológiai Szolgálat honlapja
Ráadásul nem volt elég, hogy a természet erőivel meg kell küzdeni, ehhez még büntetés is jöhetett a “Balaton medrének szabálytalan átalakítása” miatt a jogszabályokat szigorúan betartatni akaró környezetvédelmi hatóságtól – ahogy ez például Balatonlellén történt többször is megtörtént a 2000-es évek elején. Az alábbiakban fotókkal is bemutatom néhány település próbálkozásának eredményeit.
A 2004-ben “vissza fövenyesített” balatonlellei Napfénystrand 2008 augusztusában 94 centiméteres vízállásnál – Fotó: Győrffy Árpád
A hatóság mellett közben a természet is dolgozott – a lellei strand megfogyott homokkal, parttal 2013 júniusában 119 centiméteres vízállásnál – Fotó: Győrffy Árpád
A 2023 júniusában 120 centiméteres vízállásnál készített képen már a partvédő részleges újraépítése látható – Fotó: Győrffy Árpád
A kísérleti szereplőnek jelentkező Almádi legnagyobb strandjának partja 2010 májusában, a szabályozásban ma már alacsonynak mondható 112 centiméteres vízállásnál – Fotó: Győrffy Árpád
Néhány hónappal később, 2011 januárjában a szomszédos “Négy méteres” partszakaszon ilyen jéghegyet fogott meg a partvédőmű 118 centiméteres vízállásnál – Fotó: Győrffy Árpád
Újabb 9 hónap eltelte a után a játékos természet ilyen helyzetet teremtett a Wesselényi strandon 72 centiméteres vízállás – Fotó: Győrffy Árpád
A Wesselényi strandon később a sétányt kicsit megemelték, megszélesítették, egy részét pedig részben elbontották, hogy homokos öblöt alakítsanak ki. Így nézett ki 2024 májusában 121 centiméteres vízállásnál – Fotó: Győrffy Árpád
A balatonberényi községi strandon 2017 őszén alakítottak ki egy homokos öblöt. Két évvel később a Balaton ilyen lépcsőt mart a homokba a szezon előtt – Fotó: Győrffy Árpád
A balatonfenyvesi önkormányzat az elsők között bontotta meg a part több részét is. Az idillikus kép 2013 júliusában készült 115 centiméteres vízállásnál – Fotó: Győrffy Árpád
Ugyanaz a fenyvesi strandöböl így nézett ki 2025 októberében a maihoz hasonló, 66 centiméteres vízállásnál – Fotó: Győrffy Árpád
A balatoni lídósítás egyik legnagyobb projektje volt az előző évtizedben Fonyódon, a város központjában lévő Sándortelepi strand átalakítása. Az újra nyitás – fizetőssé tétel – után a Panoráma strand nevet kapta a fürdő. A 2015-ös szezon végére ilyen megviselt állapotba került a part a hullámoknak köszönhetően – Fotó: Győrffy Árpád
A strandokat működtető önkormányzatok persze igyekeznek fellépni a természet nem kívánt játéka ellen. Balatongyörökön például ilyen betonoszlopok lefektetésével próbálták csökkenteni a hullámok károsító hatását 2019 tavaszán – Fotó: Győrffy Árpád
Ahogy a korábban bemutatott szél- és hullámviszonyokból látható, a partvédőművek megbontását vagy akár meg sem építését az északi oldalon, s azon belül is az északnyugati sarokban lehet legkisebb problémák árán megtenni.
Lídós partszakasz egy mélyen benyúló öböl végén a szigligeti községi strandon 2020 júliusában – Fotó: Győrffy Árpád
A vonyarcvashegyi községi strand a nevét is a homokos partszakaszáról kapta – Fotó: Győrffy Árpád
A természet a gyenesdiási Lídó strand kialakításában is nagyobb együttműködést mutat a máshol megszokottnál – Fotó: Győrffy Árpád
Végül az igazán természetes képet mutató keszthelyi Libás strand, ami persze szintén nem magától ilyen. Az idén is több kocsi homokot terítettek el a “természetesség” megőrzése érdekében – Fotó: Győrffy Árpád
Ahogy a bevezetőben írtam, az almádi önkormányzat azt tervezi, hogy a tihanyi kutatóintézettel közös kísérleti projektként az egyik strandjukon lebontják a partvédőművet, és megnyitják a strand pázsitját a Balaton felé. Ahogy láthattuk, ez már részben korábban megvalósult a Wesselényi strand középső részén a partfal elbontásával és a meder homokkal való feltöltésével. Igazán érdekes az lenne, ha a 100 éve létesített Tihanyi Limnológiai Kutatóintézetet nem csak szakértőként, hanem kísérleti területként is bevonnák a programba. Az intézet előtt is el kellene bontani a partfalat, így a kutatók a valóságban is percről-percre figyelemmel kísérhetnék, hogyan dolgozik a természet az általuk óhajtott partvédőmű nélküli világban. Ehhez meg lehetne nyitni mások előtt is az intézet partját, parkját, kikötőjét, hisz nem szerencsés, ha egy szűk kör sajátítja ki a Balaton egy szeletét. Hogy milyen eredményre számíthatunk, azt ChatGPT segítségével fotókon is be tudom mutatni. Arra kértem, hogy az intézetről címképként látható fotót alakítsa át néhány lépésben.
Az első változaton a limnológiai kutatóintézet, illetve annak partja látható partvédőmű nélkül, felhomokozott parttal – Fotó: Győrffy Árpád – ChatGPT
Folytatásként arra kértem az AI-t, hogy mutassa be, hogyan változna meg a szép homokos part, ha egy hosszan tartó, nagy hullámokat gerjesztő vihar látogatná meg az intézet védtelenné vált parkját.
Ime a tihanyi kutatóintézet parkja a nagy vihar tombolása után – Fotó: Győrffy Árpád – ChatGPT
Ha mostanában egyre ritkábban is, de befagyhat a Balaton. Sőt évtizedenként legalább egyszer olyan hideg is tud lenni, ami akár 20-30 centiméteresre is felhizlalja a jeget. Ilyen tél legutóbb 9 évvel ezelőtt, 2017 januárjában volt. Legközelebb ez párosulhat egy olyan tél végi viharral, ami darabokra tördeli a vastag jeget, és kitolja a védetlen partra. Ennek is lehetne hatása a Limnológia parkjára.
A mesterséges intelligencia szerint így tarolná le a jég a kutatóintézet partját, ha a nagy hideg, a tél végi vihar összekapcsolódna a magasan tartott vízszinttel – Fotó: Győrffy Árpád – ChatGPT
Persze mindez csak feltételezés. Annyi azonban biztos, hogy a természet jelentős át- illetve visszaalakításának megkezdése előtt szerencsés lenne széleskörűen tájékozódni. Természetesen azt sem zárhatjuk ki, hogy a természet éppúgy tesz majd a zöldek, műzöldek átalakítási terveire, mint azok ellenzőire is, és maga jön elő valami teljesen új megoldással.
*
A Balaton jövőjéről szóló vitákban gyakran úgy teszünk, mintha választani kellene a természet és az ember között. Pedig a tó éppen attól vált szerethetővé, hogy a természeti értékek és az évtizedek alatt kialakított, jól használható épített környezet egymást kiegészítve szolgálják a pihenést. Nemcsak a nádasokat, a fákat és a part élővilágát érdemes megőrizni, hanem mindazt is, ami kulturáltan és emberléptékűen teszi használhatóvá a Balatont. A jövő feladata nem az egyik vagy a másik előnyben részesítése, hanem a kettő közötti egyensúly megőrzése.
Győrffy Árpád
Ha érdekesnek találtad az írásomat, segíts azzal, hogy megosztod, ajánlod ismerőseidnek is!