Jelenleg sem műszaki, sem természeti feltételei nincsenek meg a balatoni vízszint megemelésének, sőt még a 18 évvel ezelőtti szintemeléshez sem teremtettek megfelelő körülményeket – derült ki a Balatoni Szövetség elnökségének január végén tartott örvényesi ülésén.
A fentieket Pécseli Péter előadásából lehetett leszűrni. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Siófoki Kirendeltségének vezetője Balassa Balázs elnök felkérésére mutatta be részletesen, milyen feltételekkel gazdálkodnak a Balaton vízével.
Egyben azt is tisztázni akarták, milyen lehetőségek vannak a jelenleg 110 centiméteres felső szabályozási szint 10 centiméteres továbbemelésére.
– A Balaton vízkészlet gazdálkodása látszólag egy viszonylag egyszerű dolog, hisz csak a többlet vizet kell leengedni a tóból. Ebben azonban a bonyolult, hogy meg kell határozni, hogy mennyi az a többletvíz és hogy mikor, milyen ütemezésben fogjuk leengedni – indította a tájékoztatót.
A Balatonnak egyetlen leeresztési pontja van Siófoknál, de nem elég kinyitni a zsilipet, figyelni kell a Sió-csatorna 120 kilométeres teljes hosszára Siófoktól a Dunáig. Figyelembe kell venni a vízszintjeit, a dunai árhullámokat és ugyancsak figyelni kell a hektikus vízjárású Völgységi-patakot és a Kapost. Mindkettőn 6-8 óra lefolyása alatt össze tud jönni egy harmadfokú árvíz vagy belvíz, aminek leeresztéséhez szintén hely kell. További gondot okoz, hogy a Sió-csatorna Kapos-torkolat fölötti szakasza gyakorlatilag egy bevágásban vezetett mederszakasz, mindenféle vízzárás nélkül. Amikor a csatornában a vízszint magasan van, a környező területeken pillanatok alatt megjelenik a belvíz, amit szivattyúkkal kell visszaemelni. Ezt teszik szeptember közepe óta Siójuton, Siómaroson és Tolnanémediben két helyen, mondta Pécseli.
A kirendeltségvezető beszélt arról, hogy a Balaton többletvizeinek kezeléséről szóló szabályzat szerint a a tó vízszintjét 70 és 110 centiméter közötti sávban kell tartani. Legutóbb 2014. szeptember 3-án, 121 centiméteres vízszintnél nyitották ki a zsilipet. Fokozatosan nyitottak másodpercenkénti 30 köbméteres szintig, majd szeptember közepétől januárig 50 köbméteresre emelték az átfolyást.
Ezzel a tempóval havonta mintegy 22 centiméternyi szintet tudtak leereszteni a tóból. Ami persze nem jelentett ekkora csökkenést, mert közben a csapadék pótolta az elfolyás egy részét. Miközben szeptember 3. és a január 23. között 94 centiméternyi volt az összes eresztés, a tó szintje egy gyors 14 centiméteres emelkedés után 25 centiméter csökkent.
A leeresztő zsilip egy tavaly februári nyitásnál, amikor még éppen csak megindult a víz….
…és 2014. október 20-án, amikor már másodpercenként 50 köbméter folyt át
A vízügyi igazgatóság 2014 júniusában kérelmet nyújtott be a vízügyi hatósághoz a felső szabályozási szint 110-ről 120 centiméterre emelésére.
Pécseli Péter maga is feltette a kérdéseket: lehet-e, kell-e, mi kell hozzá. A lehet-e kérdésnél inkább a nem volt több a válaszában.
Olyanokat mondott több más mellett, hogy a partvédőművek nemhogy a 120 centiméteres, de még a korábban érvényes 110 centiméteres szintnek sem felelnek meg, mert a korábban irányadó 100 centimétereshez készültek.
A 110 centiméteres szint 1997-es bevezetésénél kilenc önkormányzat élt kifogással az emelés ellen. Konkrétan meg is fogalmazták az elvárásaikat.
Többek között az alacsonyan fekvő épületek víz alá kerülése, a vízszintemelés okozta belvizek, a csapadékelvezető árkok hiánya és a magas befogadó szint, a pert menti elöntések kárigénye, a magaspartok suvadása került a polgármesterek által összeállított listába és hozzá a Sió-csatorna és a siófoki leeresztő és hajózsilip felújítása került a vízszint 110 centiméterre emelése előtti feladatok közé 18 évvel ezelőtt.
– Ezek a feltételek a mai napig nem teljesültek. Tudjuk, hogy mit kellene csinálni, mibe kerülne, de forrást nem találtunk rá – mondta Pécseli Péter.
Siófok, Ezüstpart, Gyöngyvirág utca és Bimbó utca találkozása 2014. május 15-én – a nagy szél a 128 centiméteres szintnél kihajtotta a partra a vizet, ami visszafolyni nem tudott
Ugyanitt a Calypso kikötőnél – hiába emelték fel a kőszórást, azért a víz az úr
Balatonmáriafürdő, Dália utca 2014. május 15-én
Azzal folytatta, hogy a partvédőművek jelentős része az 1970-es években készült, teljes körű felújítás nem volt, valahol az élettartamuk vége felé járhatnak. Mindenképpen fontos lenne a felújításuk. Hasonló a helyzet a csapadékvíz elvezető rendszerekkel is, amiket a szintén a 100 centiméteres szinthez építettek ki. Ráadásul néhol még erre sem igazán alkalmasak, már akkor sem vezetik be a csapadékot, amikor a tónak egy méteren van a szintje. A víztükör kilendülése esetén jelentős visszaduzzasztó hatással kell számolni. A megoldás talán átemelők sokaságának építése lehetne, de az építésnek és működtetésnek is jelentős költsége lenne.
Szinte feszített tükrű medencének látszik a Balaton – Siófok, az “Újvelence-sziget” északi csücske 2014. március 21-én 127 centiméteres vízszintnél
Elméletben megoldás lehetne az is, hogy a parti területeket visszaadják a természetnek, de ez azzal járna, hogy Zamárdi, Balatonfenyves, Balatonberény 95 százaléka megszűnne – mondta Pécseli.
Mesterséges gátként segíthetne a parti sétányok kiépítése, de a csapadékvizet ebben az esetben is el kellene juttatni valahogy a Balatonba. Gondot okoz az is, hogy néhol a helyi építési szabályzatok és az építési hatóságok még az alacsonyabb szinthez szabott előírásokat sem tartják, tartatják be mindig. Olyan építési engedélyeket is kiadnak, hogy a terepszint lejjebb kerül az előírtnál, s így egy-egy vízszint kilendülés akár több száz méter szélességben is el tudja önteni a part menti területeket.
Ezek a vízszint kilendülések szél hatására következnek be. Hosszirányban – Balatonfűzfő és Keszthely között mérve – egy méter volt a legnagyobb kilendülés. Keresztirányban – az északi és a déli part között – “csak” 20-40 centiméteres a kilendülés, amihez még nagy hullámzás is kapcsolódhat.
Balatonboglár, Kikötő utca – itt is homokzsákokkal próbálták a víz útját állni
A természeti környezetnél számolni kell a magasabb vízszint nagyobb eróziós hatásával. Egy-egy jégzajlás is jelentős károkat tud okozni az épített mellett a természeti környezetben is. Ha a partvédőművek lábazati kőszórásai már nem védenek, akkor a zajló jégtáblák akadály nélkül tudnak kijutni a partra, és ennek nem igen tud ellenállni semmi.
A nádat is eléggé komolyan károsítja mind a jég, mind a magasan tartott vízszint. A szakértők szerint 60-80 centiméteres vízszintnél érezné magát legjobban, a 120 centiméteres vízszint nem feltétlenül tesz jót a nádasoknak – mondta Pécseli Péter.
A kirendeltségvezető vízszintemeléssel kapcsolatban a bevezetőjében feltett: kell-e kérdésre nem igazán próbált választ adni. A mi kell hozzá kérdésre válaszolva elmondta, hogy elsőként is egy nagyon komoly adatbázissal kell rendelkezniük ahhoz, hogy tudják, milyen következményei lesznek egy vízszintemelésnek. Ehhez pályázati forrásból el szeretnének készíteni egy Balaton atlaszt, ami megalapozná a vízszintemelés hatásainak részletes tanulmányát, valamint a partvonal szabályozást és a vízpart rehabilitációs tervet. Ilyen Balaton atlaszt, ami a tóval és a vízgyűjtővel kapcsolatos minden fontosabb ismeretet tartalmazott, utoljára 1976-ban készítettek. Ezt szeretnék frissíteni és egy modern térinformatikai környezetben elhelyezni az ebben összegyűjtött adatokat.
Balatonalmádi 2014. szeptember 17-én, 134 centiméteres vízszintnél – csak ez a keskeny betonszegély állítja meg a Balatont – amikor éppen nem hullámzik
A Wesselényi strandnál is színültig telt a tó
Pécseli Péter hatósághoz beadott kérelmükkel kapcsolatban elmondta, hogy a vízügyi igazgatóság egy szeptember 3-án kezdett kétéves monitoring időszakban akarja vizsgálni a 120 centiméteres vízszint hatásait az épített környezetre, a befolyókra és a természeti környezetre.
Közben a hatóságtól hiánypótlási felhívást kaptak, mert az ábrahámhegyi önkormányzat és egy ábrahámhegyi természetvédelmi egyesület bejelentkezett az eljárásba ügyfélként, a vízszintemelés ellen szót emelve.
“Pillanatnyilag itt tart az eljárás, a vízügyi hatóság érdemben még nem nyilatkozott” – fogalmazott Pécseli.
Megkérdeztük Ábrahámhegy polgármesterét, Vella Zsoltot, hogy miért tartották fontosnak az eljárásba való bekapcsolódást.
– Több ok miatt kértük, hogy számoljanak velünk. A legnagyobb probléma, hogy ilyen magas balatoni vízszintnél a talajvíz belefolyhat a szennyvízrendszerbe és onnan visszakerülhet a talajba és akár a Balatonba. A másik probléma, hogy az önkormányzati strandunk már a nyár végén víz alatt állt. A 110 centiméter feletti szintnél már hullámzás nélkül is áll a víz a strandon. Ha még hullámzik is, akkor egyenesen kezelhetetlen az állapota. De lakossági bejelentéseket is kaptunk a víz okozta gondokról. Van olyan, aki 1974-ben építette a házát megfelelő engedéllyel, és most több alkalommal a katasztrófavédelemmel kellett kiszivattyúztatnia a 40 centiméteres vizet a lakásból.
A polgármester szerint a vízszint emelésével csak akkor szabad foglalkozni, ha előtte elkészítik a megfelelő partvédőműveket és más szükséges fejlesztéseket. Ha ezt így csinálják, akkor el tudják fogadni.
A zsilip nem játék
Az ülésen elhangzott tájékoztatót továbbgondolva, néhány adattal kiegészíteni még inkább felmerül a kérdés, hogy a múlt évben milyen céllal és milyen feltételek alapján tartották a vízszintet jóval a hivatalos felső szint felett.
A még érvényben lévő előírások szerint a tó maximális szabályozási szintje 110 centiméter. Ez nem azt jelenti, hogy ekkora szinten kell folyamatosan tartani a vizet, hanem azt, hogy eddig mehetnek fel annak érdekében, hogy az optimális szintet tartani tudják. Ezeket a havi bontásban megadott optimális szabályozási szinteket úgy határozták meg, hogy figyeltek a következő időszakban általában várható csapadék mennyiségére. Januárban és februárban 95 centiméter, hogy az esetleges tél végi csapadékokat, olvadást még 110 centiméter alatt be tudja fogadni a tó. Márciusban 100 centiméter az optimálisként meghatározott szint, gondolva az esetlegesen bőséges csapadékra, de arra is, hogy a nyárra akkor is maradjon elég, ha aszályos az idő. Áprilisban, májusban, júniusban a maximális 110 centiméter az optimális, hogy egy esetlegesen száraz nyár se párologtassa túlságosan alacsonyra a tavat. Júliusban 105, augusztusban 100, majd szeptembertől az év végéig 95 centiméter az ideálisnak tekintett szint.
Mint fentebb olvashatták, a 110 centiméteres felső szintnek a 18 évvel ezelőtti bevezetés óta hiányoznak a feltételei. A vízügyi igazgatóság ilyen körülmények között kezdett kísérletezni a felső szint 120 centiméterre emelésével, ráadásul úgy, hogy még a megcélzott szintet is jelentősen túllépték.
A tó vízszintje tavaly február 10-től az idén január 13-ig meghaladta a 110 centiméteres szintet, és rövid 108-110 közötti ingadozás után január végén megint 110 fölé emelkedett.
De nem csak az előírt optimális és maximális szintet lépték túl, hosszabb ideig még a kísérletben tervezett felső értéket is. Tavaly február 21. és június 14. között végig 120 centiméter felett, február 25. és május 31. között pedig 125 és 129 között volt a tó szintje.
2014, szeptember 17. – A tábla szerint akkor az átlagvízállás 134 centiméter, az átlagvízmélység 382 centiméter volt – 1 centivel magasabban tetőzött néhány nappal később
Júliusban 114 centiméter volt a legalacsonyabb szint, majd szeptember 3-án ismét átlépték a 120-as szintet. Szeptember második felében pedig egy héten át 135 centiméteren volt a tó. Ekkor is csak a csatorna optimális képességeit meghaladó nagyságú eresztéssel tudták elérni, hogy december 19-re 120 alá vigyék a szintet. A napokban megjelent hírek szerint a gyors eresztésnek köszönhetően közel ezer hektárt öntött el a belvíz a Sió-csatorna mentén. Nem csak a tavalyi termés veszett oda, tavaszi munkákat se nagyon tervezhetnek.
Ráadásul még szerencsések is voltunk, mert egy még esősebb ősz esetén alakulhatott volna sokkal rosszabbul is a helyzet. Hisz mint a fentiekből is kiderült, ennél gyorsabban már nem tudtak volna ereszteni, így minden plusz eső tovább emelte volna a vízszintet.
A megfelelő feltételek hiánya miatt a 110 centiméteres vízszintnél is bekalkulálják a károkozást a parti, partközeli műtárgyakba, ingatlanokban és a nádasban. De ilyen esetben a szakemberek jogosan mondhatják azt, hogy a jogszabályi előírások szerint működtetik a Balatont.
A jelenleg zajló kísérlet talán még jogszabály szerint zajlónak sem tekinthető, hisz Pécseli Péter szerint a vízügyi hatóság érdemben még nem nyilatkozott a vízszintemeléssel kapcsolatos kísérletezésre beadott kérelmükről.
Balatonfenyves, egy udvar a Központi strand mellett 2014. május 15-én – azért erről nem csak Yvette tehet, a 128 centiméteres szint is kellett hozzá
Nem igazán érthető, hogy a szabályokat nem csak ismerő, hanem azok értelmét is tudó vízügyi szakemberek, miért vállalkoztak ezekre a lépésekre. Miért nem nyitották meg a zsilipet már jóval szeptember előtt, hogy a telet ne a rendkívül veszélyes 120 centis vízzel, vagy nagyobb esők esetén akár még többel kelljen várni.
Tizenegy néhány évvel ezelőtt az akkori vízügyi vezetők politikai nyomásra sem voltak hajlandók megnyitni a zsilipet, hogy hajókat lehessen utaztatni a Sió-csatornán. Tudták, hogy ehhez nincs elég víz a tóban, meg a szabályzat sem engedi. Akkor tudták, hogy a zsilip nem játék.
Pontosan nem is tudni, miért, kinek volt jó ez a magas vízszint. Állítólag a “közvélemény” elvárása miatt nem nyitották meg előbb, időben a zsilipet. Valószínűbbnek tartom, hogy csak azért kellett a tó szintjét ilyen magasan tartani, hogy egyes, nem a Balatonra méretezett merülésű vitorlások és más hajók jobban közlekedni tudjanak, vagy a spórolásból nem kotort, vagy rossz helyre tervezett kikötőket nagy merülésű hajókkal is használni lehessen. (2014.01.31.)
Kép és szöveg: Győrffy Árpád – a képek későbbi illusztrációk
Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! (Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)
