Mala Gyöngyi: Balatonkör négy nap alatt – legközelebb másképp csináljuk – 2011

A pünkösdi hétvégén körbetekertük a Balatont a párommal, és szeretném megosztani a mi történetünket, ami azért nem professzionális, de csodálatos élményekkel gazdagított.

 

Mivel a párom skót, nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy amikor csak időnk engedi, kiszabaduljunk a fővárosból, és lássuk az országot. Nagyon zavar ugyanis, hogy a külföldiek Magyarországot Budapesttel azonosítják, ami ugyan szuper város (bár erre csak mostanság jövök rá), de azért van még mit látni máshol is. Úgyhogy egyszemélyes hadjáratot indítottam az országismeret jegyében. Ennek egyik része volt a hétvégi balatoni túra is, amit a húsvéti hétvége előzött meg egy Tapolca környéki kirándulás képében. Ekkor vettem az én nagyon szuper kis térképemet, ami kifejezetten a bringatúrára specializálódott: 3 nyelvű leírás, kisebb túrák, különféle szakasz leírások, képek, és nem utolsó sorban nagyon jó térképek, amit menet közben is kényelmes használni (mondjuk kicsit veszélyes), hiszen egy fűzött füzet.

Megvettem hát a térképet, aztán elkezdtem előkészíteni a terepet. A párom ugyanis nem egy nagy bringás (életében egyszer tekert le 30 kilométert, de azt is egy nap alatt), de szerencsére elég kalandvágyó. Meg is beszéltünk, hogy ez egy remek kikapcsolódás lesz, ahol kipihenjünk magunkat, és feltöltődünk az előttünk álló nyári megpróbáltatásokra. Nem szerettünk volna egész nap tekerni, mint egy félőrült, és önmagunk képességében is kételkedtünk kicsit (ő nagyon), így négy napra terveztünk. Kijelöltük a főbb megállókat: Indulás Balatonaliga, 1. éjszaka: Balatonakali, 2. Keszthely, 3. Balatonszemes, 4.napon visszaérkezés Aligára és indulás vissza Pestre.
Ezek után foglaltam kempingeket, összeszedtünk mindent ami kell, megterveztük, hogy kb. mikor hova fogunk megérkezni, mit fogunk megnézni. Természetesen a tervek kicsit módosultak menet közben, de a kitűzött napi állomásokat mindig elértük.

1. nap
Elszerencsétlenkedtük magunk a Déli pályaudvarig, és szerintem rossz irányból mentünk be, mert egy óriási lépcső alján találtuk magunkat, felmálházott túlsúlyos biciklijeinkkel és sehol nem láttunk rámpát, liftet, semmit. Szorított az idő, hát felcipeltük a bringákat…Tiszta Critical Mass. Természetesen elkéstük a kiszemelt vonatot. Még jó, hogy 20 percre rá indult másik, azonban gyorsan megtapasztaltuk, hogy nem csak nekünk jutott eszünkbe a zseniális ötlet a Balaton körül. Volt azonban egy nagyon segítőkész kalauz jellegű bácsi, aki elrendezgette a jó népet, így mindenkinek jutott hely.

 

10-re értünk le, gyorsan leszálltunk (a kalauz nagyon kedves volt, mert megvárta, míg mindent lecuccolunk, és meggyőződünk arról, hogy tényleg semmit nem hagytunk a vonaton), felerősítettünk mindent a kis drótszamarakra, aztán irány. Természetesen rossz felé, de segítőkész emberektől megtudtunk, hogy merre az arra. Annyira nem volt utána nehéz az ösvényen maradni, bár nekünk sikerült párszor másfelé menni. Ezt követte a fejvakarás, hogy miért nincs semmilyen tábla – “Áh, itt kellett volna lemenni”.
Az első nagyobb pihenőt Balatonalmádiban tartottuk, ahol kis piknik keretében megebédeltünk a parkban. Nagyon szép volt, bár a kávézóban nem voltak túl lelkesek, hogy szeretném a mosdót használni, így el is irányítottak az épület mögött található nyilvános WC-hez. Félve léptem be, de pozitívan csalódtam: ingyenes volt, tiszta, volt WC-papír, szappan és a csapból ivóvíz folyt, így a kulacsokat is fel tudtam tölteni.
A pihenő után újból nyeregre pattantunk, bár a párom már akkor fájlalta az alfelét. (Azt hiszem ez része a mókának). Almádi után Füred, ahol csillagászati árért megittunk egy-egy jegeskávét, de nem számított, mert nagyon kényelmes székeken ültünk. 🙂

 

Füreden

Itt már láttuk, hogy Tihanyba nem lesz időnk felmenni, ugyanis meglepően lassan haladtunk. Ezért aztán Diósnál Aszófő felé vettük az irányt, utána tovább Akaliig. Végre megérkeztünk, otthon teremtés sátorból, fürdés és vacsora. Elégedett voltam a kempinggel (Strand Kemping), mert a mosdóban vállalható hőmérsékletű víz volt, a WC-ben volt papír, szappan, tisztaság. Szuper volt.
Nem úgy az éjszaka: Mindenünk fájt, sehogy nem volt jó feküdni, hideg is volt…Egy adott pontban felriadtam, mert úgy éreztem, hogy leszakad a lábam. Félelmetes, egyben ismeretlen fájdalom volt, de megkínáltam sport krémmel (valami rozmaringos csoda), és jobb lett. Természetesen másnap a hintőpor és a sport krém mindig a kezem ügyében volt, ugyanis a térdeim nem bírták a túrát. De mentünk tovább, nem adtuk fel.

2. nap
Reggelire jól feltankoltunk: péksütemény, banán, narancslé, aztán sátorbontás és indulás. Nekünk ez a nap volt a kihívás, első sorban lelkileg. Úgyhogy kicsit lerövidítettük a terveinket: Nem sétáltunk a Badacsonyban, és Szigligetet is elkerültük.

 

Badacsony – csak az útról

Az igazi mélypont valahol Vonyarcvashegy és Gyenesdiás között ért utol minket, tűzött a nap, fújt a szél, és a bicikli sem haladt. Aztán úgy döntöttem, hogy nem hallgatom tovább a természetet, valami keményebb kell ide, és néhány jól eltalált zene ki is húzott ebből a hangulatból, de csak engem, úgyhogy egy árnyas fa alatt szépen megvártam a párom, aki jó pár kilométerrel lemaradt, és határán ingadozott annak, hogy feladja. De nem, nem adjuk fel, nem azért jöttünk.
Keszthelyen a kemping kicsit kintebb volt a városból, de nem bántuk, csak érjünk már oda, szálljunk már, fürödjünk már. Ez a kemping is nagyon jó választás volt, hiszen kedves volt a személyzet, tiszta volt minden, volt papír ahol kellett, talán csak az volt a baj, hogy bár kellemesen meleg volt végre a víz, alig csöpögött a zuhanyrózsából. Finom vacsora után kellemes séta a városban, ami most fel van túrva. De legalább épülnek szépülnek.

3. nap
Reggel borzalmas krízis volt: mi van egyáltalán nyitva, hol veszünk ennivalót, éhen fogunk halni…Aztán a központban volt egy Non-stop bolt, ahol sült kolbászt árultak. Rá is raboltunk, és annyira jól esett. Sajnos elindulni csak dél körül tudtunk, ami engem nagyon zavart, mert ekkor pont nem jó tekerni, de jó…nyaralunk, vagy mi. Keszthely után még egy ideig szép tájakon mentünk keresztül, imádtam azokat a bicikliutakat, ahol két oldalról árnyas, magas fák szegélyezték utunkat, és a fatörzseken felfutott a borostyán levél, a lombkoronák pedig összeölelkeztek. Gyönyörű szép volt. Meg úgy az északi part minden tekintetben.

 

Valahol Keszthely után

Aztán ahogy elértük a déli partot, jött a kiábrándulás: Hol a bicikli út? Hol a Balaton? Miért van itt ennyi idióta? Nagyon sok bosszúság ért minket, ugyanis milyen ember a nyaraló ember? Bamba, figyelmetlen, türelmetlen, olykor faragatlan. Volt olyan, hogy az egyik kezében pizza, a másikban sör, és úgy csoszog át az úton, hogy nem néz, csak balra…Vagy az anya, aki Szemesen a lejtő végén a kanyar után az út közepén áll a két gyerekével. Szemben bringások jönnek, nem lehet kikerülni. Én még csak csak megálltam, de a párom tisztességesen kiterült a betonon, aztán hab a tortán, ahogy megszólal az anya: Látjátok gyerekek, ezért nem szabad az úttesten megállni.

 

Balatonszemesen volt a kempingünk, és elmondhatom, hogy mind közül ez vitte a prímet: a zuhanyzóban állítható vízhőmérséklet, és megfelelő víznyomás, nagyon jó sátorozós felület, extra közeli vízpart. Ez volt az első alkalom, hogy a hétvége során végre bele is tudtam menni a tóba, és úszni. Elsőre ugyan hűvös volt kicsit, és a szél is durván fodrozta a vizet, de annyira jól esett. A városban pedig nyárnyitó programok voltak, koncert, mi egy más. Egyszerűen minden jó volt, úgyhogy ide biztosan visszamegyünk még.
A másik nagyon pozitív élmény még Fonyódon ért minket, ahol egy fagyizóban meg kellett kérdeznem, hogy hol van ügyelet, ugyanis a páromat úgy látszik nem csak én, de a bogarak is imádják, és egy bögöly mind két karját összecsípte, ami aztán annyira bedagadt, hogy nézni is rossz volt. Természetesen kalcium pezsgőtabletta volt nálam, meg Fenistil gél is (ez utóbbi egy igazi csoda krém), de a saját megnyugtatásom érdekében kellett az orvosi segítség. A helyiek nagyon kedvesen elkalauzoltak minket (a vasutat keresztezve fel egyenesen egy-két utcát), az ügyeletes orvos pedig nagyon kedvesen megnyugtatott, és nem kért érte semmit. Így aztán megkönnyebbülve, hogy csak a már megkezdett kúrát kell folytatni, visszamentünk a kikötőbe, és vettünk mentás fagyit, ami állítólag Skóciában N1 fagyi, Magyarországon pedig eddig csak itt találtunk egyedül. Szóval Fonyódot is a szívünkbe zártuk. Itt mondta el a párom, hogy igazából a britek alig tudnak bármit is arról, hogy mi az a Magyarország, pedig ha tudnák, mennyire szép hely, és hogy ellentétben az elképzelésekkel nagyon jól kiépített a Balaton is, és minden megvan, amit egy brit a nyaraláshoz igényel: le tudja égetni magát a vízparton, mindenhol van jó hideg sör, és jó zsíros étel. De ezeken kívül gyönyörű a táj, és minden igazán civilizált. Balzsam volt füleimnek ez a kis pozitív értékelés.

4. nap
A szemesi Latinovits parkban reggelizünk meg: kolbász, kenyér, friss háztáji gomolya és joghurt. Igazi parasztos reggeli. 🙂 Utána szöszmötölés, és megint délben indulás. Legközelebb biztosan nem így csináljuk, mert sajnos pancsolásra alig maradt idő…pedig erre a déli part a sok szabad stranddal pont kiváló lett volna. Valahol sikerült elkavarodni, ami amúgy szerintem csak a “legtehetségesebbeknek” sikerül, aztán Szántódon kis pihenés a kikötőben, Siófokon keresztül száguldás, Balatonvilágos és Aliga újra. Na ott aztán már tényleg reklamáltam a strandért, így a vonat indulás előtt másfél órával még befizettük magunk egy körre (250Ft/fő diákkal). Hát ahogy mentünk le a lejtőn csak az járt az eszünkben, hogy sajnos ezen még fel is kell valahogy jönni.
A vonat hazafelé tömve volt, bicikliszállító kocsi nem volt, és a kalauz sem az az előzékeny fajta volt, mint a túra elején: “A MÁV-nál szabályok vannak, kérem, a szabályokat be kell tartani, ide nem lehet felhozni bicikliket”. Aztán mégis lehetett.

Mindent egybevetve nagyon jó élményekkel gazdagodtunk, annak ellenére, hogy minden cuccunkat cipelni kellett, mi több, nekem csak 3 sebesség volt a biciklin.
Az északi part nagyon szép, és az utak is jók, a délin nincs is bicikliút, elvétve esetleg egy-két kis szakasz. A táblák viszont elég fura logika szerint vannak kitéve: ott ahol egyértelmű, hogy merre tovább, van tábla. Ahol nem egyértelmű, ott nincs.:)

 

Ami szerintem nem hiányozhat a csomagból: Fenistil gél, kalcium és valami multivitaminos pezsgőtabletta, sok-sok müzli szelet, sport krém, hintőpor és szerintem a Neogranormon is jó  barát lehet. Naptej, sapka és biciklis kesztyű nélkül egy lépést sem.
Mindenképpen megismételjünk, talán a déli part egy jelentős részét nem csináljuk meg, viszont több időt szentelünk az északinak.

 

A szerző

Kicsit jobban át kell azonban legközelebb gondolnunk a menetrendet, és korábban indítani a napot. Bár számomra az még mindig nagy rejtély, hogy egy nap alatt hogy lehet körbeérni: mind fenék, mind idő kérdésében.
Mindenkit bátorítanék, hogy vágjon bele ebbe a kalandba, mert csodás helyeken visz keresztül az út, és csodás érzés beérni a célba: Igen, megcsináltam!

Üdvözlettel:
Mala Gyöngyi

 

Iratkozzon fel a heti hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!

A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.

Légy te az első hozzászóló a(z) "Mala Gyöngyi: Balatonkör négy nap alatt – legközelebb másképp csináljuk – 2011" íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár