Dr. Péti Miklós – A Fox I. expedíció hiteles története

A legénység - Péti Márton első tiszt, vitorlamester, dr. Péti Miklós kapitány, ifj. Péti Miklós kormányos, hajószakács

Az írást dr. Péti Miklós készítette a Balatontipp Ó, a Balaton, régi nyarakon élménypályázatára.

 

„Navigare necesse est!” Ez a híres ókori mondás vezette kis csapatunkat a Magyar Tenger ismeretlen vizeinek megismerésére.

Gyermekkorom és fiatalkorom nyarait rendszeresen a Balaton mellett töltöttem nagyszüleim káptalanfüredi nyaralójában. A Balatonnal ezen időszak alatt azt hiszem örökre barátságot kötöttem. Nagyszüleim megtanították szeretni a Balaton szelíd arcát és tisztelni, félni a haragvó, viharos Balatont. Sokat eveztünk, kajakoztunk és időnként vitorláztunk is a tavon szép időben és viharos időben egyaránt.
Ezeket a vízi élményeket akartam átadni gyermekeimnek, mikor elhatároztuk, hogy egy kis háromszemélyes horgászcsónakkal, melyet segéd vitorlázattal is felszereltünk, körbe hajózzuk a Balaton keleti medencéjét. A nagy kaland 1989 nyarán vált valóra.

A Fox I. legfontosabb adatai

hossza 3,5 méter
legnagyobb szélessége 1,2 méter
oldalmagasság 0,5 méter
árbócmagasság 3,0 méter
segéd vitorlázat (orr és nagyvitorla) 3,5 m2
fő meghajtás 1 pár evező
műszerek széliránymérő, iránytű, látcső, aneroid barométer, Szokol rádió
mentőcsónak Léna gumicsónak 270 kg össz teherbírás
navigációs módszer part menti hajózás

Az útra három gyermekem közül a két fiúval indultunk, már a létszám korlátozott lehetősége miatt is, míg lányom, feleségem és szüleim sokat segítettek az utazás előkészítésében és kivitelezésében. Az úthoz a horgászcsónakot Horváth Róbert erdőmérnök kollégám kölcsönözte, amely kicsit átépítve az úthoz a Fox I. nevet kapta, szüleim hajdani, hűséges házőrző kutyájáról. Nevére rá is szolgált, mert kiválóan teljesített az út során. A Balaton keleti medencéjének felfedezésére irányuló utunkat a hajónkról Fox I. expedíciónak neveztük el.

A hajó legénység: Péti Márton (12 éves) első tiszt és gyakorlott vitorlamester, a navigációban sem utolsó. Ifj. Péti Miklós (14 éves) kormányos és hajószakács. A hajót minden körülmények között biztos kézzel tartotta jó irányban, és az élelmiszer készletek beosztásáról is gondoskodott. dr. Péti Miklós (41 éves) kapitány és a főmeghajtás (evezés) leggyakoribb működtetője. 1966-tól „B” osztályú vitorlás kishajó vizsgával rendelkezik.

Jegyzetek a hajó naplójából

1989.VII.17., hétfő

A délelőtt folyamán hajóztunk be egy „kamionnyi” árut, és 13 órakor a káptalani „szabadkikötő” lézengő matróznépségének üdvrivalgásától kísérve szikrázó napsütésben elindultunk Füred felé.

 

Indulás előtti percek Káptalanfüreden

Az É-ÉK-i szél erős, de a hajó jól állja. Az első néhány „mérföld” után egy kisodródott szörföst mentettünk ki: szörfözni semmit sem, úszni alig tudott, viszont meglehetősen „bátor” volt. A mentési feladatot a legénység jól oldja meg.

 

Kihajózunk a nyílt vízre…

A víz viharos, de biztonságosan és jó irányban haladunk. A térképet gyakran egyeztetjük a part panorámájával. Szellemi útikalauzunk Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül című munkája, melynek hasonmás kiadásából mindig az aktuális részeket olvasom fel a legénység és a magam örömére, összehasonlítva a jelenkori látnivalókkal. Különleges élmény! A látási viszonyok jók, jól lehet tájékozódni és ismerkedni a part menti hegyekkel, településekkel. Füreden kikötés az erdészeti üdülő strandján, majd szálláskészítés. Ez után kellemes séta a kikötőben és a városban. Telefonfülkéből üzenetváltás a családdal, korán fekszünk, készülünk az út folytatására.

1989.VII.18., kedd

Gyönyörű napfelkelte ébresztett hajnali ötkor. Irány a vízirendőrség, átkelési engedély kérése a tihanyi szorosnál a kompútvonal mellett. Megkapjuk. Bepakolás 7.00-kor indulás. A Hajógyári öblöt főleg evezővel szeltük át. Megcsodáltuk a Tihanyi félsziget fényűző villáit. A szorosnál erősödött a szél, teljes vitorlázatot húztunk, és az egyre erősödő nyugati széllel gyorsan haladtunk Zamárdi felé. Innen rövid pihenő és fürdés után teljes vitorlázattal tovább haladtunk Siófok irányába.

A legénység már jól összeszokott, pontosan és jól dolgozik. A hajó kiválóan állja az erős szelet. Vizet még szinte semmit sem kaptunk. Élelmünk még van, bár a főszakács erősen küzd a készletek „feldolgozásával”. A siófoki móló felé közeledve már teljes a viharállapot, a légnyomás szinte zuhan. Az eső csak percek kérdése. Már mindenki mentőmellényben.

Motorcsónak sebességével haladunk, pedig már csak a kicsiny orrvitorla van fent. Kikötőhelyet keresek, hogy a legénységet és a hajót biztonságba helyezzem. Áthaladunk a kikötő bejárata előtt, befordulni az őrült szél (lehet úgy 8-9 fokozatú a Beaufort skálán, néhány lökés közelíti a 100 km/ órát is) és hullámzás miatt lehetetlen a borulás kockázata nélkül. Ilyenkor arany szabály: Ne küzdj, utazz a viharral! Tehát tovább siklunk a móló végén rendületlenül horgászók bánatára. A zsinórokat mégsem mi, hanem egy mellettünk elhúzó, vihar elől menekülő jolle viszi el. Ketten is próbálják „fárasztani”, de a vitorlás vidáman biztonságos vizekre jut, zsinórok és horgok parádés választékát hurcolva az uszonyán.

A szél már a hullámok tetejéről veri be a vizet a hajóba. Végül a vízmű védterület mólójának keleti oldalán kötünk ki. Minden biztonságban van, a horgonyt már zuhogó esőben vetettem ki. Az eső elől a legénység a parti játékterem eresze alá húzódott. A vihar csitultával, de erős szélben tovább hajózunk az Ezüstpart Camping felé. Itt végre sikerült jó kikötőt és némi „kapitányi rábeszélés” után szálláshelyet is találni. Ellenőrző kérdések a campingben: Hol az autójuk? Ha nincs, akkor mivel jöttek? Hajóval, mondom, erre úgy néztek rám itt a Balaton parton, mint egy marslakóra. Végül kaptunk sátorhelyet.

Az idő sajnos tovább romlott, a sátrat már újabb viharos esőben vertük fel. Borzalmas éjszaka volt. Egész éjjel eső és erős szél. A sátorban minden elázott. Éjjel többször megnéztem a hajót. A nagy hullámok a szabályos kikötés ellenére (hosszú lánc, rövidebb kötél) úgy betekerték a láncot a vascölöpre, hogy az egy erős rántásnál elpattant. Hál’ Istennek a műanyag kötél kibírta.

1989.VII. 19., szerda

Reggel a legénységet csak 8-kor ébresztettem, és a viharra való tekintettel rumot kaptak a reggeli mellé, ami jót is tett nekik. Az eső után, az erős szélben elkezdtük a felszerelés kiszárítását. Vártuk a jó időt. A hajót szárazra húztuk, hogy megkezdhessük a megtépett vitorlázat javítását, és megvédjük a hajót a további erős hullámzástól. A kényszerpihenőt a kikötői élet megismerésével töltöttük. Úgy látszik, itt már minden a gazdag külföldieket szolgálja. A bennszülött magyarok épphogy megtűrtek a csillogó üzletek és fénylő szállodasorok között.„Rádió kapcsolatunk” a szülőfölddel jó, a felszerelésünket rendbe tettük, reméljük, holnap indulhatunk.

1989. VII. 20., csütörtök

Reggel ötkor keltünk, gyorsan behajóztunk, és erős hullámzásban, de jó szélben indultunk Világos felé. Gyönyörű időben hajóztunk, a hullámzás egyre erősebb, de azon túl, hogy az első tiszt rövid tengeri betegségen esett át, más baj nem történt. Elhaladtunk Világos előtt, és jó szélben értük el Balatonkenesét. Közben megcsodáltuk az akarattyai partokat. Eötvös Károly útikalauza kiváló háttér információval szolgált itt is. Rövid pihenőt tartottunk Kenesén, meglátogattuk a környék hírhedt matrózkocsmáját, a Vadkacsát. A kihajózás a kenesei móló mellől igen nehéz volt. A szél délnyugatira fordult és akkora hullámokat vert, hogy alig tudtunk kijutni a nyílt vízre. Ekkora hullámokban még nem hajóztam a Balatonon. Komolyan féltem, hogy a hajó sok vizet kap a nagy hullámokból, és emiatt el fogunk esetleg süllyedni. Ezért a partközelben maradtunk (200-300 méter). A legénységgel felvetettem a mentőmellényeket, felkészülve a hajó esetleges katasztrófájára. Az elemekkel való rövid, de kritikus küzdelem után a szél kicsit csendesedett, és a hullámokkal így már könnyebben birkóztunk. Felhúztuk a vitorlákat is, és már bátrabban haladtunk Fűzfő felé. Mivel reggel öt óra óta „szolgálatban” voltam, igen elfáradtam délutánra. Ezért átadtam a hajó irányítását a kormányosnak, aki keményen nekilátott az evezésnek. Így szeltük át a Fűzfői öblöt.

Almádi után újra átvettem a hajó irányítását. Az almádi strandról küldtük utolsó „rádió” üzenetünket érkezésünk időpontjáról. 1989. július 20-án 18 órakor teljes vitorlázattal és zászlódísszel érkeztünk meg Káptalanfüred „szabadkikötőjébe”. A családtagok már izgatottan vártak minket. Kikötőbe érésünket a szájtátó parti népség nagy érdeklődése kísérte.

 

Közeledünk a hazai partokhoz

 

Behajózás a kikötő csendes vizére

 

Végre hazai partot értünk

Epilógus

Négy nap alatt több mint 60 kilométert hagytunk magunk mögött, viharos és csendes vizeken, jó szélben és vad viharban. A közös erőfeszítés meghozta az eredményt. Új világot láttunk, a Balatont és környékét belülről, a Balatonról. A látvány és az élmény csodálatos volt. Természetesen ezért meg kellett dolgozni!

 

Búcsú a szép és izgalmas napoktól és a Fox I-től

Köszönet és tisztelet a legénységnek, aki kemény munkával bizonyította „vízi jártasságát”. Köszönet mindenkinek, akik segítségünkre voltak.

Istennek hála az utazók oltalmáért!

dr. Péti Miklós kapitány

Az írás az Ó, a Balaton, régi nyarakon élménypályázatra készült. A szerző a pályázat első helyén végzett. Jutalma a Balaton Ballooning Kft. által felajánlott hőlégballonos kirándulás.

Ajánljuk még:

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)

1 Comment on "Dr. Péti Miklós – A Fox I. expedíció hiteles története"

  1. Pongrácz Erika | 2020.05.06. at 04:24 |

    Nagyon tetszett ez az oldal, mi is imádjuk a Balatont!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár