Balaton Szeressük ilyennek! Herodek Sándor a Tihanyi Limnológiai Kutató Intézet igazgatója – 2003.01.14.

A Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézete 75 éve kutatja a tó élővilágát. A sokrétű tevékenység néhány szeletéről, az algákkal, hínarakkal és a náddal kapcsolatos munkáról kérdeztük Dr. Herodek Sándort, az intézet igazgatóját.

 

– Az algák kutatásában a 70-es évek jelentették a hőskorszakot, amikor kimutattuk, hogy a vízben lebegő algák együttesének, a fitoplanktonnak a szerves anyag termelése a korábbi évtizedhez képest megsokszorozódott, és felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez a folyamat a következő évtizedben már az egész tó vizének a minőségét súlyosan veszélyeztetheti. Ezután bizonyítottuk, hogy az algásodást alapvetően a tavat érő foszforterhelés megnövekedése okozta. Ezekre a kutatásokra épült a 80-as években megindult vízminőségvédelmi program stratégiája. A program keretében megépült a tó körül az a körcsatorna, amely összegyűjti, és a vízgyűjtőn kívülre tereli az üdülőövezet szennyvizének túlnyomó részét, megindult Zalaegerszeg, Keszthely, Tapolca és még több más település szennyvíztisztító telepén a szennyvizek foszfortalanítása, a nagy állattartó telepek közül bezárták a legszennyezőbbeket, mások a hígtrágyáról visszatértek az almozásra. A 80-as évek végére az áremelkedés miatt nagyságrendnyit csökkent a műtrágya felhasználás is. Ezeknek köszönhetően lecsökkent a Balatont érő foszforterhelés, ami több év késleltetéssel, de nagy javulást eredményezett a vízminőségben.

– Mi indokolja a késleltetett hatást?

– Az üledékben lerakódott foszfor tápanyagként sokáig visszajut a vízbe mindaddig, amíg fokozatosan át nem alakul olyan anyagokká, amelyek már nem tudnak részt venni a körforgásban.

– Hogyan lehetne jellemezni a vízminőség javulását?

– Az utóbbi nyolc évben egyharmad annyi alga volt a tóban, mint a 80-as években. Tehát a jelenlegi helyzet megközelítőleg olyan, mint amilyen a 60-as évek végén, a 70-es évek elején volt. A kutatók kezdetben óvatosak, mert ki kell várni néhány tünetmentes évet. A vízminőség nagyon függ a nyári hőmérséklettől is. A legrosszabb minőséget mindig a forró nyarakon tapasztaljuk, ekkor szaporodnak el nagyon a kékalgák. Az eltelt 8 év és különösen a három utolsó év kánikulája, aszálya megfelelő terhelési próba volt erre is. Mivel ez az időszak sem okozott gondot, a kutatóként is nyugodtan kimondhatjuk, hogy beigazolódtak eredményeink.
Persze a határozott javulás ellenére sem állhatunk meg a munkával. A cél, hogy a jelenlegi érték felére vigyük le a vízben lebegő alga együttes tömegét, és kedvező irányba változtassuk a fitoplankton összetételét. El kell érnünk, hogy a fonalas kékalgák helyett olyanok maradjanak, amelyeket a tóban lévő apró állatok el tudnak fogyasztani, a táplálékláncon át továbbítsák az algák által termelt szerves anyagot a halaknak.

– Hogyan jelentkezik ez a cél az intézeti munkában?

– A kutatások elsősorban arra irányulnak, hogy mitől függ a fitoplankton összetétele, hogyan befolyásolják ezt a fény és a hőmérsékleti viszonyok, a tóban lévő nitrogén és vas mennyisége, és hogyan hat a zooplankton algafogyasztása.

– Milyen eredményre jutottak?

– Bár alapvetően a foszfor határozza meg a fitoplankton mennyiségét, időszakonként, például nyár végére nitrogénhiányossá is válhat a tó. Az intézeti kutatások kimutatták, hogy a kékalgák előnyt húznak ebből a nitrogén hiányból. Egyes fajaik ugyanis nitrogént tudnak kötni, de az ammóniát is könnyebben veszik fel kis koncentrációban, mint a többi alga.
Nem azt mondom, hogy nitrogénnel kell trágyázni, de alaposan meg kell fontolnunk, hogy a szennyvíz tisztításnál mennyire legyen cél a nitrogén visszatartása. Nagyon érdekesek azok a kutatások, amelyek az óceánoknál kimutatták, hogy a vas hiánya is gátolhatja az algásodást. A kékalgák nitrogén kötéséhez vasra van szükség. Nálunk Vörös Lajos vizsgálatai szerint a Balatonban ugyan nagy mennyiségben van vas, de ennek csak kis hányada van az algák számára hozzáférhető formában. Ezért fontos kérdés, hogy van-e a Balatonban olyan vashiányos időszak, amely az egyik algacsoportnak kedvez a másikkal szemben.

– Mostanában többen szorgalmazzák, hogy a hagyományosan elterjedt szennyvíztisztítók helyet természetes módszerekkel, például nádasokkal betelepített tavakkal tisztítsuk meg a szennyvizet. A balatoni vízgyűjtő területen menyire van létjogosultsága az ilyen elképzeléseknek?

– Ezek a tisztítómű pótló mocsarak nagyon szépen lebontják a szervesanyagokat, és hatékonyan eltávolítják a nitrogént, de igen csak bizonytalan a foszfor visszatartó képességük. Ahol a talaj nitrátosodása ellen kell harcolni, ott nagyon fontos a nitrát csökkentés, de nálunk a foszfort kellene visszafogni, hogy az algásodást megakadályozzuk. Erre ma a szennyvíztisztító-művekben alkalmazott kémiai eljárás a legjobb.

– Az utóbbi években a strandok iszapja mellett a hínár rontotta az üdülők hangulatát. Kell-e hínár a Balatonba? Mennyire kell, vagy szabad irtani?

– A Balatonban a szilvafalevelű hínár és a süllő hínár alkotja a legnagyobb tömegeket. A nyaraló közönség idegenkedik a hínártól. A strandoknál nyugodtan lehet kotorni, de mindenütt máshol fontos megőrizni. A tó normális életének alapvető kelléke a hínaras. Az apró halak ezekben a hínarasokban nőnek fel, itt találják meg a táplálékukat, és itt rejtőzhetnek el a ragadozók elől. A hínaras feltétele az egészséges halállomány kialakulásának. A balatoni halállomány helyzetét nagyon rontja, hogy ezek a hínarasok a 70-es években visszaszorultak.

– Mi okozhatta a hínár pusztulását.

– Vizsgáltuk azt, hogy az algák esetleg elveszik a táplálékot a hínarak elől, de nem, mert a hínarak gyökereikkel veszik fel a talajból. Méréseink szerint az mindenképpen az algák számlájára írható, hogy leárnyékolják a hínarasokat, így azok visszaszorulásban mégis nagy szerepe lehetett az algásodásnak.

– Közben javult a vízminőség, kevesebb az alga, mégis kevesebb a hínár, mint egykor.

– Vizsgáljuk, mennyi idő alatt telepszik meg újra, milyen tényezők lassíthatják az elszaporodását. Az algákon kívül jelentős szerepe lehet ebben a hattyúknak is, hisz a ma már mintegy ezer darab hattyú nagyon sok hínárt eszik. Szeretjük a hattyúkat, mert gyönyörűek, az üdülő közönség szívesen eteti őket, de a természetvédelem egyik fontos feladata lehet a hattyúállomány csökkentése. Persze a hattyú csak egy példája az inváziv fajoknak. Ahogy a kémiai szennyezések, a behurcolt, betelepült, vagy betelepített élőlények is nagy problémát okoznak egy tó életében. Gondoljunk csak az angolna pusztulásában szerepet játszó fonalféreg inváziójára.

– Hogyan viszonyuljunk a nádasokhoz? Korábban fontosságukat azzal is magyarázták, hogy a vízben lévő foszfort beépítik a szárukba, s így a kaszálással nagyon sokat el lehet távolítani az algák táplálékából. Az utóbbi időben azonban olyan véleményeket hallani, hogy a foszfor éppen a kaszálás idejére visszahúzódik a nád talajban lévő szerveibe, így igazán nincs sok jelentősége a nádasnak az algásodással kapcsolatban.

– Ennek ellenére a nád léte is alapvető fontosságú a Balaton szempontjából. Az esztétikai jelentőségét sem feledhetjük, de sokkal fontosabb, hogy a nádas számtalan élőlény fajnak lakóhelye. Köztük sok olyan is van, amelyik csak itt él. Mások szaporodásukhoz, ivadékuk felneveléséhez, vagy éppen táplálkozásukhoz keresik fel a nádast. A nádas tisztító szerepét sem nélkülözhetjük, hisz sok szennyezés kiülepszik, megreked a nádasok területén. A tó tükörképességének alapvető meghatározója a parti övezet, amely most a legveszélyeztetettebb helyzetben van. Ha a strandok, kikötők, horgászhelyek miatt eltűnik a nádas, akkor biztosan tönkre megy a tó élővilága. A parti zóna, a nyílt víz és a tó üledéke olyanok, mint egy élőlény szervei. Ahogy az ember nem lehet szív, vagy gyomor nélkül, a tónál is bármelyik sérül, bármelyik pusztul, az egész károsodik miatta. A vizet érő szennyezést még úgy ahogy kezelni is tudjuk, de ha a parti övezetre nehezedő nyomás tönkre teszi az élővilágot, akkor nincs mit tenni.

– A Balaton mára a természetes partszakaszának mintegy felét elveszítette, miközben most is folyamatosan jelentkeznek az igények újabb partszakaszok elfoglalására.

– Az üdülőnek tetszik a nádas, de jobban szereti vizet a part előtt, hogy fürödni tudjon. Mások vitorláskikötőt akarnak, mert az majd vonzza a turistákat. Sokan vannak olyanok is, akik csónakkikötőket szeretnének, településenként akár többet is, mert csónakázni kell, és a horgászok ki akarnak jutni a vízhez. Mindenki át akar törni ezen a szerencsétlen nádason, amely őt elválasztja a víztől.

– Mi lehet a megoldás?

– A legfontosabb, hogy egyértelműen mondjuk meg, ki mit akar, és az igények milyen érdekeket sérthetnek. Ha megismerjük azt, ami elválaszt, akkor van esély arra, hogy jó kompromisszumot kössünk. Tisztázni kell például, hogy a csónak, a vitorlás üzemanyagot valóban nem fogyaszt, de partot mindenképp. Végig kell gondolni, hogy hova lehet tenni ezeket a kikötőket. én az északi parton nem nagyon találok ehhez helyeket. Sorolni lehetne azokat a községeket, ahol ha megépítik a tervezett vitorláskikötőt, akkor a strandolók legfeljebb a mai nádas területén találnak maguknak új helyet.
Tehetnénk a kikötőket a déli oldalra, ahol eleve mesterséges a part. Igaz, ott többet kell kotorni, drágább a fenntartása. Végig kell gondolni, hogy miért mit kapok cserébe, és ugyanakkor mit vesztek el. Ez egy olyan beavatkozás a tó életébe, amelyet csak nagyon átgondolt, kutatásokkal megalapozott, minden területtel összehangolt tervre szabad építeni. én ennek nyomát sem látom. építkeznek ide-oda. Nyilván olyan helyeket választanak, ahol szép a környezet, hisz így a beruházás nagyobb hasznot hoz.

– Sokan a selymes, áttetsző színe, fénye miatt szeretik a Balatont, de vannak olyanok is, akik szeretnék, ha átlátszó lenne, mint a tenger. Az algák visszaszorulása után le lehet-e látni majd egyszer a tó fenekére a mélyebb részeken is?

– Az algák valóban befolyásolják a tó átláthatóságát. Elszaporodásuk piszkos-zöldre színezte a tavat, s körülbelül felére csökkentette az átlátszóságot. Amikor aztán nagyon elszaporodtak, kicsit már a zöldborsókrém levesre hasonlított a víz. Mára sikerült annyira visszaszorítani az algákat, hogy az általuk okozott színeződés a tó legnagyobb részén megszűnt. Egyedül a nyugati végén a nyári hónapokban érzékelhető hatásuk.

– Mégsem lett teljesen átlátszó a víz.

– Igen, de ez a Balaton természetes tulajdonsága. Mivel ez nagy és sekély tó, nagy hullám keletkezik rajta, ami a fenékről is felkeveri az üledéket. Amikor nagyon tiszta volt a víz – például a 40-es években -, akkor is csak mintegy 70 centiméter volt az átlagos átlátszósága. Nagy viharban 20 centiméterre is lecsökkenhet az átláthatóság, de hosszú szélcsöndben a másfél, sőt a két métert is elérheti. Télen, amikor nem mozog a víz, a vékony jégen át a fenékig le lehet látni. Ne feledjük, hogy ennek, a főleg apró mészkristályokból álló felkeveredett üledéknek köszönhetjük a tó csodálatos opálos színét. Szeressük így, amilyen!

Győrffy Árpád

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)

Légy te az első hozzászóló a(z) "Balaton Szeressük ilyennek! Herodek Sándor a Tihanyi Limnológiai Kutató Intézet igazgatója – 2003.01.14." íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár