Vörös Tamás: Hat nap, 830 kilométer – II. balatoni bringatúra szerbiai indulással – 2014.07.14-19.

Indul a csapat

Idén is sikeresen elkerekeztünk a Balatonhoz, megkerültük, majd haza tekertünk. Ez volt a II. balatoni bringatúra, amit természetesen minden évben megismétlünk, a felvezető úton, más-más útvonalakon. A teljes távon, két keréken!

 

A túra idei résztvevői:
– Vörös Tamás (Oromhegyes – Szerbia)
– Takács Krisztián (Magyarkanizsa – Szerbia)
– Sörös Ervin (Kispiac – Szerbia)
– Hecskó Ákos (Csóka – Szerbia) sajnos útközben feladta a túrát

1. nap – Július 14.
Az indulás idén is a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont elől történt meg, innen indultunk el 3-an kicsivel 7:30 után, majd kispiac felé vettük az irányt, ahol a 4. résztvevő, Ervin várt bennünket. Útvonalunkon kisebb változtatások után eltekertünk a palicsi tó partján, majd körülnéztünk Szabadka központjában is. Innen utunkat a Tompai határátkelő felé folytattuk. Az átkelőhely magyarországi oldalán megtartottuk első közös ebédünket. Az ebéd után újult erővel folytattuk a túrát. Kiskunhalasra érve első megállónk a Tesco áruházhoz vezetett bennünket, ahol megvásároltuk aznapra szánt vacsoránkat. Benéztünk még egy Lidl üzletben, hogy vásároljunk néhány akciós kerékpáros felszerelést (szemüveg, kerékpáros póló). 19 órakor érkeztünk meg Soltvadkertre, az aznapra kitűzött távot így teljesítettük. Természetesen megvolt az oka, hogy miért pont idáig jöttünk, ami nem más, mint a fagylalt.

Soltvadkert

Fagylaltozás után sátrazó helyet kerestünk a város szélén, amit egy kamionos üzlet melletti füves telken meg is találtunk. Az üzlet előtt üldögélt egy idősödő úr, akitől megérdeklődtük, hogy ott szabadna-e sátrazni. “Bácsika” annyira kedves volt velünk, hogy még azt is megengedte, hogy letusoljunk, természetesen, ahogy tudtuk ezt megköszöntük neki egy kis ajándékkal. Mire a sátrakat felállítottuk az eső is elkezdett kicsit esegetni, de fél óra után elállt.

2. nap – Július 15.
Szép időre keltünk fel reggel, napsütés, és persze aminek legjobban örültünk, nem esik az eső!
8 óra táján indultunk útnak, miután felpakoltuk a táskákat, sátrakat a kerékpárokra. Kiskőrösön áthaladva felfigyeltünk Petőfi Sándor szülőházára, rögtön meg is álltunk körülnézni. A ház előtt egy kedves idős férfi rögtön tartott nekünk egy kis történelem órát, és érdeklődött, hogy mégis honnan jöttünk és merre tartunk. Szívesen válaszoltunk neki. A kis felfedező túra után a legközelebbi üzletnél és pékségnél álltunk meg reggelizni, ahol ismét egy kellemes meglepetés ért minket. Egy hölgy látta, hogy reggelizünk, odajött hozzánk és megkínált friss paradicsommal, természetesen elfogadtuk a reggeli mellé, vele is beszélgettünk, s szerencsés utat kívánt nekünk. Reggeli után tehát jó kedvvel indultunk útnak Solt felé. Útközben egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy kis kerék gurul át előttünk az úttesten. Megálltunk. Gyorsan meg lett a gazdája az úttest túloldalán egy bácsika kiskocsijáról esett le. Mivel fel voltunk szerelkezve szerszámokkal, odamentünk segíteni vissza “operálni” a kereket.

Kerek

A szerelés után csapatunk továbbgurult Soltra. Az egyik üzlet előtt elkezdtünk ebédelni – ahol a tavalyi túrán a jó szívű munkások ingyen meghegesztették a csomagtartónkat- mindenki kedves volt velünk, itt is még vásároltunk 1-2 olcsó biciklis felszerelést. Itt találkoztunk az egyetlen hölggyel a túra alatt, akinek nem “tetszettünk”. Padok híján a földre ültünk le enni, ez senkit sem zavart. Készítettünk fényképeket örömünkben, hogy milyen jó felszerelések vásároltunk elég olcsón, azonban ekkor felbukkant az üzletvezetőhölgy, aki azon nyomban kulturálatlannak nevezett minket, továbbá lenéző, sértő, szinte kiabáló hangon közölte velünk, hogy tilos fényképezni, mert biztos le akarjuk járatni az üzletet. Azt azért nem árultuk el neki, hogy épp dicsérni akartuk az üzletet, azonban ezek után valószínűleg nem szívesen állunk meg ennél az üzletnél! Gyorsan félbehagytuk ebédünket, elraktuk a fényképezőgépeket és továbbindultunk. A Beszédes József Duna hídnál ismét jókedvünk lett, találkoztunk két szintén túrázó emberkével. Kanadából jöttek, és ők is a Balaton felé tekertek.

Híd

Dunaföldváron egy kisebb parkban álltunk meg, ahol végre nyugodtan megebédelhettünk. Innen továbbindulva csak az autópályáig jutottunk el, mivel elkezdett esni az eső, az autópálya alá húzódtunk be.

A csomagok “bezacskózása” után, az esőkabátokat előkeresve indultunk útnak, ekkor már nem esett. 15-20 km után ismét elkezdett esni, épp a Paradicsom csárda mellett haladtunk el, ezért úgy döntöttünk beülünk egy italra, amíg eseget. Jól is tettük, mert 5 perc múlva már csak úgy folyt az eső. Az eső megcsendesedésekor ismét útra keltünk. Enying felé vettük az irányt. Útközben még néhányszor sajnos meg kellett állnunk az eső miatt. Így tanultuk meg, hogy ha az ember szivárványt lát az csak rosszat jelenthet.

20:15-kor érkeztünk meg Enyingre, Balatonvilágosig akartunk menni, de az eső miatt úgy döntöttünk itt is sátrazhatunk. Úgy gondoltuk a központi parkban jó helyünk lesz. Vacsora után azonban váratlan vendégeink érkeztek. Két gyerek biciklikkel, ezzel még így nem is lenne probléma, csakhogy nagyon kíváncsiskodtak, hogy milyen cuccok vannak nálunk. Már besötétedett, de nagyon jó volt az idő, ezért elhatároztuk, hogy eltekerünk inkább Világosig. Ekkor újabb vendégeink érkeztek, ők már a mi korosztályunkból, nagyon erősködtek, hogy maradjunk még egy 10 percet, de mi inkább gyorsan útnak indultunk.

Így volt alkalmunk a balatonvilágosi kilátónál megtekinteni az esti fényekben úszó magyar tengert. Valamikor 22:00 óra felé sátraztunk le a szabad strandon.

3. nap – Július 16.
Reggel 8:30-kor indultunk el megkerülni a Balatont. Első állomásunk egy kisbolt volt, ahol megreggeliztünk. Az utunk Balatonvilágostól északra vezetett. Az első 10-15 km elég sok emelkedőt rejtett magában ezért kicsit lassabban haladtunk a tervezettnél, továbbá itt már kezdett látszani Ákoson, hogy valószínűleg a következő napokat nem fogja bírni. Ebédszünetet Alsóörsnél tartottunk a mólónál. Benéztünk egy pékségébe, hogy friss péksüteményt ehessünk. Ezután jött a meglepetés. Én és Ervin vettünk egy-egy tejfölös csónakot, kívülről elég finomnak nézett ki. Kellemesen csalódtunk, amikor kinn beleharaptunk, kívül is látszott, hogy jól meg van “pakolva” tejföllel és sajttal, de azt nem tudtuk, hogy a belseje teli van sajttal és sonka darabokkal. Ez volt az utolsó két darab mikor megvettük, de mivel tetszett visszamentünk, hogy vegyünk más friss kifliket is. Ekkora viszont újra megpillantottuk a friss csónakokat, úgyhogy nem tudtuk otthagyni, és mindannyian vettünk még egy-egy repetát is.

A finom ebéd után Tihany felé indultunk meg, ekkor már gyűltek felettünk a felhők. Feltekertünk az Apátsághoz. Néhány percig nézelődtünk, majd megindultunk lefelé a lejtőn, de hamar meg kellett állnunk, mert jött az eső. Kriszti és Ákos időben behúzódott az út melletti buszmegállóba, de én és Ervin megkaptuk a jó kis esőt, továbbá ha ez nem lett volna elég jött egy kis jég is.

Tihany

– ismerkedés a többi elázott biciklissel –
Elállt az eső. Legurultunk a jó hosszú lejtőn a kompig. Ákos a félsziget szélén jelezte felénk, hogy neki ennyi elég volt, és ő haza vonatozik. Így tehát 3-an folytattuk. Az eső és a kicsit lassabb tempó elég sok lemaradást tárt elénk, tehát innen kezdve kicsit kevesebb pihenővel, és nagyobb tempóval haladtunk tovább. Sötétedéskor kempinghelyet kerestünk. Szigligetnél, a kerékpárút mellett találtunk is egy kerékpáros pihenőhelyet, ami nagyon megfelelt az igényeinknek, csak kicsit sok volt a szúnyog. Így telt el az 1. napunk a Balaton körül.

Pecsételés a Huszár vendéglőnél

4. nap – Július 17.
Mivel előző nap bevásároltunk, a reggelit a pihenőhelynél tartottuk meg. Ekkor már ébredeztek a biciklisek, futók, ugyanis elég sokan elhaladtak a bringaúton, amikor pakolgattunk. Mi köszöntünk mindenkinek, mindenki köszönt nekünk, szóval jó volt a hangulat.

Kerékpárospihenő

Keszthelyen lementünk a strandra pecsételni, közben pedig körülnéztünk az árusoknál, ahol Krisztinek meg is tetszett egy “KRISZTIÁN” rendszámtábla, ami fel is kerül a kétkerekű cimborájára. Balatonmáriafürdőn megebédeltünk. Ebéd után az első pecsételő helyünk a Lacika vendéglő volt Fonyódon. Itt leültünk egy-egy barna sörre.

Barnasőr a Lacika vendéglőben

Ezután lenéztünk a fonyódi szabad strandra is, ahol szintén szereztünk újabb pecsétet, a Pocika vendéglő jóvoltából. Egy kis fényképezkedés a Balatonnal, majd tovább indultunk Zamárdi felé, de előbb áthaladtunk a Balatonnal “kezdődő” településeken. Persze ezt a napot sem úsztuk meg eső nélkül. Balatonszárszón elkezdett esni, így hát az út melletti pavilonhoz tekertünk. Mivel mi már a tető alól néztük, hogy hogyan esik, egy nem messze levő árusnak segítettünk plüss pónikat behordani a pavilonba. Amit már a hazaérkezés után vettem észre, hogy én emlékezetből megállítottam a csapatot Balatonföldváron a Csigaház Kisvendéglőnél, ahol a mostani bizonyítványunk szerint nem is lehetett volna pecsételni. A pincér nagyon kedvesen lepecsételte a bizonyítványokat, amíg mi pakolásztunk. Így utólag elnézést kérek a vendéglőtől. (Azóta a Csigaház újra pecsételő helyünk – a szerkesztő.)
Zamárdiban aztán jött a “fekete leves”. Jött az első defekt a hátsó kerekemnél. Gyors lepakolás a bicikliről, belső gumi kicserélve, és már indultunk is tovább. Sajnos 100 méter múlva ismét csak laposodott a hátsó gumim. Ismételten gumicsere, szerencsére volt még egy tartalék gumim, így nem kellett várjuk a ragasztó száradását. Meg is lett a bűnös egy kis üvegszilánk a gumiba fúródva, amit az első defekt után nem vettem észre, mert akkor még nem volt annyira befúródva.

Gumicsere közben

A problémát okozó üvegszilánk

A második “kerékcsere” után végre megérkeztünk Siófokra. Megnéztük a víztornyot, és nézelődtünk egy kicsit az árusok között. Ezután elindultunk a Balaton kerülésünk kiinduló pontjához Balatonvilágosra. Közben begyűjtöttük utolsó pecsétünket is. Már szinte megszoktuk, hogy sötétben állítunk sátrat. Miután bepakoltunk a sátrakba és meg volt a vacsora, csobbantunk egyet az ekkor már kissé hideg vizű Balatonban.

5. nap – Július 18.
Megtartottuk utolsó balatoni reggelinket a szabad strandon, majd útra keltünk Siófok felé. A délelőttöt rááldoztuk a siófoki Tesco hipermarket átjárására. Kicsivel dél előtt indultunk tovább, Ságvár felé, majd Ádándra, mert nem akartuk újra meglátogatni Enyinget. Átkeltünk néhány kisebb falun nagy emelkedőkkel, de utána nagy lejtőkkel is. Lajoskomáromon pihentünk meg és itt ebédeltünk. A település nagyon tetszett nekünk gyönyörű közterekkel, padokkal, templommal, továbbá láthattuk, hogy folyamatosan újítják, tatarozzák is, ugyanis épp park felújítás zajlott.

Lajoskomárom – ebéd közben

Soltra érve sajnos egy szivárványt véltünk megpillantani az égen. Gyors bevásárlás után útnak indultunk. 4-5 percig kicsit csepegett az eső, utána elállt, úgyhogy ezt a napot sem mondhatjuk száraznak, de ekkor legalább nem kellet esőkabátot húzni. Útközbe sajnos Ervin táskájának egyik akasztója eltört, de gyorsan megoldottuk a problémát. Kempinghelyet Kiskőrösnél találtunk egy óriási kaszáló területen.

Kemping

6. nap – Július 19.
Kiskőrösi reggelink után Soltvadkertre indultunk, persze nem, csak azért mert ez az út visz hazafelé, hanem, hogy a fagylaltozóban is megálljunk. Miután ismét megízleltük a világ legjobb fagylaltjait, Kiskunhalasig szinte meg sem álltunk. Itt a Tescoban tartottunk egy utolsó bevásárlást. Benn a tükörben láttam meg, hogy milyen szép színem lett a 6 nap alatt.

Égés

Ezután az országhatár felé gurultunk tovább. Nagy meglepetésünkre olyan autósokat kerültünk el a határ magyarországi oldalán, akik java részt még délelőtt előztek meg minket, ők javarészt nevetve integettek, dudáltak. Volt kb. 5-6 km sor, bár bennünket ez nem zavart mivel elfértünk az autók között. 18:00-kor sikeresen megérkeztünk Kispiacra, tehát innen már ketten folytattuk a haza utat.

Kispiac

19:10-kor megérkeztem én is lakhelyemre, Oromhegyesre. A túra az udvaromban zárult egy kis sörözés, sütögetés keretében. Mellesleg ezen a napon egy csepp, eső sem esett, aminek nagyon örültünk.

Este

Így zajlott tehát a II. balatoni bringatúra, amelyen 6 nap alatt 830 kilométer tekerést rejtett magában. A túra, jövőre is megszervezésre kerül, továbbá előreláthatóan minden év júliusában. Várom/várjuk az érdeklődőket. Addig is, ha összefutnátok egy kerékpárossal (vagy egy csapattal), ahol a bringán egy gyönyörű Vajdaság zászló leng, nyugodtan csengessetek, köszönjetek neki(k), nem marad viszonzás nélkül. 🙂
Vörös Tamás

 

Iratkozzon fel a heti hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!

Légy te az első hozzászóló a(z) "Vörös Tamás: Hat nap, 830 kilométer – II. balatoni bringatúra szerbiai indulással – 2014.07.14-19." íráshoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Cookie szabályzat Őszintén szólva mi sem vagyunk szerelmesek a Cookie-ba, mert nem szeretjük, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány ilyen, általunk használt Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár