Nem csak a parti közművekben, építményekben, már a víz és a meder minőségében is jelentkeznek a balatoni vízszint állandó magas szinten tartásának negatív hatásai, derül ki az MTI tudósításából, amiben az új nádminősítési térkép elkészültéről adnak hírt. A cikkből kiderül az is, nem adják fel, továbbra is azt gondolják, kézben tudják tartani a természeti folyamatokat.
A napokban elkészült a Balaton-parti beruházások hatósági engedélyezéséhez alapdokumentumnak számtó új balatoni nádminősítési térkép, amely várhatóan ősztől válik hatályossá, év végéig pedig megszületik az első balatoni nádgazdálkodási terv. Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője az MTI-nek elmondta, az új térkép hatályba lépéséig a 2012-es nádminősítési térkép alapján adják ki a hatóságok a kikötő, partvédőmű, strand és egyéb, nádast érintő beruházásokhoz, illetve nádvágásokhoz az engedélyeket.
Az új nádminősítési térkép másfél évnyi munkával, légi felvételek és terepbejárás alapján készült el. A nyár végén Balatonfüreden, Siófokon és Keszthelyen lesz egy egyeztetés a tóparti önkormányzatokkal, amelyen még várható némi pontosítás, majd ezt követően lép hatályba, és válik a hatósági engedélyek alapdokumentumává az új térkép.
Az első-, másod-, és harmadosztályú nádasok védelem alatt állnak, nem vághatók ki, míg a negyed- és ötödosztályú nádasok kivágása a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóság bevonásával végzett egyedi vizsgálat után engedélyezhető.
A vízügyi szakember kiemelte, a mintegy 600 négyzetkilométernyi Balaton 235 kilométeres partvonalán 12 négyzetkilométernyi nádterület található, amelynek jelentősége sokszorosan meghaladja területi arányát. A tó megőrzéséért, védelméért szükségessé vált a hosszú távú okszerű nádgazdálkodás kidolgozása, hiszen a nád biológiai, ökológiai szempontból nélkülözhetetlen. Fontos szerepe van a tavi anyagforgalomban, energiaáramlásban és vízminőség-védelemben is.
A nádgazdálkodás kidolgozása azért is szükségessé vált, mert a balatoni nádasok ma már nem tudnak maguktól megújulni, mivel a szabályozottá vált vízszint miatt nincs olyan jelentős vízszintingadozás és hullámtevékenység, ami a bomló szerves anyagot, törmeléket ki tudná öblíteni a nádasok belsejéből. Emiatt rothadás jellemezheti, ami számos élőlény pusztulását okozhatja, a bűzös iszap keletkezése mellett – mondta többek között a vízügyi igazgatóság vezetője az MTI-nek.
Csonki István végre konkrétan beszélt arról, hogy milyen természeti károkat okozhat a Balaton évszázados szakmai tapasztalatok alapján kialakított “üzemeltetési rendjének” átírása. Ezekről a veszélyekről irt az esetleges külső vízpótlás hatásainak vizsgálata idején a Tihanyi Limnológiai Intézetben kutatóként dolgozó Vörös Lajos professzor is egy 2003-as dolgozatában, amiből az alábbiakban idézek.
“A tartósan magas vízszint károkat is okoz
Kevesen tudják, hogy a balatoni tájképhez szervesen hozzátartozó nádasok élő tömegének nagyobb része nem a nádszálakban, hanem a tófenék alatti gyökértörzsekben, az úgynevezett rizómákban van. Ősszel a nádhajtások elszáradnak, értékes anyagaikat leadják a gyökereknek, és a téli elsárgult nádszálak szinte tiszta cellulózból állnak. Félreértés ezért az, hogy a téli nádaratással növényi tápanyagot lehet kivonni a tóból, és ezáltal mérsékelni lehet az eutrofizációt.
A hiánycikknek számító foszforral egyáltalán nem bánik pazarlóan a növény, azt a rizómákban tárolja a tavaszi új hajtások táplálására. A vízzel borított és esetleges szerves anyagban is gazdag üledékben élő gyökértörzsek oxigénellátását viszont az élő nádhajtások biztosítják, aktívan pumpálják a levegőt a gyökérbe. Könnyű belátni, ha mélyebb a víz, akkor a gyökerek ellátásához nagyobb hidrosztatikai nyomást kell legyőzni a növénynek. Ennek pedig nagyon szigorú fizikai határa van. A mélyebb vízben csak úgy képes fennmaradni a nád, ha növény aktív időszakában, nyáron, a vízszint lecsökken, és ily módon a gyökerek “lélegzethez” jutnak. Ha a tavaszi magas vízszintet állandósítanánk, akkor az a nádasok egy részének kipusztulásához vezetne. Ezek után már nem meglepő, hogy a balatoni nádasok is a víz felől pusztulnak, melynek legszembetűnőbb jele az úgynevezett babásodás (csomósodás).
Az utóbbi két három év alacsony nyári vízállásai a nádasokra nagyon kedvező hatással voltak, állományuk sok helyen megerősödött. A természet rendje az, hogy a vízállás évszakonként változik, a tartósan magas és stabil vízállás tekinthető természetellenesnek. Nem nehéz belátni azt, hogy a tó üdülési célú használata ezzel ellentétes igényeket támaszt. A Balaton vízszintszabályozásának, esetleg az áhított mesterséges vízpótlásnak ezért nem szabad durván beavatkozni a természetes vízszintváltozási dinamikába, csak a szélsőségeket kell tompítani. Az elmúlt két év nyarán valóban rendkívül alacsony volt a vízállás, ennek néhány deciméteres megemelése természetesen még nem károsítaná a természetet” – írta Vörös Lajos. Az általa említett időszakban 30-50 centiméter volt a Balaton jellemző vízállása.
Két évvel ezelőtt a Tihanyi Limnológiai Intézet munkatársait kérdeztem egy szakmai fórumon, nem érzik-e, hogy a balatoni folyamatokat legjobban ismerő szakemberekként kötelességük lenne nyilvánosan kiabálni, sikoltozni a balatoni vízszint folyamatos magas szinten tartása miatt. Hisz korábban mindig arról beszéltek, hogy a természet nem szereti a feszített víztükröt. A válasz annyi volt, a politika bárhogy is erőlködik, végül a természet fog győzni.
Ezt én sem kétlem, de azt gondolom, nem mindegy, milyen áron.
Győrffy Árpád
Ha érdekesnek találta az írásomat, segítsen azzal, hogy megosztja, ajánlja ismerőseinek is!
Iratkozzon fel a balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)