Balatonfüred – Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőverseny 2013
Balatonfüreden 2013. szeptember 7-én 21. alkalommal adták át a Quasimodo emlékdíjat, a különdíjat és az okleveleket a nemzetközi költőverseny legjobbnak ítélt alkotóinak. A korábbi évekhez hasonlóan az idén 190 költő küldte be magyar nyelvű verseit, összesen közel négyszázat itthonról és több más országból.
A zsűri döntését Cserép László, a nemzetközi költőverseny titkára jelentette be a Vaszary-villa kertjében szombaton délelőtt rendezett irodalmi matinén. Ugyanitt Szőcs Géza kormánybiztos, a Magyar PEN Klub elnöke bemutatta Arnaldo Dante Marianacci Caffé Hungaria c. kötetét, valamint a 2013. évi Janus Pannonius-díjas perzsa költőnő, Simin Behbahani, Elhagyott szentély című kötetét.
Alessandro Quasimodo, Arnaldo Dante Marianacci, Szőcs Géza, Szomráky Béla, a rendezvény állandó tolmácsa, Cserép László
Quasimodo díjasok 2013
A 400 ezer forintos ösztöndíjjal járó Emlékdíjat Zalán Tibor Kései Berzsenyi-esték című versével nyerte el.
Cserép László és Zalán Tibor
A 200 ezer forintos ösztöndíjjal jutalmazott különdíjat Aczél Géza (szino)líra – címszavak egy torzószótárból című verséért ítélte meg a dr. Szörényi László irodalomtörténész vezetésével dolgozó zsűri.
Oklevéllel ismerték a következő 12 pályázót
Géczi János: Fa, (Veszprém )
Matyikó Sebestyén József: Kezdődhetik elölről (Siófok)
Flórián Róbert Szabolcs: Az új Noé látomása, avagy 360 fokos fordulat (Gyergyószentmiklós)
Oláh András: Április bolondjai (Mátészalka)
Dukai Nagy Ádám: Öltöző (Budapest)
Lanczkor Gábor: Új bor (Balatonhenye)
Tóth László: Virág helyett – Flóra emléke (Bratislava)
Zsávolya Zoltán: Magánéden (Budapest)
Gyimesi László: Szél fut fölöttük (Budapest)
Bognár Anna: Leopardi halálára (Budapest)
Oravecz Péter: Lassulás (Budapest)
Papp Imre: Szenvedés (Prága)
Zalán Tibor Kései Berzsenyi-esték – elmondja a szerző
A két fődíjas vers
Zalán Tibor
Kései Berzsenyi-esték
Régi kedvek merre sodortak évek
s régi évek kedvei merre tűntek
Régi órák versei mind hallgatnak
s hallgatok én is
egyre többet nappalon s éjeken át
Por borítja asztalomon felejtett
könyveim mind tán csak a vén Horácon
alszom el olykor
Gazdaságom mind kevesebb örömmel
könyvelem és sort sor alá – hibásan –
körmölök jó dactilusok helyett Lám
ez a paraszt-lét
Meg ha engem a szerelem megértne
bár elért talán de cseléd a lányka
híva légyen bármikiként papíron –
Marcsa szegény csak
Őszi estvén éji bogár ha zúg és
friss must lének illata fölszivárog
vén diófám árnyai közt megbontom
friss rokolyáját
és miden kedvem lelohad mint az tűz
s a gyereklélek nagyokat sóhajtván
arrébb táncol bús levelem megírom
Lollim a címzett
“Én hogy élek azt ne akard már tudni
hű barátném sóhajaimra sóhajt
vissza hozzám küldeni nem kell Vigasz
hűs tenyeredben
képzeletben könnyeimet fürösztnöm
ujjaiddal játssz a hajamban el még
így maradjunk szárnyas idő fölöttünk
míg tovalebben”
Szüleim levét sem iszom már kedvvel
néha rám nyit s megmosolyg barátom
az kivel rég víg borozásokkal telt
estve s a hajnal
Ritkul egyre látogatása – látja
asztalunkra már Zsuzsa asszony a’ bort
pincéből fel kényszeredetten hordja
lökve elénk csak
És a múzsák hűtlenedettek hozzám
tintatartóm bedugaszolva szárad
messze nézek zúg Boreas s e tájat
mégse veré fel
többé És hogy életem álorcája
beborult már nem nyitogat rám más sors
várakozni semmire sincs már itt hol
hallgat a Hét Nő
Aczél Géza
(szino)líra – címszavak egy torzószótárból aktatáska
nekem már örökre az marad az aktatáska amelyiket kopott oldalával befelé apám a hivatalból jövet komótosan meglóbálta a súlypontot maga elé talán a kelleténél kissé magasabbra rakva majd hátrafelé a sajgó vállízületre hagyta a lendület visszafogását nincs most terem elemezni a későbbi sok diplomata táskás pojácát mert ő már kezdi elölről a korpuszt szinte sosem látja szomorúan előre tekinget és ha a hepehupás köveken olykor megbicsaklik a lába fájdalmasan alá néz a sóstói úti hársfák alatt de édes volt akkor ez a fáradtan hazaérkező pillanat s bár nem láttam jól a mozgásból tudtam mikor kell szaladni majd a tapintat ideje jött el mivel a jó öreg a dohányzást nehezen tudta abbahagyni s miközben leszokásáról zengett a családi fáma titkon dohány illatú zsebeiből még belefiistölt hazáig kacskaringózva a kossuth utcába szemérmesen rajtam a viszkető pattanások mellé ekkor kezdtek megjelenni a tapintatos jelek melyek családi hálózatokba ágyazódva később az elvárhatónál megértőbbre sikeredtek pedig pöfékelve bűvös táskájában már füstölnivalót kerestem ám ahányszor csak belenéztem riadtan láttam hogy üres
aktív
még a művészeteknek is örök dilemmája miként szóljanak a diskurzusba vissza de utálom ezt a fogalmat tán az egyik legrondább premissza ám illik haladni a korral hisz néhány homályló szakmai kiszólás a textusból olyan mint az alapos bablevesben a füstölt sódar mely nem csak fölstilizálja a levet nevet aki nevet a fazék bonyolult kontaktusában oldalról meg is támogatja a teljesség illúziójává avatja az olcsó étket s ha sikerült netán a mű vagy ha nem az alakítástól messze a tudós szemérem akár az olvasó hiába legtöbbször kalandozni volna jó ám visszahúz a konok szerkezet a durva egyszerűsítések felé tovább már nem megyek hiszen inkább a műbe szorult szerző sorsa mi érdekel kidobható-e a termék önjáróra vagy aktív futkosással menthető e még a selejt melyet nagyjából mindnyájan gyártunk ha van egyáltalán másunk és mikor idők múlásával aláállunk illan el az ember fáradozó kedve a kudarcban talán kevés volt a serteperte ahol meg buzogtak a társak előbb-utóbb ott is kardélre hánytak szinte minden ügyeletes zsenit akkor most ki menekít minket rímfaragókat és kötetlen linket és ki törli le arcunkról a sminket
aktivizál
így az út vége felé már csak a folyamat filozofikus logikája érdekes mikor gyűrött újságlapok döcögő négysorosainak úgy örült a szerző mint egy kisgyerek és vitte szeszektől kótyagosan a hírt az éjszakába ide figyeljetek emberek megmozdult bennem a költő általában legyintettek rá vagy ha ellágyultak a sörtől hümmögtek is a cimborák valami elismerést aztán kezdett már komolyabb lapokban alakulgatni a sikeres feredés oda-odanézegetett a szakma ugyan mit nem mer ez a mihaszna bemászni a klasszikus piacra hol néhány pulttal előbb már igazi apostolok fénylenek majd az első nekem öklömnyi betűknek tűnő petit lábjegyzetek és az ólomtól kissé maszatos korrektúra s ha a kezdő kötet még nem is volt bőrbe nyúzva ott virított elől a tömött könyvtárak polcain hisz poézisból akkor még becsülték a kicsit korosodván persze ez a tudat mind gyakrabban kihagyott lapályos tekintetem mögé gyakran mások szóltak be költő vagyok nem csak fogyasztó mára már töredezik a szellemi kép olyan mint egy rosszul kötött kaszkó de pár napra még aktivizál a friss nyomdaszag melyből szegény utódoknak nyoma sem marad
További képek a matinéról
Oláh András
Gyimesi László
Bognár Anna
Oravecz Péter
A matiné közönsége
Egy arc a közönségből
Az emlékdíjas versek a Vaszary-villa biciklitárolójának kerítésén
A Salvatore Quasimodo Költőverseny története (a szervezők anyaga)
Salvatore Quasimodo 1961-ben járt Balatonfüreden Szabó György kíséretében. Látta Tagore emlékfáját és olvasta sorait. Salvatore Quasimodo Rabindranath Tagorehoz hasonlóan a városban nyerte vissza egészségét. Ő is emlékfát ültetett és versben fogalmazta meg a balatoni tájhoz, Balatonfüredhez fűződő érzéseit. A faültetés hagyományát 1926-ban Rabindranath Tagore indította el, s azóta is a városba érkező hírességek, nagykövetek, politikusok füredi látogatásuk emlékére facsemetét ültetnek a Tagore sétány feletti úgynevezett Alsó Parkban.
1992-ben ismét olasz költő járt és ültetett fát Balatonfüreden: Franco Cajani. A költő, művészettörténész kezdeményezésére született meg a költői verseny, illetve a Quasimodo Emlékdíj gondolata.
Balatonfüred Város Önkormányzata, illetve az általa létrehozott Quasimodo Alapítvány emlékdíjat alapított a Nobel-díjas olasz költő emlékére, melyet évente hirdet meg a magyarul verselő költők számára. A legjobbnak ítélt alkotás szerzője elnyeri a Quasimodo ösztöndíjat, s mellé Borbás Tibor alkotását, a Quasimodót ábrázoló bronz plakettet.
A beérkezett pályázatokból minden évben az Emlékdíjas, valamint a különdíjas verse(ke)t olasz nyelvre is lefordítják. A díjátadásra ünnepélyes külsőségek között, a nemzetközi zsűri jelenlétében kerül sor. Képzőművészeti és zenei rendezvények kísérik az átadó műsoros estet, melyen ismert előadóművészek szavalják el a nyertes verseket. Magyar nyelven az utóbbi években Lukács Sándor Kossuth- és Prima Primissima-díjas színművész előadásában, 1994 óta pedig olaszul is elhangzanak a díjazott művek Alessandro Quasimodo, a költő fia, színész tolmácsolásában.
1995 óta a Magyarországi Olasz Kultúrintézet is támogatja a programot.
Salvatore Quasimodo Balatonfüredről
“Örömteli szívvel fácskát ültetek a hullámzó Balaton partján, melynek levelei túlélik majd mulandó életemet. Gyökerei mélyre fúródnak a büszke magyar földbe, melyet a történelem örökké meggyötört. Legyen minden ágacska üdvözlet annak, ki eljön ide és szereti a költészetet, mely megszüli a finomságot és az igazságot minden nemzet fiainak nevében.
Balatoni barátaimnak 1961. június 27. Salvatore Quasimodo” Fordította: Boksay György
Salvatore Quasimodo Balatonfüreden írt sorait Baranyai Péter és Alessandro Quasimodo olvasta fel a délutáni koszorúzáson
Salvatore Quasimodora Gina Giannotti emlékezett a fája előtt
Franco Cajani és Alessandro Quasimodo koszorúz Salvatore Quasimodo szobránál
A szombat esti ünnepélyes eredményhirdetés elnöksége
A zsűri: dr. Szörényi László (balról), dr. Széchényi Ágnes, dr. Madarász Imre, Péntek Imre, (Szakonyi Károly – Bertha Bulcsu emlékdíj), Alessandro Quasimodo, Franco Cajani, valamint dr. Bóka István polgármester és Cserép László
|
balatontipp.hu címre, az oldalunk saját vagy fészbukos üzenőjébe, Balaton balatoni szabadstrandok bicikliutak balatoni bringakör bringakörút bizonyítvány boros kulturális sport szabadidős programok koncertek látnivalók
