Oromhegyesen élek Szerbiában, a haverom, Takács Krisztián pedig Magyarkanizsa lakosa. Kétszemélyes hadseregként vágtunk neki a Balaton meghódításának július 7-én, a kiinduló ponttól kezdve kerékpárral.
1. nap – Indulás!
Július 7. Vasárnap reggel
7:15 körül gördültem be a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont parkolójába, melynek szeptembertől, már végzős gépésztechnikus tanulói leszünk. 7:30-kor nekivágtunk, a nem túl rövid távnak.
Berec Sándor, a “Magyarkanizsai Természetjáró Egyesület” elnöke, egyben osztályfőnökünk és Zsámboki Ákos haverunk szintén kerékpárral, elkísértek minket Szabadkáig, majd ketten folytattuk a tekerést. Sikeresen átértünk a Bajmok – Bácsalmás országhatáron, Bácsbokodon, a parkban ebédszünetet tartottunk.
Ezután Baja felé vettük az irányt. Lementünk a Petőfi szigetre, azonban mikor továbbindultunk, még eléggé a belvárosban, elkezdett esni az eső. Szerencsére negyedóra múlva el is állt. Ezután Érsekcsanádnál rátértünk a Duna mellett “futó” töltésre, ahol ínycsiklandó falatokat nyújtottunk a szúnyogoknak.
Az út rejtett egy kis meglepetést is, ugyanis egy idő után az aszfaltot homok váltotta fel. 17:30-kor, 163 km megtétele után, Fajszon vertünk sátrat a parkban.
2. nap – A csomagtartó törés
Meleg reggelre ébredtünk. Felpakoltuk a csomagokat a kerékpárokra, majd a reggeli után elindultunk Kalocsa felé. Ekkor még a főúton szeltük a kilométereket, Hartánál ismét rátértünk a töltésre, ugyanis az azon futó aszfaltút van kijelölve EuroVelo nyomvonalként. A főútról való letérést kb. 10 km után megbántuk, ugyanis ismételten csak, elfogyott alólunk az aszfalt.
Pár kilométert bírtuk még hajtani a bicikliket, utána viszont kénytelenek voltunk tolni. Mire újra elkezdtünk tekerni egy óriási problémánk akadt, Krisztián csomagtartója eltört. Tehát folytattuk a biciklitúránkat, gyalogtúraként. Miután már 10-12 kilométert toltuk a bringákat, Solton a járókelők navigálása alapján eljutottunk egy kerékpár javító műhelyhez, de boldogságunk gyorsan elillant, mert ki volt írva, hogy egész nap zárva. Ekkor viszont nagy szerencse ért minket, mivel a közelben levő Lidl áruházba mentünk ebédet vásárolni. Az üzlet előtt egy csapat szorgos kezű ember kerékpártartókat hegesztett. Tőlük kértünk segítséget, és ők önzetlen módon, munkájukat félbeszakítva meghegesztették az eltörött csomagtartót. Ebéd után tovább gurultunk, át a Beszédes József Duna hídon.
Dunaföldvár után Cece és Enying felé vettük az irányt, míg végül hat óra tájékán elértük Balatonvilágost, az aznapi végállomást. Első dolgunk persze az volt, hogy csobbanjunk egy nagyot a “magyar tenger”-ben. Sátrainkat a szabad strandon állítottuk fel.
3.nap – A Balaton megkerülése 1/2
A most már megszokott reggeli “nagy” pakolás után nekiültünk reggelizni az első kis boltnál, ami utunkat szegte. Reggeli után végre elindultunk, útirányunk Balatonalmádi felé vitt minket, ahol nagy örömmel megkaptuk első pecsétünket a Yacht Camping-ben. Koradélután értük el Balatonfüredet, ahol úgy döntöttünk bejárjuk a belvárost, mert a bringaút csak a Balaton parton vitt volna végig. Miután a Turinform irodában a pecséteket megszereztük, útbaigazítást is kértünk, ugyanis a belvárosban levő Bike Extrem kerékpáros üzletet is meg akartuk találni, hadd szaporodjanak a pecsétek bizonyítványunkon.
Útközben megálltunk ebédelni, utána könnyen odataláltunk az üzlethez. Később folytattuk utunkat Tihany felé. Bejártuk a Tihanyi-félszigetet, megnéztük az apátságot, amihez a felvezető út elég meredek volt, viszont annál jobb volt utána lefelé.
Megálltunk még a Salánki Családi Borpincénél, majd Balatonakali felé indultunk tovább. Mi se gondoltuk volna reggel, hogy ilyen gyorsan fogunk haladni, 19 óra körül már Badacsonyon voltunk. Ekkora táv elég volt erre a napra, ezért kemping helyet kerestünk, így jutottunk el a Badacsonylábdihegynél lévő Eldorado Campinghez, ahol ugyan fizetnünk kellett, de jól felfrissülhettünk a zuhanyrózsák alatt.
4.nap – A Balaton megkerülése 2/2
8 óra után tovább indultunk az Eldorado Campingtől Keszthely felé.
Keszthelynél újra csak a Balaton parton vezetett volna utunk, azonban egy kis kényszerkitérőt tettünk. Krisztián pedálja kezdte megadni magát, a kerékpárút mellett pedig elég sűrűn láttuk egy kerékpáros üzlet reklámszövegét. Elindultunk tehát fel a belvárosba megkeresni. Mint utólag, 40 perc keresés után kiderült, egészen a sétáló utcáig, a város központjáig fel kellett tekerjünk, de megtaláltuk. A pedálok ki lettek cserélve és tovább indultunk. Következő állomásunk a 400 éves vámház “KORCSMA” volt. Ezt követte egy kis erdős, hűvös szakasz. Két óra felé elértük Balatonboglárt, ahol körülnéztünk a kikötőben.
További két óra tekerés után a Balatonföldváron “parkoló” vitorlásokat is megcsodáltuk. Közben, hogy a pecsétek is szaporodjanak, beköszöntünk a Csigaház Kisvendéglőbe is. Közeledtünk a célhoz. Zamárdin át, elértük a Balaton fővárosát, Siófokot. Mivel “szeretjük” a kihívásokat, a kis kitérőt követelő BB Kreatív Hajstúdiót választottuk utolsó pecsételő pontunknak.
A sok keresés után, kellemetlen meglepetés ért minket. Megtaláltuk a hajstúdiót, viszont a hölgy, akitől kaphattunk volna pecsétet, érkezésünk előtt 5 perccel ment el, így a délkeleti parton be kellett érnünk a minimumnak megszabott 2 pecséttel. Nagy örömünkre 19:02-kor megérkeztünk kiinduló pontunkra, a balatonvilágosi szabad strandra. Kitérőkkel együtt, szűk 300 km-es távval sikeresen körbekerültük a Balatont.
Siófokon a nagyszabású tájékozódásunk közben bukkantunk rá
5. nap – Irány haza!
Borús, szeles reggelre ébredtünk. A hőmérséklet végre tűrhetőbbé, 25 fok körülire váltott. Reggeli után búcsút intettünk a Balatonnak és elindultunk haza. Nem áztunk el ugyan, de az esőfelhők előttünk haladtak, ugyanis vizes aszfalton tekertünk. Dunaföldváron áthaladva ismét Solton álltunk meg ebédelni, a pár napja említett Lidl áruház előtt.
Az elkészült kerékpártartóknál parkoltunk le
Kalocsán, egy nagyobb pihenőt tartva, körülnéztünk a városközpontban. 18 órakor elértük Baja belvárosát, ahol megtartottuk az “utolsó vacsoránkat” Magyarországon. Sátrazási helynek, a várost elhagyva egy erdős területet választottunk.
“Az utolsó vacsora”
6. nap – Hazaérkezés
Friss lendülettel és újult erővel 8 óra előtt pár perccel elstartoltunk. Bácsbokodot gyorsan elértük, 15 km-rel később pedig Bácsalmáson voltunk. Itt megálltunk egy utolsó kis bevásárlásra, majd elindultunk az országhatár felé. Probléma nélkül átértünk Szerbiába. További 68 km megtétele után elértük Magyarkanizsát és újra megpillanthattuk “szeretett” középiskolánkat.
Osztályfőnökünk ott várt bennünket és elkészítette a “célfotót”. Ezután még letekertünk a Tisza partra egy kis ünneplésre, majd elkísértem Krisztiánt hazáig, ahol szintén vendégül láttak. Fél hét tájékán végre én is hazaérkeztem Oromhegyesre. Sajnos, mint utólag kiderült, személyi irataimtól megfosztottak a magyarkanizsai Tisza parton, a kis ünneplésünk közben. Viszont állíthatom, mindkettőnknek egy életre szóló élményt nyújtott az első Balatont megkerülő biciklitúránk, ami 964 km-es megtett távval ért véget.
A Balaton körülkerülése közben “új” fogalmakkal is megismerkedhettünk.
Az alábbi helyen például az egyenest, mint egy tág fogalmat próbáltuk értelmezni!
Vörös Tamás
Iratkozzon fel a heti hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!
