Már egy éve nagyon vártuk párommal, Tamással, hogy körbetekerhessük a Balcsit. Nem bíztam a véletlenre már a tervezett indulás előtt 1 hónappal lefoglaltam a neten a szállásokat. Mivel mi mind a ketten biciklivel járunk dolgozni, ráadásul minden szabad időnkben biciklizünk, 1-2 napos túrákat teszünk, így a kecskék jó állapotban vannak, de azért a biztonság kedvéért átnézettettük őket, és vettünk egy pár belsőt.
Tervezett útvonal: 1. Balatonvilágos- Balatonfüred
2. Balatonfüred- Badacsony
3. Badacsony- Fonyód
4. Fonyód- Balatonföldvár
5. Balatonföldvár- Balatonvilágos
Július 28-án, vasárnap reggel végre el is kezdődött a várva várt nap. Mivel elég forró nyarunk van, azt gondoltuk, hogy egy korai, 7 óra körüli vonattal el is indulunk a Déliből, hogy másfél óra vonatozás után 9:30 körül elkezdhessünk a túránkat. A terv az volt, hogy maximum délig tekerünk, majd megállunk egy szabadstrandon ebédelni, fürdeni és pihenni kb. 4 óráig, hogy a nagy meleget és az erős napot kerüljük.
Sajnos a MÁV keresztül húzta a számításainkat, mivel az egy órás sorban állással, hogy jegyet vegyünk, lekéstük a vonatot. Sebaj, megyünk a következővel – gondoltuk mi -, de az egyik kalauz szerint az a vonat nem áll meg Világoson, a másik szerint viszont igen, így az össze-vissza rohangálás és kérdezősködés miatt ezt is lekéstük. Innen már nem bíztuk a véletlenre és átmentünk Kelenföldre, ahonnan, nagy nehezen találtunk egy vonatot, ami 9:35-kor indult Világosra. Felszálltunk, majd a megkönnyebbülésünket rögtön letörte a vonaton lévő kalauz, hogy minket félretájékoztattak, és nem áll meg Világoson, vagy Lepsényen vagy Siófokon szállunk le, punktum.
Egy kis gondolkodás után Lepsény mellett döntöttünk, mivel észak felé tartottunk, és a tervezett indulástól már jó 2 órára voltunk, nagyobb lett a meleg, nem akartunk még 2-kor is tekerni a napon.
Ennyi megpróbáltatás után sem szegte semmi a kedvünk, nagyon vártuk, hogy megérkezzünk, és nyeregbe pattanjunk, egy jó doboz hideg sörrel meg is ünnepeltük, hogy már legalább a vonaton vagyunk.
A felszerelt kecskék 🙂
Lepsényre 11-kor érkeztünk, egy kis frissítő és 1-2 energia szelet után el is kezdtük közel 250 km-esre tervezett túránkat. Az állomásról 2 kanyar után rögtön megtaláltuk a 70-es főutat, ahonnan fél órás erősebb tekeréssel elértük Világost és a kerékpár utat. Csodálatos panoráma várt minket a magas parton, ahol meg-megálltunk gyönyörködni a tájban és persze délben egy jó fröccsre egy kis büfében.
A magas parti bicikliút
Kati néni Büféjében 🙂
Kenesén gondoltuk megállni pihenni, de előtte még felmentünk Akarattyán a Kisfaludy sétányra, hogy tovább gyönyörködhessünk a tájban.
A panoráma út felé 🙂
Majd egy erősebb tekeréssel 12 óra után nem sokkal megérkeztünk Kenesére, ahol ebéd, majd a megérdemelt fröcsi és pihi a parton.
16:30-kor felszedelőzködtünk és elindultunk 1. napi szállásunk felé Füredre.
Fűzfő és Almádi között
A csopaki savanyúvíz
Erre a kis pihenőre könnyen rátaláltunk, mert a bicikli út mellett található. Itt megálltunk egy kicsit pihenni és inni a vízből, mivel már nagyon éhesek voltunk bedobtunk pár energiaszeletet és szőlőcukrot. Nagyon sokan állnak meg itt pihenni, a víz meg nagyon kellemes hűvös és finom is. Tovább haladva, csak ajánlani tudom (sajnos mi nem álltunk meg), hogy Füredre érkezve a bicikli út mellett csodás panorámás biciklis pihenő található bal oldalon, legközelebb már mi is megállunk majd ott.
19 órára megérkeztünk Füredre. Kereken 55 km-t tettünk meg, az utak itt-ott combosak voltak,de szerencsére az emelkedőt mindig követi lejtő és elég sok árnyas helyen lehetett tekerni. Az út minősége egész jónak mondható és egész jól ki van táblázva ez a táv, csak Akarattyán volt egy kis eltévedés a panoráma utat keresve.
2. napi túránkat Füredtől Badacsonyig terveztük (ahol a következő szállásunk is volt), közbeiktatva egy kis Tihanyi kitérővel. A nagy meleg miatt már 9-kor bicón ültünk és megcéloztuk a Tihanyt elkerülő külön bicikli utat. Útközben megálltunk a füredi Berzsenyi emlékforrásnál, megkóstolni a híres, magas vastartalmú vizet, majd haladtunk is tovább Tihany felé. Nagyon jól ki van táblázva ez a rész. A Tihanyi félszigetre balra a Szántód felé táblát követtük, míg a körtávos tábla jobbra mutatta, Keszthely felé, eltévedni se lehet.
A füredi sétáló rész hátunk mögött a Tihanyi félszigettel
A Tagore sétány a mólóval
Az emlékforrás 🙂
Tihany felé……
Tihanyi strand tiszta vize::::)))))
Móló büfé:) egy kis pihi a nagy melegben:)
Kilátás az Apátságtól
A Tihanyt elkerülő biciklis út
Kilátás Tihanytól Füred felé
A Tihanyi elkerülővel – tekerés és egy kis pihi fröccsel kombinálva+ nézelődés – nagyjából 2 órával kellett többre számítani a tervezett időhöz képest. Csodálatos ez a rész, az út egész jónak mondható. Mi feltekertünk az Apátsághoz, ami legkönnyebben a szerpentines autóúton volt megközelíthető. Ráadásul ez egy jó út, kátyúktól mentes, végig árnyékban van – ami nem elhanyagolható tény -, míg az az út, amit a tábla ajánl a bicikliseknek nagyon rázós. Nem kellett sokat tekerni, de elég megerőltető volt, főleg megpakolva és 42 fokos melegben, de nagyon megérte. Kicsit bóklásztunk, majd indulás vissza az elkerülő elejére, hogy a Keszthely felé mutató tábla irányába folytassuk utunkat.
Továbbhaladva Udvari felé, megálltunk egy temetőnél, ami híres szív alakú sírköveiről. Itt én nézelődtem kicsit, míg párom az árnyékban hűsölt, mert már lassan 12 óra felé járt az idő. Útközben Akalinál megálltunk egy kis frissítőre, majd becéloztuk déli pihenőnek Zánkát, de végül Szepezdfürdő lett belőle. Itt megálltunk egy strandon pihenni, ebédelni és felfrissülni a balatoni habokban. Habár fizetős volt, de nagyon olcsón, 480 forintból megúsztuk az egészet. Tiszta rendes strand, az egyetlen a környéken:)
Ez a rész Udvaritól Szepezdig elég megerőltető volt, hegyes völgyes. Zánka körül egész felvezet a bicikli út a dombokra. Elhagyva az állomás területét, a tábla jobbra erős emelkedőre mutatott, itt már mi is ledobtuk a láncot, toltuk fölfelé a bicikliket, rendesen megizzasztott minket. Itt beérve egy faluba egy kis cikk-cakkos részt leszámítva egész jól lehetett haladni, majd ahogy megpillantottuk a strandot meg is álltunk pár óra erejéig (A kis falu a dombon Balatonszepezd volt – gyá.)
Aszófő és Örvényes között
Kilátás Örvénytestől Tihany felé
Az Udvariban lévő temető
Zánka felé
Szepezdfürdői strand 🙂
17 óra körül felszedelőzködve indultunk tovább Badacsony felé. Itt is volt 1-2 erősebb rész, amit biciklin állva tekerve könnyebb megtenni, de már csak másfél órás tekerésre voltunk a napi végcéltól.
Badacsonyba érve megint csak hegynek fölfelé kellett tekerni, de már abban a boldog tudatban, hogy mindjárt megérkezünk. Nem is volt olyan vészes és a látvány mindenért kárpótolt minket. A szállásunk Badacsonytördemicen volt, így a napi távot még meg kellett dobni kb. 4 km-rel, de a beígért vihar miatt beborult ég alatt könnyebb volt tekerni. Csodás volt csavarogni a különböző szőlők között. 19 óra körül meg is érkeztünk szállásunkra. Az útra idáig megint csak nem lehetett panaszunk, és a jelzések is érthetőek voltak. A kis Tihanyi csavargásunkkal a mai nap 67 km-t tudhatunk a hátunk mögött.
Badacsony
Csodás látvány…..:)
A 3. napot Fonyódig terveztük a Szigligeti vár bebarangolásával és Balatonmáriafürdői pihenéssel. Megint csak korán keltünk, okulva a 2 napi forróságból, de végül órási szélre és borult égre ébredtünk. Nem is bántuk már egy kicsit ezt a hűvösebb időt, bár a szelet kihagytuk volna. Szigligeti várhoz eljutni, nagyon egyértelmű, mert az északi részről elkerülő bicikliúton egy tábla jelzi, hogy balra felfelé van a vár, nem lehet félreérteni. Szigligetre hamar felértünk és kb. másfél órát itt is csavarogtunk. Feljutni megint csak erőt próbáló volt a hegynek felfelé, sőt a vége előtti macskaköves résznél megint csak toltuk a bicókat.
Felmenni nagyon megérte, csodálatosan messzire ellátni ilyen tiszta időben. Egy kis bohóckodás és némi frissítő fröccs után neki is vágtunk a távnak. Ez a rész az egyik legszebb a túra alatt, Gyenesdiásig végig kísért minket a Szent György hegy csodás látványa, az út is elég jónak mondható, csak itt ott van egy kevés kitüremkedés, elég szépen próbálják, olyan magyar módjára javítgatni az utat.
Gyenesdiáson megint csak megálltunk egy kis frissítőre, kávé, fröccs mi egy más, még a helyi piacra is kiugrottunk tízóraizni, jó kis zsíros kenyér formájában. Szerencsére a tulajdonosnőnél lehetett kapni saját termelésű bort is, azt is megkóstolgattuk. Jó órásra sikeredett pihenőnk után kicsit eltelve és jókedvvel indultunk tovább.
Szigliget felé, hátunk mögött a Badacsonnyal
Szigligetet elkerülő északi bicikliút
A vár…. na, oda tekertünk mi fel…..
Titanic-oztunk kicsit….:)
Máriafürdő felé…..
A máriafürdői strand
Gyenesdiásról továbbhaladva már nem hegyes völgyes a táj, könnyebb volt a tekerés is, az út nagy része árnyékos, aminek nagyon örültünk, mert délutánra kisütött a nap és újra perzselni kezdett.
Máriafürdőn megálltunk pihenni és enni a strandon. Megint csak 16 óra körül indultunk tovább Fonyódra.
A déli rész már valamivel unalmasabb, de minden megállásnál gyönyörködhetünk az északi rész mesés látványában.
19 óra körül érkeztünk a fonyódi szállásra. Ezen a távon végig jó bicikli úttal találkoztunk, csak itt-ott volt hiba. A mai nap a szigligeti kitérővel és egy kis badacsonyi csavargással az elején 60 km-t tettünk meg.
A fonyódi kikötő a Badacsonnyal szemben..
4. napot Balatonföldvárig terveztük. Nem volt egy nagy táv, ezért több fürdőzést és pihenést terveztünk. Úgy döntöttünk, hogy a kora reggeli keléssel és indulással neki vágunk és egybe letekerjük ezt a 34 km-t. Gyors kávé, fotózkodás és indulás. Zökkenőmentesen haladtunk, stabil sebességgel, csak 1-2 helyen akadályoztak minket útjavító munkások, nagyjából eseménytelenül telt. Gyors megálló Lellén a mólónál, egyik évek óta nagy kedvenc helyen, fröccs+kávé, majd tovább Földvárra. Délre meg is érkeztünk, elfoglaltuk az napi szállásunkat és már mentünk is le a strandra.
Egy kis földvári naplemente……:)
5. nap már úgy döntöttünk nem tekerünk le Világosig, okulva az 1. napi káoszból. Belőttük Siófokot végcélnak, ahonnan amúgy is gyakrabban mennek vonatok hazafelé és azt a maradék 8 km-t, ami Világosig lett volna azt amúgy is betudtuk az 1 napi lepsényi kitérőnek:) Már nem keltünk olyan korán, nem volt hova sietni, hiszen már csak egy 18 km-ke várt ránk. Reggeli, majd kávé és egy lassú tekeréssel már 11 órára lent voltunk a siófoki strandon. Itt már csak a pihenésről és az átélt élmények megbeszéléséről telt a nap, a szokásos fröccsök kíséretében. Délután egy 17 órási vonattal megindultunk hazafelé, ahol a cicáink és egy jól behűtött pezsgő és Irsai Olivér vártak minket……:)
Összegzés
Nagyon élveztük ezt a túrát, el is döntöttük, hogy minden évben, változtatva a megszervezést, időtartamot, stb, megtesszük ezt a távot. Szerintem nagyon fontos, hogy egy jól felszerelt és átvizsgált biciklivel induljunk útnak, hogy mindenféle felesleges technikai nehézségtől megóvjuk magunkat. Nekünk maximálisan az okozott csak zavart, hogy a nagy melegben a táskák tépőzárjai engedtek kicsit és néha ide-oda vándoroltak a csomagtartón, de szerencsére semmi más nem gátolta a szabad tekerést. A jó felni is elengedhetetlen, hogy az amúgy is leterhelt biciklinek a kereke ne sérüljön az északi, kicsit imitt-amott rázósabb szakaszokon.
Mi kevés cuccot pakoltunk, de még így is volt egy csomó felesleges kacat nálunk. Érdemes átgondolni, hogy ha az ember amúgy is 4-5 napig folyamatosan nyeregben van, van-e szüksége mindenre, amit vinni akar.
Fontos, hogy legyen az emberen sapka, vagy valami, ami védi a fejet, mert akaratlanul is belecsúszik az ember a déli tekerésbe, és nem lenne jó egy napszúrással keresztbe vágni a túrát. Sok-sok-sok folyadék, vagy gyakori megállás, mert rettenetesen sok folyadékot veszít az ember ennyi tekeréssel és főleg ilyen melegben.
Ha vonattal közlekedünk, szerintem érdemesebb előre megvenni a jegyet, vagy neten megrendelni, és az állomáson a külön erre kihelyezett automatából megkapni a jegyeket, ha az ember nem akar magának egy óra kellemetlenséget. Mi legközelebb így teszünk.
Habár én szállást foglaltam előre, de ahogy láttam, az se lett volna baj, ha nem, mert léptem nyomon kiadó szobákba akadt az ember, de én nem akartam ezzel vesződni. Jó ha van nálunk valamilyen energiaszelet és szőlőcukor, van az a helyzet, hogy kelleni fog.
Összesen 234 km-t tettünk meg az 5 nap alatt, aminek a legnehezebb és legnagyobb része hegyes-dombos tájakon halad végig, így nem árt egy kis edzettség, ha az ember nem akar magának izomlázat és húzódásokat. Hál’ istennek mi elég sokat sportolunk, így nem volt ezzel különösebb bajunk. A túra előtt még beszereztünk 1-1 biciklis gatyót béléssel, így a fenekünket is óvtuk a felesleges feltöréstől.
Mindent összevetve, ez egy nagyon élvezetes és élményekkel teli út volt, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy életében legalább egyszer csinálja végig.
Kis Andrea és Rési Tamás- Budapest
Iratkozzon fel a heti hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!
