Mikó Dániel: Emlékek egy balatoni biciklitúráról - 2009

Nagyon sok információ, tapasztalat és jó tanács egy kétnapos körtúra alapján

Kis baráti társaságunk 5 taggal július 13. napján vágott neki a túrának Zalaegerszegről.
András,Peti,Zoli,Zsolti és jó magam (Dani) vidáman szerveztük a túrát már napokkal az indulás előtt. Én előző nap lakodalomban voltam, és bizony nagyon meleg volt egész nap,szombaton. Vasárnap délután összeszedtük a cuccainkat: pót gumibelső, "kukás" mellény, azaz láthatósági mellény,táskák, élelem,kulacsok, lámpák stb.

Az időjárás sajnos beleszólt a tervünkbe,az indulási időpont este 18:00 volt, de fél 6-kor akkora eső zúdult a városra, hogy veszélybe került az egész túra. De 10 perc alatt elvonult a vihar, így mégis megkezdhettük túránkat. Kicsit vizes volt az aszfalt, kicsit hűvös volt, de úton voltunk. Este 9 körül le is értünk Gyenesdiásra, a bázisunkra. Sajnos én egy defektet kaptam, így a Keszthely táblától autóval tettem meg a maradék 2 km-t. Mint kiderült, én otthon hagytam a gumibelsőmet, így kölcsön kellett kérnem. Másnap reggel párás napra ébredtünk és bizony előkerültek a pulóverek.

A tényleges balatoni utunk a vonyarcvashegyi strandnál kezdődött, itt tértünk rá a bicikli útra. Az út egészen Bece-hegyig jó minőségű volt. Aki szereti megnézni a helyi látványosságokat, az nyugodtan felkapaszkodhat a Szent Mihály-dombra Vonyarcon (közvetlenül alatta megy el a kerékpárút), vagy megpihenhet a Szépkilátónál Balatongyörökön.

A start

Kilátás a Bece-hegytől a Badacsonyra és Szigligetre

Mi folytattuk utunkat,hiszen estére Balatonfüredre kellett érnünk. Bece-hegy után az út a 71-es főúttal párhuzamosan halad. Itt már kicsit rosszabb a minősége, a fák gyökerei bizony  keresztirányú bordákat nyomtak a kerékpárútba alúlról, ezzel vigyázni kell. Szigliget körül pedig pár ingatag fahíd jelent kisebb élményt. A kerékpár út a vár alatt halad, így ide is fel lehet tekerni. A Káli-medencét határoló hegyek csodálatos látványt nyújtanak.
Szigligetnél mi kissé eltévedtünk. Az előző éjszakai vihar nyomait kerülgetve egyszer csak betévedtünk Szigliget falucskába, pedig nem erre vezet az út, mint később megtudtuk. A túra útvonal végülis felvezet a Badacsony lábához, mi nem ezt választottuk. A 71-es úton haladtunk tovább, az autósokkal nem árt azért vigyázni, bizony van egy-két bamba vagy merész sofőr. A Badacsony tövében úgy gondoltuk, hogy megpihenünk egyet, előkerültek a szendvicsek és bizony egy pohár fröccs is lecsúszott az egyik büfében. :)

Következő elkeveredésünk Balatonrendesen volt. Bizony nem találtunk kiépített vagy kijelölt bicikliutat, így kénytelenek voltunk ismét az országúton haladni. De Révfülöp előtt már kerékpár úton haladhattunk tovább. Következő pihenőnk egyben Révfülöp hangulatos sétálóutcája volt. Mivel pont délben értünk Révfülöpre ezért rengeteg ember volt a környéken. Újabb energia adagokat vettünk magunkhoz.
Akinek van kedve felkapaszkodhat a Fülöp-hegyi kilátóhoz Révfülöpön, viszont készüljön fel, hogy nagyon kemény az emelkedő még autóval is! De a kilátás mindenért kárpótol.

Egy részlet a révfülöpi korzóból

Révfülöpi megállónk után jöttünk rá,hogy nem is az autósok jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem a gyalogosok. Ugyan az autó is nagyon veszélyes, de mivel a kerékpárút sokszor átvisz a települések központi részén, így nagyon vigyázni kell. Mivel mi nem éppen strandidő fogtunk ki, ezért még az átlagosnál is több ember volt a parton (egész túránk során alig láttunk fürdőzőket).
Révfülöp után elkapott minket az eső,teljesen bőrig áztunk. A túrát nehezítette, hogy az út hol a parton haladt kiépített helyen, hol egy csendes mellékutcát jelöltek ki, hol pedig nem is volt semmi, bizony nagyon cikk-cakkosra sikeredett ez a szakasz. Így volt mikor a 71-es főúton haladtunk a szakadó esőben (természetesen láthatósági mellényben) egészen Balatonszepezdig. Zánkán már tisztább volt az idő, de még mindig szemerkélt. Az egykori úttörővárosnál jó nagy, 10-20 fős csoportok jöttek velünk szembe. Sokan ránk köszöntek. :)
A következő állomás Aszófő volt. Itt volt egy kis terep go-kart, ki is próbáltuk, jó móka volt. Innen már csak egy kis távolságra volt Balatonfüred. Mivel már egészen elcsigázottak voltunk, Tihanyra nem mentünk be, inkább haladtunk tovább a kerékpárúton. Délután 5 körül meg is érkeztünk.
András barátunk nagymamájánal szálltunk meg, amit ezúton is köszönünk még mindig. Bőséges vacsorával lettünk ellátva, és jó volt egyet zuhanyozni is. Édes volt a pihenés. Másnap az első állomás egy kerékpárbolt volt, Andrásnak teljesen feltörte a nyereg az ülepét, ezért új nyerget vett. Füred nagyon szép város, akár egy napot is el lehetne itt időzni. A Tagore sétány nagyon szép, de mi haladtunk tovább.

A balatonfüredi Tagore-sétányon

Nagy tervet készítettünk: egy nap alatt végig a déli parton. Tudtuk, hogy nem pihenhetünk majd a szelíd lejtőkön,mint az északi parton, de vállaltuk.

Balatonalmádit végig kiépített úton közelítettük meg, de Almádiban kényszer pihenőre került sor. Eltévedtünk. Egyszer csak egy Veszprémet jelző táblával találtuk szembe magunkat, a Veszprémbe tartó bicikliúton voltunk. Egy holland házaspárral kerestük meg a számunkra helyes utat. Bizony kellenének a nagyobb településekre legalább km-mutatók, jelzőtáblák vagy estleg egy szép, részletes térkép, amin esetleg a látnivalókat is fel lehetne jeleníteni. Sajnos ezek hiányoznak, vagy csak mi nem találkoztunk velük.

Kisebb mellékutcákon vezetett az útunk, és elértük a Balaton sarkát. Balatonfűzfő után már kapaszkodtunk is fel Balatonakarattyánál a dombokra. Balatonvilágosnál vissza leereszkedik az út a partra, itt van egy nagyon hirtelen lejtő, bizony könnyen belendül a bicikli, és nem árt óvatosnak lenni, mert autóforgalommal is számolni kell.

Csapatunk a balatonvilágosi magasparton

Siófokon a Petőfi sétányon haladtunk végig, rengeteg ember volt, alig lehetett haladni. Vagy mi nem találtuk meg a helyes irányt, vagy tényleg a sétányon át vezet a kerékpárút. Siófok akár egy egész napot el lehetne időzni, szórakozni, korzózni, csodás város. Mi a kikötőben pihentünk meg egyet, és folytattuk tovább utunkat.
Zamárdinál találtunk egy mobiltelefon, és mivel visszajuttatuk a tulajdonosnak, a vendégei voltuk egy pohár sörre. :) Bizony jól esett.
A déli parton többnyire csendes mellékutcákban haladtunk tovább, rendesen kifárasztott minket. Ahhoz, hogy rendesen tudjunk haladni, bizony kemény tempót diktáltunk magunknak, és nem pihenhettünk a lejtőkön, mert nem voltak. :)

Fontos,hogy az ember ügyeljen a megfelelő táplálkozásra, a kellő energiamennyiség bevitelére. Mi Fonyódon már egészségügyi okok miatt álltunk meg. Bizony nekem kezdett kicsit szétcsúszni a kép, ezért egy csomó csokit vettem magamnak, valamint gyümölcsöt. Az energiára nagyon kell ügyelni!!!
Végig suhantunk tehát a déli parton, végig a sínek mellett haladva szinte és végig kerékpáros forgalomnak is kijelölt kis mellékutcákban. Fonyód után már csak Balatonberényben álltunk meg pihenni kicsit. Itt már kezdett rendesen esteledni, lámpát mindeki vigyen magával :)
Keszthelyre már késő este érkeztünk meg. A szállást 23 órakor értük el. Bizony 14 órán keresztül úton voltunk, ennyi idő kellett míg Balatonfüredről visszaértünk Gyenesdiásra.

Összességében nagyon jó túra volt. Nagyon jó volt a hangulat, és jó érzés volt, hogy a szembe jövő kerékpárosok közül sokan ránk köszöntek. A Balaton csodálatos még így is, hogy nem is tettük mi bele az ujjunkat se. Bizony nem volt éppen strandidő, de talán jobb is. Gyenes és Zalaegerszeg között végig sütött a nap, bizony rendesen elfáradtunk ezen a távon is.

Egy balatoni túrát mindenkinek csak ajánlani tudok, nagyon szép élmény, jó erőpróba, sok a látnivaló, sok a program. Viszont mindenki vigyen magával kerékpáros bélelt nadrágot (nekem pl nem volt :S ), kesztyűt, meleg ruhát rossz idő esetére, meg amit már előbb említettem :)
Jó nyarat, jó biciklizést!

Dani

Írd meg Te is élményeidet a Balatontipp olvasóinak! szerkesztobalatontipp.hu