BALATONI SZÖVETSÉG TÖRTÉNETE*Dr. Óvári Ferencnek
"Akik ma is, nem mindig jogtalanul elégedetlenek a Balaton vidékének idegenforgalmi szempontból tekintett állapotával; fogalmuk sincs arról a munkáról amelyet félszázadon át végezni kellett a Balaton körül, hogy máig elért (végzetes válságos esztendők által megszakított) haladás létrejöhessen." Olvashatjuk Sziklay János "Mit csinált a Balaton Egylet?" című 1935-ben kiadott, "Adatok a Balaton-vidék történetéhez" alcímű munkájában. Valljuk be, bizonyos értelemben jelenleg is időszerűek Sziklay mondatának egyes megállapításai. A Balatoni Szövetség történetét nem lehetséges a megelőző szervezetek, vagy egyes személyek, többnyire áldozatos tevékenységének említése nélkül ismertetni. Egyrészt a Balatoni Szövetség megalakulását megelőzően létrejött különböző, lényegét illetően azonos célokat megfogalmazó fürdő- és egyéb egyesületek, másrészt a Szövetség megalakítását előkészítő tevékenység megismerése alapja a történetnek. A Balatonnal kapcsolatos gondok és problémák már az 1800-as években, főleg azok második felében jelentkeztek, ugyancsak ettől kezdve számíthatjuk a Balatonhoz kötődő fejlesztések kérdését. Egyre nagyobb mértékben foglalkoztatta az illetékeseket, közülük is inkább az akkor Zalai partnak nevezett északi partiakat a Balaton jövője, aminek érdekében nem keveset tettek is. Igen fontos esemény volt a Balaton déli partján megépült vasút 1861. április 1-én történt megnyitása. Nem kevesebb jelentőséggel bírt a szabályozott Sió-csatorna 1863. októberi felavatása. Ez tette lehetővé a Balaton szintjének szabályozását, aminek véghezvitelére több társulat is alakult. A megnyitó beszédből néhány gondolatot érdemes idézni, ami tájékoztat jelentőségéről: "… másrészről hajózási, így országos közlekedési szempontok egy valóban nagyszerű, s biztos, kikötő is rendeltetett építeni azért: hogy annak segélyével nagyobb szelek alkalmával, az illető hajók tökéletes menhelyet találjanak, és a Balaton-Füredi vendégeknek, miután a fürdőhely hazánknak kétségtelenül egyik leghíresebb és leglátogatottabb pontja megszereztessék azon kényelem: miszerint a déli vaspályáról Siófoknál leszállva, ott közvetlenül a balatoni gőzösre léphessenek át." E néhány sor rávilágít a Balaton és környéke helyzetére az 1860-as évek elején. Már a reformkorban nagy vendégforgalmú Balatonfüred az északi Balaton-parton csak kocsival volt elérhető, a vasúti összeköttetést Budapesttel a Balaton egyetlen gőzhajója, a Kisfaludy biztosította. Nyilvánvaló, hogy ez időtől kezdve folyamatosan jelentkezett az igény az északi parti vasút megépítésére. Több kötetre való újságcikket, felhívást, híradást jelentettek meg különböző újsá-gokban, elsősorban az érintette terület, Veszprém és Zala vármegyék lapjaiban. Számtalan írásban, vagy értekezleteken jelenik meg egy olyan egyesület, vagy szervezet létrehozásának igénye, amelyik felkarolná a Balaton fejlesztésének ügyét minden vonatkozásban, de mindenkor kiemelten említve a vasút hiányát és az északi part ebből származó gazdasági, vendégforgalmi hátrányát. Többek között a Veszprém című hetilap 1877. október 7-én megjelent számának vezércikke is foglalkozik ezen kérdéssel, egyben felhívással fordul az érdekleltekhez a "Balaton Egylet" megalakítása érdekében. A lényeget tekintve a hetilap december 9-i számában megjelent újabb felhívás megismétli ezt az óhajtást. A Balatoni Szövetség történetét vizsgálva nem hagyhatjuk ki az egyik legfonto sabb "előd" szervezetet, az 1882. augusztus 24-én Balatonfüreden megalakult Balaton Egyletet, mert valójában az ő munkájukat folytatta a Balatoni Szövetség, a kornak megfelelően kiterjesztve és korszerűsítve. A megalakulásról a Pesti Hírlap 1882. augusztus 25-i számában így tudósított: "A Balaton Egylet alakuló közgyűlése ma délelőtt tartatott meg a gyógyteremben, szinte meglepő lelkesedés mellett. A közgyűlés délelőtt és délután tartott ülésén letárgyalta az alapszabály-tervezetet és megválasztotta a tisztikart." Különböző szakosztályokat is választottak az irodalmi szakosztály elnöke Jókai Mór lett, aki mint füredi nyaralótulajdonos személyesen vett részt az alakuló ülésen. A Balaton Egylet közel 12 évig működött, nem kevés problémával terhelt időszak volt ez. Nem egy esetben át akarták alakítani, más arculatot adni neki, szervezeti módosításokat hajtottak végre ám mindezek kedvezőtlenül befolyásolták az eredetileg kitűzött célok megvalósítását. 1891. augusztus 2-án Balatoni Kultúregyesületté alakult át, ami lényegében fúziót jelentett a Dunántúli Közművelődési Egyesülettel. Korabeli értékelés szerint a Balatoni Kultúregyesület alapszabálya szinte a régi Balaton-Egylet alapszabályával megegyező volt. A sok nehézséggel küszködő Balaton Egylet utolsó rendezvénye volt az 1894. február 2-án Budapesten megrendezett Balaton bál, majd rövidesen kénytelen volt teljes egészében beleolvadni a Dunántúli Közművelődési Egyesületbe. "Így kellett eltemetni a nagy eszmét egy egész évtizedre" írta Sziklay János az előbbiekben említett művében. A Balaton Egylet több mint egy évtizedes tevékenységét bemutatni nem lehetséges e rövid írás keretében és talán nem is indokolt a Balatoni Szövetség történetének ismertetésében, de azért fennállásának néhány jelentősebb eseményét fel kell idéznünk. Megindította a rendszeres sajtópropagandát, közönséget toborzott a Balatonnak, megrendezte az első termény-, bor-, szőlő-, gyümölcskiállításokat, megindította az új gőzhajózás létrejöttének előmunkálatait. Kiadta az első balatoni tájékoztatót Sziklay János tollából, "Balatoni Kalauz. Kézikönyv Turisták és Fürdőzők számára" címen, amelyik 1889-ben jelent meg Budapesten. Ez a 150 oldalas könyvecske volt az első és egyben az utolsó száma a Balaton Egylet hivatalos értesítőjének, amit előzetes terveik szerint folyamatosan szándékoztak kiadni. Tartalma megfelelt a címében megfogalmazott ajánlásnak, mert ténylegesen az első ismertetője volt a Balaton tágabb értelemben vett környékének, miután Sümeg és Veszprém települések bemutatására is kiterjedt. A Balatoni Szövetség megalakulásáig még közel tíz év volt hátra, ami nem múlt el esemény nélkül a Balatonnal kapcsolatos kérdéseket illetően. Számtalan cikk és egyéb írásmű jelent meg ebben az intervallumban, mindannyian sürgették a Balatonnal kapcsolatos gondok megoldását, az ehhez célszerűen alakított egyesület, vagy hasonló szervezet létrehozásán keresztül. Közülük kettőt külön is érdemes megemlíteni. Nevezetesen a Veszprémi Hírlapban megjelent két cikk, 1898 január 23-án és ennek folytatásaként január 30-án "Balaton Egyesület" és "A Balaton-Egyesület kérdéséhez" címmel. Mindkét írás több oldalról megvilágítva, hosszan fejtegeti az egyesülés szükségességét, kezdve a háziipar megteremetésétől az "..oly régóta vajúdó, Keszthelyről Veszprém felé vezető balatonmelléki vasút ügyét" előbbre vivő munkálkodásig. Minden a témával összekapcsolható újságcikk, illetve bármilyen írás legfontosabb igényként az északi Balatonparti vasút megépítését fogalmazta meg, ami abszolút mértékben érthető volt, miután a déli parton már közel. 40 éve közlekedtek a Déli Vaspálya Társaság szerelvényei. Láthatóan mindjobban megerősödött a szándék, hogy valamilyen egyesület létrehozásával egyesítsék erőiket a gondok megoldása érdekében. 1904. március 19.-én a budapesti Royal Szálló magyar szobájába Siófok és Almádi községek fürdőkonferenciát hívtak össze. Ezen dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő vetette fel a gondolatot, hogy meg kellene alakítani a "Balatonmelléki Fürdők Szövetségét". A jelenlevők között nagy tetszést aratott a gondolat és mindjárt el is határozták megvalósítását. Felkérték dr. Perger Ferenc, dr. Fittler Dezső, dr. Szaploncai Manó, Lingl Valérián és Várady Gyula urakat, hogy Dr. Óvári elnök- lete alatt alakítsanak bizottságot az alapszabályok kidolgozására. Egyúttal azt is elhatározták, hogy a nyár elején Siófokon alakuló közgyűlést tartanak. A Royal Szállóban tartott értekezleten egyébként 27 személy volt jelen Bélaváry-Burghard Konrád főrendiházi tag elnökletével. 1904. június 22-én Tallián Béla földművelésügyi miniszter a felmerült problémák, valamint azok számtalan sajtóvisszhangjának hatására értekezletet hívott össze Balatonfüredre. Meghívót kaptak a fürdőtulajdonosok, a parti birtokosok, a Balaton áradásai következtében veszélyeztetett területek gazdái, Somogy, Veszprém, Zala vármegyék főispánjai, a közigazgatás főbb tisztviselői, gazdasági egyletek képviselői, a Balatoni Halászati Részvénytársaság képviselői, műszaki és vízépítési szakemberek, tehát mindazok, akik a Balaton vízszintjének meghatá- rozásában érdekelve voltak. Az egyéni, birtokosi érdekeken túlmenően a balatoni fürdőhelyeknek is nagyon fontos volt a kérdés rendezése, mert például az előző 1903-ik évben a somogyi oldalon 6-700 méterre a parttól csak térdig ért a víz és az északi part fürdői is rossz helyzetbe kerülve, különböző műszaki megoldásokat javasoltak. Lóczy Lajos egyetemi tanár is részt vett az értekezleten, akinek "előadása az értekezleti disszertációk koronáját képezte, melyért nemcsak zajosan megtapsolták, hanem jegyzőkönyvi köszönetet is szavaztak a népszerű tudósnak." olvasható az igen részletes tudósításban. Ilyen előzmények után, 1904. augusztus 11-én délután került sor a nagyjelentőségű eseményre, a Balatoni Szövetség megalakítására. A Szövetség céljául tűzte ki a balatoni fürdői élet fejlesztését, a fürdők közös érdekének megóvását és általában a Balaton-parti gyarapodás előmozdítását. A Szövetség tiszteletbeli elnökévé Széchenyi Imre grófot, a minden nemes célért küzdő férfiút választották meg. Az egyik alelnök pedig dr. Óvári Ferenc lett, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a Balatoni Szövetség megalakításában, valamint az azt megelőző előkészítő munkák során. Az esemény jelentőségét aligha szükséges külön méltatni, helyette álljon itt a Veszprémi Hírlap tudósítójának részletes beszámolója, aminek alapján érzékelhető a Szövetség megalakulásának méltán nagy jelentősége. "A Balatoni Szövetség folyó hó 11-én délután tartotta
Siófokon alakuló közgyűlését, amelyen igen nagy számban jelent meg a
három balatoni vármegyének, Zala, Somogy, és Veszprém vármegyéknek előkelő
közönsége. Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő nyitotta meg az
ülést és üdvözölvén a jelenvoltakat, Széchenyi Imre grófot kérte fel
az ülés vezetésére. Veszprémvármegye részéről: Kolossváry Dezső, Koller Sándor, Tóth Ede, Jánosi Ágoston c. püspök, Kenessey Miklós, Belák István, dr. Edvi Illés Károly, dr. Perger Ferenc, Kerényi Andor, Mészöly Gyula, dr. Vadnay Szilárd, B. Bárdossy Imre, Horánszky Lajos, Révész Antal, Mihálkovics Tivadar. Zalavármegye részéről: Hertelendy Ferenc, Csertán Károly, Háry István, Dezsényi Árpád, dr. László Mihály, Wiriusz Vince, báró Puteáni Géza, Halbik Cyprián, Fittler Sándor, Csemez Pál, dr. Lóczy Lajos, Takách Imre, Szentmiklóssy Gyula, Forster Géza, Ibos Nándor. Az alapszabály tervezet a következőkben körvonalazta az
egyesület célját: A Balatoni Szövetség a megalakuláskor deklarált célokért minden lehetőt megtett. Nem maradt ki egyetlen olyan eseményről sem, ahol a Balaton valamilyen formában szerepet kapott, vagy említésre került. A megalakulás óta még egy év sem telt el és már bőséges híradásokat kapunk a Balatoni Szövetség tevékenységéről. Zala vármegye illetékeseit kérték, hogy mielőbb tegyék lehetővé a Balaton-parti vasút megépítését. Felkérték mindhárom érintett vármegyét, hogy államépítészeti hivatalaik útján készíttessenek tervet arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a Balaton körül egy jól befásított turistautat létesíteni. Megszervezték az 1905-ös szezon hajókirándulásait Almádi, Siófok, Földvár, Keszthely és Füred kiinduló állomásokkal. A Szövetség nagy bálját 1905. augusztus 19-én Balatonföldváron tartották meg, csaknem pontosan egy évvel megalakulásuk után. Az 1906. évi őszi választmányi ülésen tárgyalták egy angol csoport ajánlatát, aki 25 millió korona alaptőkével a Balaton mentén vállalatot kívánt létrehozni és tervet kértek a Szövetségtől erre vonatkozóan. A választmány dr. Óvári Ferencet és dr. Lenkei Vilmos Dani almádi fürdőorvost kérte fel ennek elkészítésére. Az 1907 februári közgyűlésen elhatározták egy mozgalom indítását a Balaton mentén, szépítő egyesületek szervezése érdekében. A nyári közgyűlésen több előterjesztés benyújtásáról döntöttek, a földművelésügyi minisztertől azt kérték, hogy a balatoni kikötők kisebb járművek számára is alkalmasak legyenek, a kultuszminisztertől pedig azt, hogy az iskolai szünidő június 15-től szeptember 15-ig tartson. Társadalmi úton igyekeztek megvalósítani, hogy külföldi ásványvizek ne legyenek kaphatók és lehetőleg Balaton melléki borokat fogyasszanak a vendégek. 1907-ben jelent meg Kardos Ignác és Simalya V. Ferenc
szerzők tollából "A Balaton összes fürdő és üdülőhelyeinek leírása"
című, Kaposváron kiadott, 234 oldalas mű. Ez volt az első jelentős kiadvány
amely már a Balatoni Szövetség támogatásával látott napvilágot. Dr.
Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, a Szövetség alelnöke a következő
ajánlást írta a könyvhöz. A Balatoni Szövetség életében rendkívül nagy esemény volt az, hogy 1908. március 1-én megjelent képes folyóirata a BALATON, alcímében "A Balatoni Szövetség hivatalos értesítője" megjelöléssel. Az első évben hat szám jelent meg március, június, július, augusztus szeptember hónapokban majd pedig december elsején. A megjelenés ilyen sajátos időpontjait az indokolta, hogy bizonyos értelemben szezonális jellege volt a folyóiratnak, ugyanis a téli hónapokban jóval kevesebb volt az közlésre méltó esemény. A következő évben március, május, június, július, augusztus és szeptember 1-e volt a megjelenés időpontja. Volt még néhány variáció, de már 1913-ban 12 szám jelent meg és hivatalosan közölték: "megjelenik minden hó elsején és a szükséghez képest máskor is." Az éves előfizetési díj nem szövetségi tagok számára először 5 korona, ami havi megjelenéskor 8 koronára emelkedett. A szövetség tagjai a tagsági díj fejében kapták a folyóiratot. A szerkesztőség és a kiadóhivatal a lap indulásakor Siófokon volt, majd 1909-ben Balatonfüredre költözött. Ennek oka lehetett az a tény, hogy 1909. július 9-én végre megindult a menetrend szerinti forgalom az északi parton kiépített vasúton és könnyebb volt elérni Füredet a korábbi időhöz képest. A szerkesztésre felügyelt dr. Óvári Ferenc szövetségi alelnök, szerkesztette Cséplő Ernő szövetségi titkár. Az I. világháború évei alatt, illetve utána következő években rosszabb lett a papír minősége, de a "füzet" -mint akkoriban nevezték-szelleme töretlen maradt. Kettejük neve fémjelezte a folyóiratot még az 1930-as évek elején is. Az 1920-as évek elejétől a folyóirat alcíme "A Balatoni Szövetség és a kötelékébe tartozó intézmények és vállalatok hivatalos értesítője" lett. A későbbiekben látni fogjuk e változás indokoltságát. Az 1943-ban megjelent számokban a hivatalos értesítésben "megjelenik minden hó 10-én, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Balatonfüred, Zsigmond u. 2-4. Szövetkezeti üdülőház, felelős szerkesztő: Gáspárdy Aladár szövetségi igazgató, felelős kiadó: dr. László Gábor ügyvezető társelnök" információ olvasható. A BALATON utolsó száma 1944 novem- berében jelent meg. A folyóiratban megjelentek tudományos értekezése, gazdasági vonatkozású írások, élelmezéssel, táplálkozással foglalkozó cikkek és elemzések, továbbá minden olyan dolog, vagy esemény, aminek a legkisebb köze is volt a Balatonhoz. A folyóiratban található hirdetések jelentős száma arra enged következtetni, hogy önfenntartó volt a lap, vagy legalább is a kiadás költségeinek túlnyomó része megtérült a hirdetésekből. Ezért a Szövetség nehézség nélkül tudta tartani a lap minőségét mind tartalmában, mind megjelenésében. Annak érdekében, hogy képet kaphassunk egy nívós, a Balatonhoz mindenben elkötelezett folyóiratról, tekintsük át az 1908. július 1-én megjelent 3. szám tartalmát. Első oldalon a júniusban megtartott nyári közgyűlésről készült részletes beszámolót találjuk, amelyen a kormány képviselője is jelen volt. "A Szövetség működéséről szóló jelentés rövid vonásokban tüntette föl azt a folyton szélesedő és kiterjeszkedő munkakört, mellyel a Balaton-vidék fejlesztésének ügyét szolgáljuk." hangzott a tömör megállapítás a közgyűlésen. A következő cikk a "Balatonért" címet viseli, amiben többek között említés történik a "filoxéra pusztítása folytán sokat szenvedett Balaton-mellék jólétének előmozdítása és a Balaton kultúra emelése érdekében" tett indítvány sorsáról, illetve pozitív eredményéről. "Balatonfüred forrásai és azok használata" címet viselő értekezés a természetes gyógymódok meghonosítását szorgalmazza, "Egyetlen Balaton-parti fürdőben sem szabad képzett szakorvos vezetése alatt álló vízgyógyintézetnek hiányozni." Kőröshegy ősrégi templomát mutatja be, történelmi adatokkal gazdagon fűszerezve, a helyi plébános írása. A rossz állapotban levő templomot a Műemlékek Országos Bizottsága 1907-ben restauráltatta, amiért ezen írásban mond köszönetet a plébános. "Felhívás a Balaton mentén működő orvosokhoz" című írásban olvasható: dr. Lenkei Vilmos Dani almádi fürdőorvos, az Országos Balneológiai Egyesület felszólítására az 1909. évi kongresszuson referáló előadást tart a "Balatoni fürdőzés általános hatásairól." Tíz kérdésből álló, tapasztalatokra vonatkozó körkérdést intéz s Balaton mentén működő orvosokhoz annak érdekében, hogy előadásában a lehető legtöbb tapasztalatra és véleményre támaszkodhasson. A következő cikk "A törpe harcsa." címen látott napvilágot és bizonyos vonatkozásban ma is aktuális, úgyszólván csak a halfajta nevét kell behe- lyettesíteni. Érdemes idézni a szöveg egy részét: "Az előnye, melyet mellette felhoztak s amiért pár évvel ezelőtt a Balatoni Halászati Rt. többszázezret a Balatonba bocsájtott, hogy pusztítsa különösen a békákat és a békapetéket, annyiban állja meg a helyét, hogy e mellett épp úgy pusztítja a kis halakat, de a halikrát is, ennélfogva a csukánál is veszedelmesebb ragadozó. A boncolás és a belek megvizsgálása arról tett kétségbevonhatatlan bizonyosságot, hogy az ilyen törpe harcsa gyomrában csak kis halakat és halikrát találtak, ami nem zárja ugyan ki, hogy békát és békapetét is meg nem eszi, ha jobb nincs. Jóakaratú szolgálatot kívánok tehát tenni... az illetékes körök figyelmét felhívni... a törpe harcsa tenyésztést ne erőltessék és ilyen hallal ne szaporítsák a Balatonnak speciális eredeti halállományát." A sok mindenre kiterjedő "A Balaton körül" rovat több oldalon keresztül foglalkozik eseményekkel, tervekkel, amik közül érdemes néhányat megemlíteni. "Törekvéseink megbecsülése" címen a közelmúltban megtartott közgyűlésen megjelent prominens személyiségekkel foglalkozik, jóindulatukat és segítőkészségüket kiemelve. "Népipari árusító helyeink" címen az 1907-ben megkezdett, a Balaton-vidék népiparának összegyűjtésére és forgalomba hozatalára vonatkozó tevékenységet ismertetik. Megemlítik, hogy ez évben már öt helyen, Siófokon, Almádiban, Keszthelyen, Hévízen és Badacsonyban hozzák forgalomba, a három balatoni megye népipari--mai szóval népművészeti - készítményeit. "Gyorsvonatok Kiscell felől." A Szövetség feliratot intézett Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszterhez, hogy az épülő és gyorsvonatok "járására is berendezkedő" Budapest-Tapolca vonalrésznek kiegészítéseként a Kiscell (ma Celldömölk)-Tapolca vasútrészt az új vonal megnyitására első osztályúvá minősítsék, azaz ezen a vonalon is meg lehessen közelíteni gyorsvonattal a Balatont. "Villamos világítás a felső parton." A Szövetség lépéseket tett annak megvizsgálása érdekében, hogy a Veszprémi Villamos Művek felhasználásával Almádin keresztül, a közbenső falvak érintésével, milyen módon lehetne Balatonfüredig vezetni a z áramot. "A méz és gyümölcs." A környék méhészkedő és kertészkedő kisgazdái a Szövetség felhívása nyomán jelentősen több efféle terméket szállítanak a fürdőhelyekre. Szorgalmazni fogják, hogy a Balaton melletti falvakba a Földművelésügyi Minisztérium szakembereket küldjön ki "a népnek alkalmas módon való kioktatására", természetesen ingyenesen. Példát is említenek, egy környékbeli gazda 30 kaptárból négy mázsa mézet szüretelt, ennek árából több pénzt vett be, mint amit 35 hold földje hozott, nem kevés munkával. "Igazgató választmányi ülés." Örömmel vették tudomásul azt a hatalmas arányú fejlődést, amelyik a Szövetség életében megnyilvánul. A választmány közel száz új tagot vett fel, kifejezte megelégedését az elnökség munkálkodása iránt. "Balatoni Szövetség gyűjtőperselyei." Belügyminiszteri engedéllyel a Szövetség a népipari alap javára a Balaton fürdőhelyein 50 darab gyűjtőperselyt helyez el és a befolyt pénzt az olyan falusi háziiparosok külön jutalmazására kívánják fordítani, akik szorgalmuknál és ügyességüknél fogva társaik közül kiemelkednek. "Fürdő könyvtárak." A balatoni fürdőtelepek legtöbbjének még nincs olyan közkönyvtára, amely kellemetlen esős időben a fürdővendégeknek szórakozást nyújtana. Felkérték a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsát, hogy tizenegy településre könyvtárat adományozzanak. Az akció sikeres volt, mert rögtön elhatározták hat közkönyvtár felállítását Keszthelyen, Balatonkeresztúron, Badacsonyban, Balatonbogláron, Szemesen és Kenesén. "Körtelefon." A Szövetség előterjesztésére a Kereskedelemügyi Miniszter elhatározta, hogy a Balaton körtelefonját előfizetői állomások biztosítása nélkül is kiépíti. Legfrissebb hír, hogy Gyenesdiáson és Balatonberényben a távbeszélő központokat megnyitották. "Új szövetségi tagok." Felsorolják a legújabban érkezett felvételi kérelmeket, akik között magán és jogi személyek egyaránt vannak. A közel 90 kérelmező lényegesen több személyt jelentett, mert például a mezőtúri református gimnázium tanári kara együttesen kérte felvételét. "Csobánci emlék." Az elnökség Zala megye törvényhatósági bizottságához intézett levelében kéri, hogy az 1707. február 24-i, Csobánc váránál Rabutin seregével vívott győzelmes csata emlékére, készüljön Rákóczi katonáinak küzdelmét megörökítő emlékmű. E célra bizottságot hoz létre a Szövetség és anyagilag is támogatja: "A Balatoni Szövetség egyik feladatául tűzte ki a Balaton környéke történelmi pontjainak érvényre juttatását, emlékekkel való ellátását, hogy az idegenek érdeklődését felkeltsék, a magyar szívek hazafias érzésének, büszkeségének pedig folytonos tápot nyújtsanak", hangzik az előterjesztés beveze- tő indokolása. A kivonatos áttekintés után még további hírek szólnak az almádiak és siófokiak kirándulásairól, valamint felsorolják azokat az intézményeket és vállalatokat, amelyek a Szövetség tagjainak különböző kedvezményeket adnak. Ezeknek igen széles a skálája, kezdve a budapesti lapkiadóktól, az almádi Zsák vendéglőn keresztül, a Hungária műtrágyagyárig. Megtudhatjuk azt is, hogy elő- és utószezonban 50 % engedményt ad Balatonfüred fürdőigazgatósága, hasonlóan a siófoki szállodákhoz. Végül két teljes oldalt kitöltő hirdetésekről néhány szót. A hirdetések változatossága mellett az az érdekes, hogy nagyon sok kötődik valamilyen módon a Balatoni Szövetséghez. Ezt mutatja egy összefoglalás: "Aki lakást kiadni, telket, házat, villát eladni vagy venni, népipari emléktárgyakat eladni vagy vásárolni akar, forduljon a Balatoni Szövetséghez teljes bizalommal." A folyóirat egyetlen számának áttekintése jól mutatja a Balatoni Szövetség igen szerteágazó tevékenységét. A tagság létszáma is folyamatosan emelkedik. Az 1911. év végi választmányi ülésen bejelentették, hogy az év folyamán 700 új tagja lett a Szövetségnek. Az 1913. januári közgyűlésen már 3500 tagot képviseltek a megjelent küldöttek. Ennek során ismertették az 1912-es év gazdálkodását, amely szerint a bevétel 112.679 korona 46 fillért, a kiadások összege pedig 104.764 korona 79 fillért tett ki, tehát nyereséggel zárták az évet. Az 1912-es év során 20.000 főre tehető a csoportos kirándulók száma, akik a Szövetség szervezésében szemlélték meg a Balatont. 1912-1913 telén 8 háziipari tanfolyamot, 120 gazdasági előadást és 300 felolvasást szerveztek. Eljött az 1914-es esztendő, a Balatoni Szövetség megalakulásának tizedik évfordulója. Ez alkalomból ünnepi közgyűlést tartottak a Baross gőzhajó fedélzetén. A legfontosabb téma a Szövetség tízéves működéséről szóló jelentés volt, aminek kivonatos áttekintése megmutatja azt a hatalmas munkát, amelyet a Szövetség végzett ezen időszak alatt. A jelentés bevezetőjében hangsúlyozták: "Szövetségünk a dolgozó egyesületek sorába tartozik. Azok közé, amelyek nem ismernek akadályt és fáradtságot és nem látnak egyebet, mint azt a célt, ahol a siker feltalálható, vagy remélhető." Induláskor alig voltak százan, igen szerény eszközökkel, óriási lelkesedéssel láttak neki a munkának. A tizedik évfordulóra a kis csapat hatalmas, több ezer tagot számláló intézménnyé fejlődött és a Balatonnal, valamint a fürdőüggyel kapcsolatos kérdésekben már olyan morális tekintély, amelyet még a legmagasabb körökben is méltányolnak. Emellett élvezi a Balaton-melléki nép bizalmát és szeretetét, tőle várja vágyai teljesülését. Természetesen ez nem magától jött, hanem szorgos munka eredménye. Az elnökség és a választmány "tiszteletreméltó balatoni férfiak" társasága, valamennyien lelkes apostolai a Balaton felvirágoztatása nagyon fontos ügyének. A Balatoni Szövetség tízesztendős történetéből mindenki láthatja, hogy "ami a Balaton mellett fontos kérdés az utolsó években felmerült, annak bölcsőjét rendszerint a Balatoni Szövetség ringatta." A tízéves visszatekintés egyúttal összefoglalása az eddig végzett munkának, amit a beszámoló jelentés igen részletesen kifejt. Fejezetenként rövid, kivonatos áttekintéssel képet kaphatunk erről a hatalmas munkáról. A vezetőség. 1913. január 19-én Budapesten tartott közgyűlésen a tagsági díjak vonatkozásában módosították az alapszabályt valamint tekintettel a jelentős taglétszám növekedésre a választmányi tagok számát százra emelték fel. A jubileumkor a vezetőség egyrészt az Elnökségből, másrészt Igazgató választmányból állt. Az Igazgató választmány megoszlik: I. választott tagokra, II. hivatalból választmányi tagokra, III. tiszteletbeli tagokra. A hivatalból választmányi tagok voltak a három megye tisztségviselői, főispán, főszolgabíró, országgyűlési képviselők, akiknek a választókerületük a Balatonnál volt, az érintett településeken működő fürdőegyesületi elnökök, főorvosok Balneológiai Egyesület főtitkára stb. A szövetségi tagok. Vízi munkálatok. 1906. július 22-én Keszthelyen tartott választmányi ülésen felterjesztést intéztek a Földművelésügyi miniszterhez, Darányi Ignáchoz annak érdekében, hogy a balatoni kikötőket vegyék állami kezelésbe és kellőképpen építsék ki; mert már nem felelnek meg az igényeknek. 1910 szeptemberében megtörtént a Nagyberek lecsapolása. Az állami kezelésbe vett kikötők egységes terveinek és kivitelezésének biztosítása érdekében létrehozták a "Balatoni kikötők m. kir. Felügyelőségét" aminek vezetője K. Nagy József főmérnök lett. Balatoni hajózás. A vasút. A balatoni körút. Az élelmezés. A nép nevelése. A háziipar fejlesztése és terjesztése. A Szövetség kiadványai. A Szövetség alkotásai. Mit mozgatott még a Szövetség? Az idegenforgalom emelése érdekében való munkálkodás volt az egyik legjelentősebb része a Szövetség tevékenységének. Alapvetően szorgalmazták a Balaton ifjúsággal való megismertetését és minden tavasszal, minden iskolához kiküldték felkérésüket arra vonatkozóan, hogy idehozzák tanulmányi kirándulásra a diákokat, akik részére jó és olcsó szállásról, vezetésről és ellátásról a Szövetség gondoskodik A kongresszusok figyelmét mindig felhívta a Szövetség a Balatonra annak érdekében, hogy a külföldi résztvevők megismerve a tájat, jó hírét elvigyék és ezzel propagandát fejtsenek ki érdekében. Az évfordulóra készült jelentés nem térhetett ki a mindennapi aprómunka ismertetésére. Egy azonban világosan kiolvasható az elhangzottakból, nemcsak a Szövetség anyagi lehetősége volt a mozgató rugó. Ha csupán erre tudott volna támaszkodni, akkor egy töredéke valósulhatott volna meg az elképzeléseknek. Az illetékes döntéshozókat, elsősorban a minisztériumokat, leveleikkel és személyes közbenjárásukkal bírták rá a Szövetség fejlesztési elképzeléseinek megvaló- sítására. Az elkövetkező háborús évek, majd az azt követő válságos időszak, gazdasági recesszió, a Szövetség lehetőségeit jelentősen csökkentette. A háború alatta a sebesült katonák balatoni üdültetését szervezték, valamint a vöröskeresztes intézmények létrehozását segítették elő. Jól érzékelhető a húszas évek elejére kialakult helyzet a Balaton folyóiraton, mert például 1922. december 1-én 9-12. szám összevonva jelent meg, csak 12 oldalból állt egyetlen kép nélkül, silány minőségű papíron. A Szövetség 1925-ös évről szóló jelentése már némileg kedvezőbb helyzetről ad számot. Jelentős eredményeként említik, hogy közbenjárásukra eltörölték a nyári lakásokra kivetett fényűzési adót. Ennek ellenére megállapítják: "Messze van még az idő, amikor a középfizetésű tisztviselő család heteket tölthet a Balaton mellett, de annyit már eléretünk, hogy egy-lét hétre eljöhetnek olyan családok is, akik egy évtized óta nem gondolhattak a megszokott balatoni nyaralásra." 1927 januárjában indul a Balaton című folyóirat huszadik évfolyama, megemlékezve a nehéz időkről, hangsúlyozva: "ha gyérebb kiadásban, kisebb tartalommal is, de azért állandóan megjelentettük, hogy a tagokkal való kapcsolatot fenntartsuk és az elcsüggedt lelkekbe és karokba új erőt öntsünk." Megemlítik, hogy több mint tíz évig jóformán minden építő tevékenység állt és csak most kezd indulni valami, ezért reménykednek a jobb idők eljövetelében. 1927 májusában készült el Balatonfüreden az 1926-ban alakított "Balatoni Szövetség Üdülőház Szövetkezete" által tervezett épület. Ez a többszintes nyaralóház a szövetkezet tagjainak biztosította a nyári Balaton-parti pihenést. Az épületet Rados Jenő építész, később műegyetemi tanár tervezte, aki a Balaton folyóirat 1927 év májusi számában megjelent előterjesztésében javaslatot tesz a balatoni fürdőhelyek rendezési terveinek elkészítésére. A szövetkezeti nyaraló sikert aratott, mert 1928 őszén már Medgyasszay István műépítész készíti az újabb, az előzőnél nagyobb épület tervei, ami sajnálatosan nem valósult meg. A Szövetség fennállásának 25 éves jubileuma alkalmából azt tervezték, hogy az ünnepi közgyűlést 1929. szeptember 8-án déli 12 órakor, a három megye találkozási pontjában, a Balatonon tartják meg. Itt találkozott volna a három különböző helyről indult hajó, amelyeknek a fedélzetein akarták ünnepelni a neves évfordulót. A kitört vihar mindhárom hajót a füredi kikötőbe kényszerítette, így az ünnepséget végül a szárazföldön kellett megtartani. Az 1930. szeptember 27-i választmányi ülésen már eredményekről szóltak a beszámolók. Sikeresek a háztartási tanfolyamok, a Szövetség előterjesztése nyomán épül a balatoni körút és a hozzá betorkoló egyéb utak. A kereskedelemügyi miniszter úgy rendelkezett, hogy 1931-től turista körutazási jegyek lépnek érvénybe, előmozdítandó az idegenforgalmat. Magától értetődően ezt is a Szövetség intézte el. Balatonfüreden 1933. augusztus 26-án megtartott ülésén a Szövetség Közgazdasági Szakosztályának elnöke, Iklódy-Szabó János, határozati javaslatban terjesztette be a Balatoni Nemzeti park tervezetét. Ennek értelmében 3 kilométer széles parti sáv képezné a Nemzeti Parkot. Az előterjesztés részletesen kifejtette az elképzelést, amelyet a kormány elé kívántak terjeszteni. A vita során pro és kontra érvek hangzottak el, ami az ügy jelentőségénél fogva természetes volt. 1934. január 6-án a Szövetség Közgazdasági Szakosztálya Balatonfüreden tartott ülésén, Iklódy-Szabó János teljes részletességgel terjesztette elő, a Balatoni Nemzeti Park tervét, elfogadásra és egyben a Balatoni Intéző Bizottság elnökéhez való felterjesztésre ajánlva. A mindenre kiterjedő, gondos elemzést, tárgyilagosságot és sok statisztikai adatot tartalmazó irat elfogadását nagyon remélték a szakosztály jelenlevő tagjai. 1935 nyarán a Balatoni Szövetség Veszprém városával karöltve
szervezete meg a Bakony és a keleti Balaton ünnepi heteket. Iklódy-Szabó
János így fogalmazott: 1935. július 15-én Iklódy-Szabó János a rádióban előadást tartott "A Balaton és a bakonyi ünnepi hetek" címmel, ezzel jelentős propagandát fejtett ki a siker érdekében, amit szinte garantált a kitűnően megfogalmazott előadás. 1936. április 28-án a Gellért Szállóban óriási lelkesedéssel megalakították a "Balatoni Egyesületek Szövetségét". A korábbiakban kialakult az a vélemény, hogy a Balaton-parti egyesületeknek budapesti központtal kellene tömörülniük és így erőiket egyesítve eredményesebben dolgozhatnának. A Csúcs-szövetség megalakítását azért is indokoltnak látták, mert már a hivatalos megalakulás előtt majd minden parti település jelezte belépési szándékát. Úgy gondolták, hogy a Balatoni Szövetség is pártolólag áll mellé az átfogó szövetkezésnek. 1937. májusában a Szövetség bensőséges ünnepséget rendezett dr. Óvári Ferenc tiszteletére. Ennek helye a tízéves fennállását ünneplő Szövetségi üdülőházban volt. Ugyancsak ebben az épületben tartották meg 1938. január 31-én választmányi ülésüket, aminek fő témája a Szövetség igen nehéz anyagi helyzete volt. A vitában felszólaló Iklódy-Szabó János, a Balatoni Egyesületek Szövetségének társelnöke, a két szervezet szorosabb együttműködésében látta a Balatoni Szövetség fennmaradásának biztosítékát. A Szövetség fennmaradt, azonban munkássága kevésbé volt látható, nyilván az új szervezet vette át az irányítást és Budapestrl'ő1 szervezve tevékenységét, sokkal nagyobb sajtóvisszhanggal rendelkezett. 1939. szeptember 9-én megtartott választmányi ülésen jelentés hangzott el eddigi munkájukról, amit így összegeztek: ,,35 esztendő alatt le nem tettük egyszer sem az eszme lobogóját. Ha változtak a körülmények, változott a mi tevékenységünk is, de megállás nem volt és megállni ezután sem akarunk. " 1940. tavaszán memorandummal fordultak a Földművelésügyi Minisztériumhoz munkáslakások építésének szükségessége tárgyában. Eredményes volt az akciójuk, mert 1941 tavaszán felavatták az első munkáslakásokat Balatonfüreden. A háborús évek problémái és korlátozott lehetőségei rányomták bélyegüket mindenre és nyilván egyre kevésbé volt fontos a Balaton fejlesztésének munkája. 1944. januárban vezércikkben emlékeztek meg a Balatoni Szövetség fenn- állásának negyvenedik évfordulójáról. Nagyon rövid áttekintést ad a cikk a kezdetekt61 az évfordulóig eltelt időről. Töretlen lelkesedésüket híven tükrözi egy ebbő1 kiragadott mondat: "A film lepergett, de a munka nem szünetel egy percre sem, még nagyon sok feladat áll előttünk, folytatjuk a munkát azzal a hittel és szeretettel, amire az elődök tanítottak. "
|