Ha valaki vitatná a Balatonra használt “magyar tenger” kifejezés jogosságát, csak pillantson rá a bevezető képünkre, és talán elhiszi, nincs ebben semmi túlzás.
A télvégi időszak mindig tartogat olyan napokat, amikor a gyönyörű napsütéshez rendkívül tiszta levegő társul, így igazi lehetőséget ad a távolsági fényképezéshez. Ilyen idő volt február 6-án, szombaton is, amikor ezeket a fotókat készítettük a tihanyi Öregkikötő környékén és a Barátlakásoknál.
A messzeségben már csak sejtelmesen kék, de a közeli részletek mindent élesen megmutatnak
A balatonfüredi Annabella Hotel és környéke a tihanyi kikötői strand épületeinek tetejéről
A víz alatti föveny rajzolata mutatja, hogy nem mindig ennyire csendes a Balaton
A parton hatalmas halmokban állnak a lakatlanná vált kagylóhéjak, csigaházak
Bőven lehetne belőlük kecskekörmös szuvenírt készíteni – bár állítólag a csomagolt balatoni levegő most inkább bejön
Jég már csak nyomokban volt a naptól elzárt helyeken
Kilátás a tihanyi kikötői strand mellől Arács és Csopak felé
A paloznaki templom
Alsóörs Somlyó-hegyi házai, a hegygerinc fölött a Csere-hegyi kilátó egy paplanernyőssel – éppen 10 kilométerre
A Ciprián-forrásból éppen nem folyik a víz
A tihanyi Barátlakások most üresen állnak
… vagy mégsem?
Az emeleti szinten egy külön bejáratú apartman is kiadó
No, és itt a kilátás a felső lakrész elől. A balatonfüredi hajóállomás és a Tagore sétány szinte csak karnyújtásnyira van tőlünk a három kilométeres távolság ellenére
Persze nem hagytam ki a hajógyári kikötő különleges színekben pompázó daruját sem. A háttérben jól látható, hogy erre a vidékre is jutott egy kevés a homokos “magaspartból”
A hajógyári kikötő és a hajóállomás között szinte már igazi tengerparti szállodasort idéz a felújított Füred Hotel és az új apartmanház rövidesen elkészülő tömbje
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre
