Balatoni turizmus – A forgalom harmadát Hévíz hozta, ahol oroszok veszik át a németek helyét – 14.11.26
A hévízi szállodák, panziók termelték ki a balatoni régió szállásdíj bevételének közel harmadát az év első kilenc hónapjában. A fürdőváros kereskedelmi szálláshelyei egyedül annyi pénzt kaptak a turistáktól, mint a siófoki és füredi kereskedelmi szálláshelyek közösen. Ezt a rendkívüli eredményt úgy érték el, hogy közben a német vendégek helyére egyre inkább az oroszok léptek.
A fentieket és más érdekességeket a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatbázisának az év első kilenc hónapjáról közelmúltban nyilvánossá vált részéből számoltam ki. Mivel csak háromnegyed éves adatokról van szó, az év végéig még történhetnek kisebb-nagyobb változások, de az egész éves gyógyturizmusra építő Hévíz csak tovább növelheti súlyát.
A hévízi gyógytó az idén is majdnem lenyomta a Balatont – H. Szabó Sándor fotója
A szükséges adatok hiányában az összeállításban nem szerepel a magánszállásadók forgalma, ami főleg a kisebb településeknél módosíthatná az eredményeket. De talán így is fontos összefüggések derülhetnek ki, kérdések fogalmazódhatnak meg az írás segítségével a szakemberek és laikusok számára egyaránt.
A balatoni régió területén az év első kilenc hónapjában a kereskedelmi szálláshelyeken 1,6 millió külföldi, 2,7 millió magyar, illetve 4,3 millió együttes vendégéjszakát regisztráltak. A külföldiek forgalma 0,1 százalékkal, a hazai vendégeké 4,4 százalékkal emelkedett, az együttes növekedés 2,7 százalékos volt az előző év hasonló időszakához képest. Ha eltekintünk az online pénztárgépek bevezetésének esetleges forgalomfehérítő hatásától, az adatok alapján úgy tűnik, hogy az idei év eddigi része kicsit jobb volt a tavalyinál.
Egy-egy település adatait nézve a fentieknél sokkal markánsabb változásokat láthatunk. Legnagyobb forgalom ingadozásokat a viszonylag kisebb nagyságú kereskedelmi szálláshely kapacitással rendelkező településeknél figyelhetünk meg, ahol egy szálloda, kemping megszűnése, beindulása, vagy éppen az “Erzsébet tábor” hálózat átrendezése jelentős eltéréseket eredményezhet az előző évi adatokhoz képest.
A külföldiek esetében az év első háromnegyedét a tavalyihoz hasonlítva a 33,2 százalékos gyenesdiási forgalomcsökkenés és a 70,3 százalékos balatonlellei növekedés között változtak az értékek. (Az ezer éjszaka alatti mennyiségnél bekövetkezett kenesei ötödölést és balatonfűzfői megnégyszereződéssel itt nem számolnánk a kis mennyiség miatt.)
A magyar vendégek forgalmánál a csopaki 44,5 százalékos csökkenés és a lellei 59 százalékos növekedés a két szélsőérték. Az együttes vendégéjszakaszámnál pedig a csopaki 38,4 százalékos visszaesés és a lellei 59,9 százalékos növekedés volt a változások szélső határa, ami már igazán számottevő mennyiségnél jelentkezett.
Ahogy korábban írtuk, az ilyen nagy negatív és pozitív változások hátterében egy-egy település esetében a jelentős kapacitást képviselő szálláshelyek megszűnése, átalakulása állhat, és a szálláshelykínálat időjárás érzékeny jellege is jelentősen befolyásolhatja az eredményt.
Az alábbi táblázatban településenként, illetve küldőterületenként összesítettem a kereskedelmi szálláshelyeken az év első 9 hónapjában regisztrált vendégéjszakák adatait. Külön-külön kiszámoltam azt is, hogy az idei adatok, hogyan viszonyulnak a tavalyi eredményekhez. Hangsúlyozom, hogy a táblázatban nem szerepel a magánszállásadók által bonyolított forgalom, mert róluk a KSH csak éves, vagy több éves késéssel szokott információt adni. Ennek megfelelően a jelentős magánkapacitással, kismértékű kereskedelmi férőhellyel rendelkező településekről itt kialakuló kép nem biztosan mutatja pontosan a valós tendenciákat. De még akár az is előforduhat, hogy a KSH adataiba hiba csúszott, vagy csak egyszerűen egy helyi viszonylatban jelentősebb szálláshely nem szolgáltatott időben adatokat.
A balatoni régió településein működő kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszaka forgalma 2014-ben
A fenti táblázatból is kiderül, hogy a forgalom meghatározó részét a települések egy szűkebb csoportja bonyolította. Az alábbi diagram talán jól szemléleti ezt. A rajzon az a 18 település látható, amelyik legalább 60 ezer vendégéjszakának adott helyet az év első kilenc hónapjában. Ezzel a teljes forgalom 90,9 százalékát biztosították. Az ábrából az is kiderül, hogy öt település – Hévíz, Siófok, Balatonfüred, Zalakaros és Zamárdi – majdnem a kétharmadát produkálja a teljes régiós forgalomnak.
A 60 ezer vendégéjszakánál nagyobb forgalmat bonyolító települések részesedése az össze vendégéjszakából 2014 első háromnegyed évében
A turisztikai szakemberek előszeretettel hasonlítják a mostani forgalmi adatokat az utolsó “békeév”, 2008 eredményeihez. Kíváncsi voltam én is, milyen változások zajlottak az elmúlt hat évben, ezért a százezer éjszakánál eddig többet forgalmazó 11 településsel kapcsolatban kiszámoltam, hogy a gazdasági világválság 2008-as indulásához képest hogyan alakult a forgalmuk mostanáig. Mint a diagram mutatja, négy olyan település van, amelyiken a válság utáni években jelentős visszaesés következett be. Talán nem tévedek nagyot, hogy a csökkenés hátterében egyes belső okokon kívül – mint például a füredi Füred hotel bezárása – elsősorban a konferenciaturizmus megtorpanása állhatott. Hisz Siófok, Balatonfüred, Tihany és Balatonalmádi egyaránt meghatározó helyszíne ennek a turisztikai formának, így az ebből származó kereslet csökkenése is keményen érintette a szálláshelyeiket.
A vendégéjszakák számának változása 2008-2014 között a balatoni régió tizenegy településén
A Balatonnál hosszú ideig a külföldi vendéget tartották igazán jó vendégnek, mert többet költött, mint a hazai turista. Később változott a kép, de talán a legbiztosabb, ha óvakodunk az ilyen általánosításoktól, mert ahogy a hazai vendégek sem egyformák, a külföldiek között is jelentős különbségeket találunk. Ezt támasztja alá az alábbi táblázat is, amiben azt összesítettem, hogy 10 településen hogyan alakultak a bruttó szállásdíj bevételek az év eddigi részében. (Azért csak róluk tudok írni, mert a KSH adatbázisában csak erről a körről található ilyen adat.)
Mint a számokból kiderül, az erre a körre eső 18,4 milliárdos bevétel több mint harmadát – és a forgalmi adatok szerint vélhetően a teljes régiós bevétel közel harmadát – Hévíz produkálta, ahol a szállásdíj 74,1 százalékát a külföldiek fizették, miközben csak a vendégéjszakák 68,4 százalékát töltötték a városban. Itt úgy tűnik, a külföldiek a jobban fizető körbe tartoznak.
A bevétel 18,5 százalékát 3,4 milliárddal adó Siófokon 26,9 százalékos a külföldiek hozzájárulása az eredményhez, miközben a vendégéjszakákból jóval nagyobb rész, 33 százalék kapcsolódik hozzájuk. Hasonló helyzetet látunk Balatonfüred esetében is, ahol közel 3,4 milliárdos bevétel a 10 település összes hozamából 18,4 százalékot tesz ki. A városban a külföldiek fizetik a pénz 34,1 százalékát, miközben a vendégéjszakákból több mint 10 százalékkal nagyobb a részesedésük.
A fenti arányok valószínűleg amiatt alakulhattak így, mert a két településen a külföldiek többsége bizonyára a szállodáknál olcsóbb árkategóriájú kempingeket veszi elsősorban igénybe, ahogy ez Zamárdira, Balatonszemesre is elmondható. Az igazán nagy talány ebben a sorban Tihany, ahol talán a Club Tihanyon belüli olcsóbb lehetőségek választása indokolhatja a külföldiek gyengébb költését.
Bruttó szállásdíj bevételek a balatoni régió tíz településén 2014 első háromnegyed évében
A KSH havi bontású adatai alapján Hévíz esetében azt is kiszámoltam, hogy milyen változások zajlottak a forgalomban a vendégeket kibocsátó országok szerint. Sajnos csak 2011-ig találtam ilyen információt, de talán így is hasznos lehet az eredmény.
A fürdővárosban az 530 ezer külföldi vendégéjszaka 37,2 százaléka származik jelenleg az orosz turistáktól, akik a 32,4 százalékos részt biztosító németekkel a külföldi forgalom kétharmadát adják. Amint a képből is látszik, az utóbbi három évben jelentős átrendeződés zajlott a külföldi vendégek aktivitásában: amennyire nőtt az orosz turisták forgalma, annyira csökkent a nyugat-európai vendégeké, a németeké, osztrákoké, svájciaké.
A párhuzamosan zajló változásokból persze nem derül ki, hogy a nyugat-európaiak az oroszok miatt pártoltak-e el a várostól, vagy semmi köze a kettőnek egymáshoz, csak az egyébként is visszaeső nyugat-európai forgalomtól függetlenül erősödött meg a keleti piac. Ha nem is tudjuk a biztos választ, a változások elég jelentősek ahhoz, hogy akár máshol is érdemes legyen elgondolkodni az összefüggéseken. Sőt akár egy nyugat-csehországi tapasztalatszerző túra sem lenne haszontalan azokban a fürdővárosokban, amelyek az utóbbi évtizedben teljesen eloroszosodtak.
A vendégéjszakák számának alakulása Hévízen 2011-2014 között a küldőországok szerint
Az orosz turisták aránya más településeken egyébként nem ennyire jelentős. Siófokon a 204 ezres külföldi forgalom tíz százalékát adják, igaz, 230 százalékos növekedéssel. Balatonfüreden a 227 ezer külföldi éjszaka 2,6 százaléka köszönhető nekik, forgalmuk három év alatt 8,7 százalékkal csökkent.
A német vendégek Siófokon a külföldi forgalom 36 százalékát biztosítják, 2011 óta 13,2 százalékos csökkenéssel. Balatonfüreden a németek 38,5 százalékkal részesednek a külföldi éjszakákból, az utóbbi három évben 27 százalékkal nőtt az aktivitásuk.
Végül ne hagyjuk ki azt az állandóan visszatérő varázsigét, a szezonhosszabbítást se, ami egyes szakemberek és politikusok körében a szervezett turizmus kezdetei óta a legfőbb csodafegyvernek számít. Legalábbis szavakban.
Talán még igazat is adunk nekik, ha megnézzük a tíz jelentős forgalmat bonyolító település adatait havi bontásban. (A reálisabb kép kedvéért a szálláshelyek jelentős részének téliesítése után is nyári táborként működő Zánka helyett Balatonalmádit vettem be az összeállításba.)
A vendégéjszakák számát havi bontásban bemutató ábrán egyenes vonalat nem is keressünk. Bár a havi 60 ezer és 110 ezer éjszaka között ingadozó hévízi görbe kimondottam egyenesnek tekinthető a túlnyomó többséghez képest. Hévízen kívül csak a másik gyógyfürdőhely, Zalakaros esetében látunk hasonló görbét – igaz nagyobb ingadozással és alacsonyabb szinten.
Még a nagykapacitású éves működésű szálláshelyekkel rendelkező Siófokon és Balatonfüreden is mintegy tizenötszörös a különbség az év eleji három hónap eredményei és a júliusi, augusztusi adatok között. De még áprilisban is csak ötödét, hatodát, májusban is csak harmadát, negyedét könyvelhették el a legjobb hónapok forgalmának.
Igazán extrém ingadozást az ötödik legjobb eredményt hozó Zamárdinál láthatunk, ahol a júliusi csúcs százszorosa a márciusi kezdő értéknek, de még a júniusit is tízszeresen felülmúlja.
A vendégéjszakák mennyiségének alakulása a balatoni régió településén havi bontásban
A Dunántúli Regionális Vízmű illetékeseinek köszönhetően közvetett adatokból is megnézhetjük, milyen volt az idei és a tavalyi nyári szezon forgalma.
A balatoni régiós vízfogyasztást bemutató első ábrán egyben láthatjuk az év legnagyobb vendégforgalmát adó öt hónapját. A két alsó vízszintes vonal azokat a januári átlag mennyiségeket mutatja, amiket a régióban élők maguk produkáltak a fogyasztásukkal a jelentősebb turistatömegektől mentes időszakban. A május és szeptember közötti valós fogyasztást napi részletességgel mutató két görbe mindennél szemléletesebben tárja elénk, hogyan változott a vendégforgalom nagysága a két szezonban az időjárás változásaihoz idomulva. A tavaly június eleji rossz idő ugyanúgy nyomon követhető a fogyasztás ingadozásán, ahogy a nem éppen barátságos idei július is.
A vízfogyasztás alakulása a balatoni régióban 2013-ban és 2014-ben a május és szeptember közötti időszakban
A vízfogyasztás mértéke rövidebb szakaszokat nézve még fontosabb információkat árul el a balatoni vendégforgalomról. A lenti grafikonon az idei és a múlt évi júliusi fogyasztást láthatják a napi adatok alapján. Különösen az idei júliust ábrázoló görbe ingadozása szemlélteti markánsan az egy-egy héten belüli változásokat. A fogyasztás jellemzően a hét második felében kezd növekedni, szombaton és vasárnap eléri a csúcsot, majd a következő hét első napjaiban jelentősen lecsökken.
A fogyasztási görbék jól mutatják, hogy a balatoni turizmus markánsan a hétvégi napokra korlátozódik még az igazi főszezonban is. Miközben a szállodákban teljes töltöttségről, szoba nélkül maradó vendégekről beszélnek, a hét első napjai az előszezoni időszakot idézik. Ezt támasztják alá a havi foglaltsági adatok is, amik szerint Füreden 72,2 és 78,2 százalékos a júliusi és az augusztusi szobafoglaltság, Siófokon 62 és 65 százalék, Tihanyban 63,8 és 80,6 százalék, Zamárdiban 67 és 64,3 százalék, Balatonszemesen 75,1 és 71,5 százalék a júliusi átlagos foglaltság idei mutatója. Júniusban ugyanezeken a településeken 54,8 százalék, 40,3 százalék 34,5 százalék, 40,1 százalék és 40,9 százalék volt a szobafoglaltság mértéke ugyanezeken a településeken.
A vízfogyasztás alakulása a balatoni régióban 2013 és 2014 júliusában
A hosszúhétvégés vízparti turizmus különösen védtelen a rossz időjárás hatásai ellen. Jól szemlélteti ezt az idei júliusi vízfogyasztási görbe, amiből kiderül, hogy a hónap második hetének végén szinte teljesen elmaradt még a megszokott csúcs is, mert a napközbeni 22-25 Celsius fokos hőmérsékleti maximumok ugyan kiválóak voltak a Kékszalag vitorlásversenyhez, de a többség ilyen időben inkább kihagyta a strandolást és más vízparti örömöket.
Ha valaki nem fogadná el a vizes adatok jelentését, talán az vendégek átlagos tartózkodási ideje majd meggyőzi a fentiek igazáról. Az év első 9 hónapja alapján a vendégek átlagos tartózkodási idejét nézve Hévíz vezeti a listát 5,4 vendégenkénti éjszakával. A következő két helyen 4,3 éjszakával Révfülöp és Balatonakali áll, majd még mindig négy fölötti éjszakával szerepel Tihany (4,1), Zamárdi (4,1), Alsóörs (4,1) és Alsópáhok (4,1) a sorban.
A lista további része a következők szerint alakul: Szántód (3,8), Balatonberény (3,8), Balatonboglár (3,7), Balatonszárszó (3,7), Zalakaros (3,5), Zánka (3,4), Balatonlelle (3,3), Balatonfüred (3,3), Balatonvilágos (3,3), Balatonszemes (3,3), Balatonfűzfő (3,3), Balatonszepezd (3,2), Gyenesdiás (3,2), Balatongyörök (3,2), Keszthely (3,2), Csopak (3,2), Vonyarcvashegy (3,1), Fonyód (3,1), Balatonföldvár (3,0), Tapolca (2,9), Siófok (2,8), Cserszegtomaj (2,7), Balatonmáriafürdő (2,7), Balatonalmádi (2,6), Badacsonytomaj (2,3), sort Balatonfenyves és Balatonkenese zárja 1,8 éjszakás átlagos tartózkodási időkkel.
A következtetéseket mindenkinek magának kell levonni. Én azt gondolom, hogy a jelentős költségekkel járó szezonhosszabbítás erőltetése helyett a szezonban kellene kiegyensúlyozottabbá tenni, növelni a forgalmat, a hosszúhétvége mellé ki kell alakítani a hosszúhételejét is, hisz akkor nem kellene plusz pénzeket költeni a technikai, emberi háttérre és az emberek gondolkodását se kellene olyan nagy mértékben átalakítani.
Hogy ez eredményes legyen, potenciális vendégként örömmel hagynám magam arra csábítani, hogy a hét elejére (is) időzítsem balatoni túráimat, ha erre érezhető árkedvezményekkel, jó programokkal, a hétvégivel azonos szintű szolgáltatásokkal próbálnának rávenni.
Győrffy Árpád – Balatontipp.hu
Az első háromnegyed év országos eredményeriről szóló írásomat a turizusonline.hu oldalon olvashatja: Dől a lé az ötkerbe!
Ha kérdése, véleménye van, várom a lenti üzenőben. A lájkolást, megosztást köszönöm!
A Balatoni Bringakör bemutatása >> A Balatoni Bringakör Bizonyítványról bővebben >>
|
balatontipp.hu címre, az oldalunk fészbukos üzenőjébe. Balaton balatoni szabadstrandok bicikliutak balatoni bringakör bringakörút bizonyítvány borok borászatok boros kulturális sport szabadidős programok koncertek látnivalók