A Balaton-parton évtizedek óta folyik a “nagyüzemi” szúnyogirtás. Eleinte a különböző szervezetek, intézmények öntevékenyen űzték ezt a sportot, sokszor nagy károkat okozva az élővilág más egyedeiben is. A nyugati turisták megjelenése vezetett oda, hogy húsz évvel ezelőtt szervezetté tették a szúnyogok elleni háborút.
A szúnyogok lassú alkalmazkodása a vegyszerekhez, a vegyipar fejlődése és a szigorodó környezetvédelmi követelmények miatt húsz év alatt töredékére csökkent az adott területre kiszórt hatóanyag mennyisége, de az igazi előrelépést a biológiai védekezés bevezetése hozta. Az úgynevezett türingiai bacilussal már hét éve dolgoznak a Balaton mellett. Ez a készítmény csak a szúnyogok lárváit pusztítja el, ellentétben régebb óta használatos hagyományos rovarirtókkal, amelyek a kifejlett szúnyogokon kívül a hasonló élőlények 40-90 százalékát kiölték egy időre a lepermetezett sávból. Az új módszert azonban csak akkor lehetne megfelelő hatásfokkal alkalmazni, ha pontosan feltérképeznék a lárvák tenyészhelyeit, és így követni tudnák a fejlődési stádiumokat.
További problémaként jelentkezett, hogy amíg eddig a költségeket az idegenforgalomban éppen illetékes minisztérium állta, az idén már csak a kiadások felét tudta magára vállalni a Balatoni Intéző Bizottság, a többire pedig a parti önkormányzatoktól kért fedezetet. Ez a helyzet amiatt alakult ki, hogy a BIB korábbi kettőszázmillió forintos éves költségvetése az idén harmincmillióra csökkent.
Február 1-én a Balatoni Szövetség környezetvédelmi bizottságának elnöke, dr. Kerényi László almádi polgármester kisebbfajta tudományos tanácskozást hívott össze a kérdés szakértőiből, hogy tisztázzák, mikor, mivel és miből irtanak. A megbeszélésen rész vett az irtást végző cég, a Corax Részvénytársaság főmérnöke is. Hosszú vita után végül is abban állapodtak meg, hogy az idén három alkalommal kellene biológiai irtást végezni, és ha ennek ellenére is sok szúnyog marad, akkor egy alkalommal kémiai irtásra is sor kerülhet.
Mindezek után meglepetésként ért bennünket a hír júniusban, hogy biológiai irtás mindeddig nem történt, ráadásul a kémiai irtással is problémák vannak. A Corax Rt tájékoztatója szerint tíz településen azért nem kerül sor irtásra, mert a képviselő-testületek nem fogadták el a cég ajánlatát.
Megkerestünk több érintett, hogy megtudjuk az elzárkózás okát. Kálóczi Kálmánt, badacsonytomaji és Szabó János csopaki polgármester egyaránt azt a választ adta, hogy községeik természetvédelmi területként vannak besorolva, így itt csak az illetékes hatóság engedélyével lehetne a szúnyogot irtani.
Ilyen engedélyt viszont az idei évben nem kért az irtást végző cég, tudtuk meg Dr. Sonnevend Imrétől, a Közép-Dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság igazgatójától. Elmondta azt is hogy a fenti településeken kívül védett kategóriába tartozik a Tihanyi-félsziget és az Aszófő alatti öböl is.
Megkerestük Dr. Szabó Dezső zánkai polgármestert is, mivel ezen a részen nincs védett terület. Tőle azt a választ kaptuk, hogy a képviselő-testület szerint a szúnyogirtás nem önkormányzati feladat, hanem valamelyik tárcának kellene megszervezni központi pénzből. Ha az üdülők, illetve a helyi lakosok kívánják, akkor jövőre mégis megrendelik az irtást, de a polgármester szerint ennek fedezetét csak adóemeléssel lehet előteremteni.
Végül beszéltünk Dr. Kerényi László almádi polgármesterrel, a BSZ környezetvédelmi bizottságának elnökével is.
– Önök a “szúnyog-ankéton” abban állapodtak meg, hogy három biológiai irtást és szükség esetén egy kémiait kérnek. Hogyan történhetett, hogy a biológiai irtásokra egyáltalán nem került sor?
– Ezt ajánlásként fogalmaztuk meg a parti településeknek. Sajnos almádi volt az egyedüli település, amelyik a biológiai irtást meg is rendelte, de mivel több jelentkező nem volt, nálunk sem tudták elvégezni az irtást.
– A hírek szerint a kémiai irtással is elkéstek.
– Igen, mert közben megindult a védett árvaszúnyogok rajzása, és ebben az időszakban tilos a permetezés. Annyit talán tudni kell erről a szúnyog fajtáról, hogy nem csíp, Amellett, hogy a lárvái a halak táplálékául szolgálnak, a vízből való kirepüléskor tonna számra hordják ki a foszfort a Balatonból, és ezzel óriási környezetvédelmi munkát végeznek.
– Milyen tanulságokat lehet levonni a szúnyog-ügyből?
– Talán a következő évben már mindenki előbb gondolkodik, és több önkormányzatot meg tudunk győzni arról, hogy a környezetre veszélytelenebb biológiai védekezésre kell helyezni a hangsúlyt. Van még egy tanulsága az ügynek, amire már korábban is rájöttünk, hogy kell egy gazda a Balatonhoz, hisz egy ilyen nagy horderejű munkát nem csinálhat külön-külön 42 település. Erre a Corax sem képes, bármennyire is jó szándékú.
Győrffy Árpád – 1992.07.09.
•
Ha érdekesnek találta, egy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a gyorffyarpad.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)
