Az idén szokatlanul korán bekerült a sajtóba a balatoni strandolás ügye a délnyugati partoknál hirtelen megnőtt iszapmennyiség miatt. Válasz egyelőre nincs a radikálisnak tűnő változásokra.
Április végi terepszemlénken mi az alábbi helyzetet találtuk.
A bejárt rész strandjai térképen
A képeket azokon a strandokon készítettem, ahol a partról is láthatóan megjelent az iszap. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többin ne találhatnánk közel hasonló helyzetet, ha be is mennénk a vízbe.
Balatonfenyves-alsó
Balatonmáriafürdő – Temető utcai – vagy más néven Hullám utcai – strand
Balatonmáriafürdő – Őrház utcai strand
Balatonmáriafürdő – Őrház utcai strand
Balatonmáriafürdő – Szabadság utcai strand. A képen is látható horgász szerint itt is 30-40 centivel vastagodott az iszap a nádasban
Természetesen most is lábra kaptak különböző összeesküvés-elméletek. A bátrabbak egyenesen azt mondják, hogy a balatonfenyvesi vitorláskikötő építői uszályokkal hordták a tó közepébe az iszapot, ahonnan az áramlás Máriára vitte.
Az óvatosabbak is a vitorláskikötőt okolják, de közvetlen okként csak azt róják fel, hogy a közel ötszáz méterre benyúló mólószárak megváltoztatták a balatoni áramlásokat, aminek eredményeként több iszapot raknak le Máriánál.
A főbűnösnek tartott balatonfenyvesi félkilométeres mólószárak egyike
Hogy így van-e, nem tudom. De talán a fentiek ellen szól, hogy nem a kikötő építése óta jelentkeztek csak ezek a folyamatok. Én Fenyvesalsón 2009-ben és 2010-ben is hasonló állapotokat találtam.
Balatonfenyves-alsó 2009
2009-ben 94 centiméteres volt a Balaton átlagos vízszintje, az év folyamán 74 és 117 centiméter között váltakozott. Februártól július közepéig végig 100 centiméter felett, márciusban és áprilisban 110 centiméter felett volt a szint.
Balatonfenyves-alsó 2010
2010-ben 114 centiméter volt a Balaton átlagos vízszintje, 88 centiméteres minimum és 129 centiméteres maximum között váltakozva. Februárban 100 centiméter felett, március és augusztus között végig 110 centiméter felett volt a szint, június elejétől július elejéig végig meghaladta a 120 centimétert.
Nekem is van kedvenc összeesküvés-elméletem, de ez a magasan tartott vízszintet, illetve azokat okolja, akik egyes tengeri merülésű vitorlások tulajdonosainak kedvéért feszített tükrű medencét csináltak a Balatonból.
Ez az elmélet úgy szól, hogy a magasabb vízszint miatt a marás fölötti sekély részen jóval nagyobb hullámok képződnek, amik ezért nem rakják lesz a tó belseje felől hozott iszapot az első kiemelkedő szakasz után, hanem kiviszik a partig.
Balatonfenyves Központi szabadstrand 2012 – a fiúk kihasználták, hogy a hullámok sok iszapot raktak le a kiemelkedő homokpad és a part között húzódó mélyebb részbe
Persze ez is csak egy elmélet, amit elfogulatlan, nem felülről, hanem belülről vezérelt szakembereknek kellene ellenőrizni, ahogy a többi elképzelést is.
Szakembereknek kellene megvizsgálni azt is, mi írható a belső mederkotrások leállításának számlájára.
A Keszthelyi öbölben 1992-ben kezdődtek a kísérleti jellegű, majd 1995-ben az üzemi rétegkotrások az uniós pénzből (PHARE) vásárolt berendezéssel, Zsuzsával. A cél persze nem a strandok iszapmentesítése volt, hanem az algák táplálékának utánpótlását próbálták csökkenteni a Zalával érkező iszap egy részének eltávolításával.
Zsuzsa, a vékonyréteg-kotró. Egy éve egy alsóörsi kikötőben találkoztam vele
A korábbi, vastagabb rétegre kiterjedő mederkotrásokkal 2002 végéig mintegy 5,4 millió köbméter mederiszapot távolítottak el. Ebből a Zsuzsával elvégzett vékonyréteg-kotrások mennyisége mintegy 1.6 millió köbméter volt. 2002-ben anyagi okok miatt, de tudományos eredményekre is hivatkozva leálltak a kotrásokkal. Ez az algák mennyiségében talán nem okozott jelentős változást, de a többi ott maradó iszap biztosan megjelenik valahol.
Ahogy a levegőből is bőven lehet utánpótlás. Lóczy Lajos munkatársaival már korábban kimérte, mennyi terhelést kap a Balaton felülről.
“Vízzel telt kád állott a tutaj közepén, amelyben a belehullott porból finom iszap ülepedett le. Az iszap gondos leméréséből kiszámítottam, hogy évente 0’57 mm vastagon, köbdecziméterenként 960 gm súlyú por hullott átlagosan két év alatt a Balatonba. Ez 0’353 m vastag, köbdecziméterenként 1600 gm súlyúnak meghatározott kemény fenékiszapnak felel meg.
Ebből kiszámítható, hogy a Balatonfenék átlag 3’8 m vastagságra becsült mostani iszapja 8421 év alatt keletkezett a belehullott porból“- írta a Balatonról szóló könyvében.
Az akkori mérésnél bizonyára ma nagyobb számokat kapnánk. A motorizáció, a növényborítás csökkenése és a sűrűbben érkező afrikai homokfelhők ezt valószínűsítik.
A lényeg, hogy ma hiányoznak a megbízható válaszok. Pedig ha megoldani nem is tudjuk az ügyet, legalább meg kellene értenünk, hogy olyant ne tegyünk, amivel magunk okozunk újabb gondokat magunknak.
Az biztos, a legrosszabb az lenne, ha iszapba dugnánk a fejünket, vagy hagynánk, hogy hamis válaszokkal iszapba nyomjanak bennünket.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Későbbi cikkünk az ügyről – Balatonmáriafürdő – Nem lesz iszapfürdő a strandokon
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre
